Latin-Amerika: közel harmincmillióan élnek szülőhazájukon kívül

A CEPAL kedden közzétett tanulmánya szerint körülbelül 28,5 millió latin-amerikai és karibi él a szülőhazáján kívül. A szervezet által nyilvánosságra hozott adatokból kiderül az is, hogy 2000-2010 között csökkent a régión kívüli országokba történő kivándorlás, nőtt viszont a térségen belüli migráció.

Az új évezred kezdetén, 2000-ben 26 millió kivándorlót regisztráltak a térségben, míg 2010-ben már körülbelül 28,5 millióra tehető azon latin-amerikaiak és karibiak száma, akik szülőhazájukon kívül élnek, számuk a régió teljes népességének 4 százalékát teszi ki. A közel harmincmillió kivándorló 40 százaléka (11,8 millió fő) mexikói származású, tőlük messze lemaradva második helyen a kolumbiaiak következnek körülbelül 2 millió fővel, a harmadik helyen Salvador áll 1,3 millió kivándorlóval.

Célországok

Ami a latin-amerikai és karibi migránsok célországait illeti, a kivándorlók több mint 70 százaléka (20,8 millió fő) az Egyesült Államokban él, többségük mexikói származású. A második legnépszerűbb célország a térség kivándorlói számára Spanyolország  (2,4 millió latin-amerikaival és karibival) amely a teljes kivándorolt népesség 8 százalékának felel meg.  

Bevándorlás

Latin-Amerika és a Karib-térség országai 2000-2010 között körülbelül 7,6 millió bevándorlót fogadtak, ez a szám a térség teljes népességének csupán 1,1 százalékát jelenti. Fontos megjegyezni, hogy a régió bevándorlóinak többsége a térség más országaiból származik, azaz esetükben régión belüli (intraregionális) vándorlásról beszélhetünk. Az intraregionális migrációs áramlások 2000-2010 között évi 3,5 százalékkal emelkedtek, a legtöbb ilyen migráns Argentínába, Venezuelába, Costa Ricába, valamint a Dominikai Köztársaságba érkezett.

A latin-amerikai és karibi-térségen kívülről érkező bevándorlók aránya a Dominikai köztársaságban (11,3%), Bolíviában (7,4%), Mexikóban (7,1%), valamint Panamában (6,2%) emelkedett. A tanulmány szerint a tengerentúlról, főleg Spanyolországból érkező bevándorlók száma a gazdasági világválság következményeként nőtt az elmúlt néhány évben, azonban ők közel sincsenek annyian, mint a latin-amerikai és karibi-térségből Európába vándorltak. A visszavándorlás tekintetében Mexikó áll az élen, körülbelül 860 000 fő tért haza az országba, mely szám valószínűleg tartalmazza az Egyesült Államokból hazatoloncolt migránsokat is.

A globális együttműködés szükségessége

A tanulmány szerint a latin-amerikai és karibi migrációs tendenciákat figyelembe véve mind a térségen belül, mind pedig az azon kívül működő kormányközi fórumok egyre több figyelmet fordítanak a migránsok emberi jogainak védelmére, valamint elutasítják a sokak – köztük a latin-amerikai és karibi kivándorlók- által célországként választott fejlett államok migránsokra vonatkozó egyoldalú megszorító intézkedéseit.

A CEPAL szerint szükség lenne egy olyan programra, amely teljes mértékben beillesztené a migrációs kihívásokat a 2015 utáni fejlesztési stratégiáiba, valamint fontos lenne olyan regionális tervek létrehozása is, melyek hasznot húzhatnának a migráció előnyeiből. Nemzetközi szinten több párbeszédre, együttműködésre lenne szükség, valamint több figyelmet kellene fordítani a migránsok – főleg a kiskorúak, a nők, az alacsony képzettségűek, valamint a menekültek – jogainak védelmére.