Egy hét hallgatás után újságírók elé állt Juncker

Az Európai Bizottság elnöke szerdán előzetes bejelentés nélkül jelent meg az újságírók előtt, hogy a luxemburgi adóügyletekkel kapcsolatos botrányra reagáljon. Bár az ex-miniszterelnök próbálta menteni a menthetőt, a legtöbbek továbbra is firtatják a politikus hitelességét a Bizottság elnöki székében. Maga Juncker bár érez némi „politikai felelősséget”, inkább a tagállami  adórezsimek távolságában lát kivetnivalót.

Miután a LuxLeaks hatalmas port kavart a nagyhercegség igencsak megkérdőjelezhető adóügyei körül, a legtöbben a volt miniszterelnök, Jean-Claude Juncker személyes érintettségének vizsgálatát követelték az Európai Unió részéről. Juncker egy hét hallgatás után állt az újságírók elé, akik nem bántak kesztyűs kézzel a veterán politikussal.

Ahogy az várható volt, az Európai Bizottság elnöke ragaszkodik eddigi álláspontjához, és látszólag semmi kivetnivalót nem lát a luxemburgi adórendszer működésében, ugyanakkor azt nem tagadja, hogy politikai felelőse a rendkívül kedvező jogszabályi környezet kidolgozásának. „Ha az egyébként legális adószabályok mellett történt az adóelkerülés, bánom” – fogalmazott Juncker. 

A politikus, ahogy azt tőle megszokhattuk, próbálta némi közjátékkal oldani az egyébként igencsak komoly hangvételű sajtótájékoztatót, az ügyben való személyes érintettsége kapcsán humorosan leszögezte, hogy „nem mondhat le a luxemburgi miniszterelnöki pozícióról, mivel korábban már megtette”. Juncker egyébként arra külön felhívta a figyelmet, hogy nem lát összeférhetetlenséget abban, hogy luxemburgi állampolgárként az Európai Bizottság éléről figyelemmel kísérje az adóügyleteket.

„Nem értem az olyan címlapokat, mint a Juncker vs Juncker”- fogalmazott a politikus, aki szerint a Bizottságnak megkérdőjelezhetetlen célja az adóelkerülés és csalások elleni küzdelem. Ez a Juncker-bizottságban sem lesz másképp, hiszen a politikus mindenkit biztosított arról, hogy függetlenként kezeli hazája adórendszerének problémáit. A Bizottág elnöke megnyugtatásképp leszögezte, hogy Margrethe Vestager versenyjogi biztos széles hatáskörökkel rendelkezik az ügyben, és ő maga nem fog a luxemburgi kérdésekben vele szemben állást foglalni.

Ennek ellenére nem sikerült mindenkit meggyőzni a beharangozott pártatlanságról, a „luxemburgi probléma” kapcsán pedig hozzátette, hogy meggyőződése, hogy európai megoldást kell találni az ügyre, melynek egyetlen módja a tagállami adórendszerek közelítése. Juncker szerint Luxemburg semmiképp sem akadályozója az adóharmonizációs folyamatnak, hiszen alapító államként elkötelezett valamennyi közösségi ügyben. A politikus ugyancsak hangot adott annak, hogy a luxemburgi jogi környezet eddig bizonyítottan összefér a közösségi és nemzetközi standardokkal, de nyilván szükséges lenne harmonizálni a többi tagállam adórezsimjeivel együtt. 

Arra a kérdésre, hogy miért kellett egy hetet várni a válaszokra, Juncker csak annyit mondott, hogy a LuxLeaks megjelenése napján Jacques Delors volt bizottsági elnökkel kellett volna részt vennie egy vitán, aki megbetegedett, így ő maga sem ment el a találkozóra, pedig már akkor le kellett volna futnia ezeket a köröket. Miután az újságírók hitetlenségüket fejezték ki a sztorival kapcsolatban, Juncker az egész vita lezárásaként csak annyit mondott: „higgyék el, mert én mondom”.