A korrupcióellenes harc leple alatt centralizálja a hatalmat a kínai elnök

Hszi Csin-ping kínai elnök hatalomra lépésekor, 2012-ben igéretet tett a korrupció felszámolására. A valós és súlyos probléma addigra szinte elképzelhetetlen méreteket öltött Kína szerte, és behálózta az élet minden területét. Az elmúlt két évben viszont másról sem szólnak a híradások a kínai médiában, mint a korrupcó elleni harc eredményességéről. Az új politikai irányvonal sikeressége érdekében számtalan területen hoztak reformintézkedéseket, és az eddig sérthetetlennek vélt, a pártban magas pozíciót betöltő gazdasági bűnözőket is elszámoltatják. Miközben az ország az igazság bajnokaként ünnepli a „reformer” elnököt, Hszi Csin-ping szinte észrevétlenül tesz szert a teljhatalomra.

Részben erről szól Hszi új keletű korrupcióellenes harca is, amely egyfelől valós és súlyos problémát szándékozik orvosolni, s ezáltal óriási népszerűségnek örvend az átlag kínaiak körében. Amíg a médiában az elnök az igazság bajnokaként van feltüntetve, addig azonbanintézkedései egy másik, korántsem mellékes célt is szolgálnak: az új politikai irányvonalhoz szükséges centralizált hatalom kiépítését.

Normális esetben, egy politikus az élete munkája után válna érdemessé arra, hogy Teng Hsziao-pinggel egy lapon emlegessék. Kína a néhai államférfi reform és nyitás politikájának köszönheti azt, hogy röpke harminc év alatt a világ második legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. Az annak idején radikálisan új politikai irányvonal véghezviteléhez Tengnek óriási befolyással és tekintéllyek kellett rendelkeznie. Bár a néhai vezető sosem töltött be pártfőtitkári pozíciót, úgy mint Maonál, a hatalom az ő kezében összpontosult. A reform és nyitás politikája után szép lassan ugyan, de ez mérséklődni látszott, és egyre szélesebb testületi keretekbe kerültek át a nagy döntések. Hszi alatt viszont ez a tendencia megfordulni látszik.

A kínai pestis: korrupció

A kínai társadalom Konfúciusz tanításainak megfelelően egy patriarkális és hierarchikus formában szerveződik, ahol a felsővezetésnek egyfajta atyai szerepe van, azaz erkölcsi példát kell mutatnia a népnek. Hagyományosan a család az apa, fiú, anya és leány hiearchiájából áll, ám a modern kornak megfelelően manapság a státusz és a kor dominál.  Aki idősebb, az magától értetődően bölcsebb is. Aki bölcs, az pedig tévedhetetlen, és ezért nem illik megkérdőjelezni a döntéseit.

A hatalmat kezükben tartók ezt a berendezkedést használták ki arra, hogy a hivatalukkal visszaéljenek. Hszi az elnöki szék elfoglalásakor a korrupció már olyan szintekre emelkedett az országban, hogy az elnök szavai szerint már a párt létjogosultságát veszélyeztette.

2012-re, amikor Hszi hatalomra került, a korrupció már teljesen behálózta Kínát, és az élet minden terén meg lehetett találni. A pénzmosás, zsarolás, kenőpénzek követelése, sikkasztás és még rengeteg más hivatali befolyással történő visszaélések mindennapossá vált az országban. A korrupció pedig ördögi kört alakított ki a bürokrácián belül is: gyakorivá vált a pozíciók vásárlása, az adatok hamisítása is. Az átlagembert régóta aggasztja a mindent behálózó s az élet minden területére kiható korrupció, ahogy az is, hogy a végtelenül bürokratikus Kínában szinte minden pénz kérdésévé vált.

A kommunista párt vezetősége felismerte, hitelét csak úgy erősítheti meg a lakosság körében, ha az egész országot behálózó korrupciót megkísérlik felszámolni.A párt zűrzavaros belügyeibe nagyon nehéz betekintést nyerni, de feltételezhető, hogy Hszi már előre jól megtervezte: nem fog alkalmazkodni a kialakult rendszerhez, inkább megváltoztatja azt – ahogy tette azt annak idején Teng is.

Gyógyszer a betegségre

Hatalomra kerülésekor Hszi korrupcióellenes hadjáratot hirdetett, és ígéretet tett a „tigrisekkel” és „legyekkel” történő leszámolásra, ami annyit tesz, hogy nem csak az alacsony rangú bürokratákat, a legyeket érheti el a vég, hanem a politikai és gazdasági elit befolyásos, magas rangú tagjait, azaz a tigriseket is. Ez egy forradalmian új helyzetet teremtett Kínában, ahol egészen eddig úgy tartották, hogy aki magas rangú pártkapcsolatokkal rendelkezik, az sérthetetlen.

Hszi ezzel párhuzamosan egyre inkább magához ragadta a korábbi években egyre inkább diffúzabbá vált, s egyre tágabb politikai és gazdasági érdekcsoportok által birtokolt hatalmat:nomenklatúra építésébe kezdett a párt legfontosabb grémiumában, a Központi Bizottságban, és a saját embereit bízza meg az ország kulcsfontosságú és óriási hatalommal bíró kormányszervei irányításával. A korrupcióban fürdő párt vezetésében pedig ahelyett, hogy diplomatikus puhatolással építi ki a bizalmi köröket, „sztálini terrort” alkalmaz.

Annyi biztos, hogy akinek van mit rejtegetnie, az most retteghet az átvizsgálástól, mert bármikor és bárhol lecsaphat a Hszi bizalmasa, Vang Csi-san által vezetett Fegyelmi Ellenőrzési Bizottság. Ennek fényében Hszi, amikor arról beszélt az óktóber 1-jei állami ünnepség előtt, hogy a pártnak egységesnek kell lennie, arra is célozhatott, hogy nem érdemes vele packázni, különben az akadékoskodókat átvizsgálják és valamit biztos találnak náluk.

A ország ilyen teljes körű átvilágítása és megreformálása több eredménnyel is jár:

• Bizonyítja, hogy (most már) igenis kemény következményei vannak a hivatali visszaéléseknek

• Az új kormány megregulázza a szabálytalankodó vagy törvényszegő személyeket, és az átlag kínai szemében hősként tűnik fel Hszi Csin-ping, aki elbánik a bürökrata bűnözőkkel

• A háttérben megújítja a politikai és gazdasági palettát, és a Hszihezhű emberekkel helyettesítik a leváltottakat

• Centralizálja a hatalmat, így Hszinek és a „bizalmi körének” teljes rálátása van az ország ügyeire – és teljes befolyásuk azok felett

• Hszi és a vezetés gond nélkül tudja végigvinni az akaratát az ország irányításában

Az elmúlt két évben nem csak a párton belül, de az élet szinte minden területén folynak az átvizsgálások. A média, gazdaság, kultúra, technológia területén is nyomoznak a korrupciógyanús ügyekben, miközben a népet folyamatosan feljelentésekre sarkallják. Nemrég a „besúgók” jogi védelméről is hoztak törvényt amellett, hogy új állami honlapot és forróvonalat állított fel a kormány a korrupció gyanús eseteket bejelenteni kívánóknak.

A korrupcióellenes hadjárat közben még az a furcsaság is megesett, hogy az eddig – a pártállami igények kielégítésére – erős öncenzúrát gyakorló, s a valóságot enyhén szólva is sminkelve tálaló CCTV az utóbbi időben pont állami utasításra kezdett példátlan nyilvános tényfeltárásba és oknyomozásba, olykor akár még saját berkein belül is.

Ennek az egyik legjobb példája azok a tudósítások, amik a pártkáderek üzleti útjainak költségeiről számoltak be. Sok olyan riport készült arról, hogy a magas rangú hivatalnokok egy-egy üzleti úttal ötcsillagos szállodákban és méregdrága fogadásokon tapsoltak el óriási mennyiségű közpénzeket. Ennek fényében az állami vagyon tékozlásának megfékezését is célul tűzte ki a kommunista párt új vezetősége, és rengeteg „felesleges juttatástól” fosztották meg az állami dolgozókat. Az utóbbi időben nagyon szigorúan elszámoltatják a hivatalnokokat, és minden beszerzési költséget számlákkal kell igazolni.

2012 óta például több mint 160 ezer “fantomdolgozót” – olykor milliós fizetést kapó, de a munkahelyen sosem dolgozó személyt – vettek le az állami fizetési listákról, valamint több ezer állami gépkocsi használatát vonták vissza, hogy ezzel is csökkentsék a kiadásokat.

A korrupcióellenes harc elől senki sem menekülhet. A júniusban meghirdetett „Rókavadászat 2014” nevű program keretein belül a hatóságok egyre nagyobb erőket mozgósítanak, hogy a külföldre szökött gazdasági és korrupciós bűncselekményekkel gyanúsított kínai állampolgárokat őrizetbe vegyék és hazaszállítsák. Akülföldi hatóságok együttműködéséveleddig száznyolcvan „olajra lépett” illetőt fogtak elkülönböző országokban. A jelentések külön megjegyzik, hogy negyvennégyen érintettek olyan bűnügyekben, amelyek értéke egyenként meghaladja a tíz millió jüant (négyszáz millió forint).

A korrupcióba belefásult, a hivatali visszaélések miatt dühödt emberek pedig elégedettek. Hszi intézkedése óriási népszerűségnek örvend azon milliók körében, akik napi szinten vannak kitéve a szembetűnő korrupciónak, és akiket jogosan háborít fel a pártkáderek drága autóinak a látványa, a felső vezetők gyerekeinek tékozlása, és az, hogy pénz nélkül nehezen lehet bármit is elintézni a hivatalokban.

„Kirakatper” a népnek

Az állami média napi szinten közli a híreket a korrupcióellenes politika fejleményeiről és az őrizetbe vett politikusokról vagy pártkapcsolatokkal rendelkező üzletemberekről.

Amennyire csak lehet, beszámol minden olyan esetről, amitől felforr az ember vére. Ezt azzal a céllal teszi, hogy bizonyítsa, a kormány nem tétlenkedik, fáradhatatkanul küzd a korrupció ellen, és elszámpoltatja a bűnösöket. Ráadásul senkit sem kímél, még a sérthetetlennek vélt személyeket  sem.

Ennek legjobb példája Zsou Jong-kang (Zhou Yong Kang) nyugdíjazott Központi Bizottsági tag, aki hivatalának betöltése alatt nem csak a legbefolyásosabb kínai államigazgatási szerv, a KKP KB politikai bizottság tagja volt, hanem az Állami Olajcég feje és a Belvédelmi Szervek vezetője. Működése alatt óriási vagyont halmozott fel, ennek jó részét sikkasztott összegekből. A nyugdíjazott KB-tagot azóta vád alá helyezték, valamint partnerei és családtagjai után is nyomozást indítottak.

A Zsou, és más magas rangú vezetők ellen indított eljárások egyfajta kirakatperként szolgálnak:

• Üzenet azok számára, akik túlzásba vitték a visszaéléseket, hogy ideje viselkedni, mert bármikor eljöhet értük is a vég – a korrupcióellenes hatóságok formájában

• Bizonyítékként szolgál a népnek, hogy az elnök betartja az ígéretét, és nem csak üresen fecseg, tényleges változást hoz

Egyelőre nem lehet tudni, hogy Zsou esetében mi verte ki a biztosítékot Hszi-nél, mert perének tárgyalása még nem kezdődött meg. Az viszont biztos, hogy vannak olyanok, akik sérthetetlenek maradnak Hszi kormányzása alatt, hiszen mindenkit nem lehet elszámoltatni.

Az adatokból az derül ki, hogy az elmúlt egy évben minden tartományban őrizetbe vettek hivatalnokokat, és nyolc tartomány kivételével mindehol indult eljárás felső vezetők ellen is. A nyolc „kivételes” tartományból ott van Fucsien, Csöcsiang, valamint Sanghaj különleges közigazgatású város is, ahol Hszi kormányzóként, vagy éppen a párt helyi ágának vezetőjeként tevékenykedett. Ez vagy azt jelenti, hogy ottani karrierje alatt Hszi már eltávolította a megbízhatatlan felső vezetőket, vagy azt, hogy ezekben a tartományokban van egy „baráti köre”, akiket nem fog felelősségre vonni, még ha korruptak is volnának.

A törvény felett senki sem áll, csak a párt

Hszi hadjáratának nélkülözhetetlen eleme a nyugati kritikákkal illetett jogi reform. Ennek keretein belül a párt először helyezte napirendre a jogállamiság kérdését, de mielőtt a nyugati típusú, a hatalomtól elválasztott jogrendszer lehetősége egyáltalán felmerült volna, kijelentette, hogy a jog felett áll.Az országirányítás meghatározó testülete az alkotmány mindenhatóságát határozta meg a kormányzás egyik alapelveként. Azt az alkotmányt, amit a Kínai Kommunista Párt írt, és a pártállam döntéseinek legitimitását adják. Ennek megfelelően az alapelvek között a legfontosabb, hogy „fenn kell tartani a kommunista párt irányítását az ország felett”.

A jogállamiság ennek fényében új jelentést nyer: az állam felel, ellenőrzi és felügyeli a jogrendszert, és ennek értelmében tovább kívánja erősíteni a bíróságok központi ellenőrzését, így csökkentve a helyi befolyást.

A szervezeti átalakítások többek között azt a célt szolgálják, hogy felgyorsítsák a korrupcióellenes törvények elfogadását és megakadályozzák a különböző tisztségviselők beavatkozását a bírósági ügyekbe. Egy korábbi beszámoló szerint a bírók és az ügyészek életük végéig felelősségre vonhatók lesznek, a nyilvánosságot pedig be fogják vonni az eljárásokmenetébe. A hivatalnokok pedig ezentúl fel fognak esküdni az alkotmányra a beiktatásukkor.

Ettől függetlenül a végső szó a párté marad, és a legfelsőbb vezetést, ami a jog felett áll, nem lehet elszámoltatni, miközben Hszi kormánya teljesen az ellenőrzése alá vonja a jogrendszert is. Ezentúl a bíróságokon sem lehet mismásolni, és ha valakit el akar távolítani a kormány, azt most már alkotmányos keretek között teszi meg.

Tényleges hatalom a sok titulus mögött

Jelenleg Hszi – elődjeihez hasonlóan – egy személyben az államelnök, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, a Központi Katonai Bizottság elnöke, sőt – elődeitől eltérően – egyúttala reformintézkedésekért felelős bizottság feje is. Az utóbbi az az államszerv, aminek döntései komolyan befolyásolják az ország irányítását szinte minden téren: a gazdaság, a politika, a pénzügy, a környezetvédelem, a kultúra, a társadalom és nem kevésbé a párt működése is ennek a bizottságnak a döntéseinek megfelelően fog változni.

A titulusok természetesen mit sem érnek, hogy ha nincs valódi hatalom a kézben. Hszi belpolitikai reformja, a korrupciót alpjaiban felszámolni kívánó intézkedései viszont tettek arról, hogy ne legyenek politikai ellenfelei és a hatalom az ő kezében összpontosuljon. A Kínai Kommunista Párt pedig szép lassan visszanyeri a belé vetett hitet.