30 százalékos energiamegtakarítást javasol Brüsszel

Harminc százalékos energiamegtakarításra tett javaslatot 2030-ig szerdán elfogadott közleményében az Európai Bizottság, amely szerint az új, jogilag nem kötelező, de 2017-ben felülvizsgálható energiahatékonysági célkitűzés ambiciózus és egyúttal reális is. A 30 százalékos cél eléréséhez becslések szerint uniós szinten másfél évtizeden át évente 89 milliárd eurónyi beruházásra lesz szükség.

Közzétette szerdán várva-várt energiahatékonyságról szóló közleményét az Európai Bizottság, amelyben végül a testület hosszas vita után 2030-ig 30 százalékos energiamegtakarítást javasol. Az indoklás szerint így biztosítható annak a célnak az elérése, hogy 2050-re az 1990-es szinthez képest 80-95 százalékkal alacsonyabb legyen az EU-ban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása.

A javaslattal teljessé vált a 2030-ig terjedő uniós klíma és energiakeret, amire első körben idén télen tett javaslatot a Bizottság, és ami 2030-ig jogilag kötelezően 40 százalékos kibocsátás-csökkentést irányoz elő az 1990-es szinthez képest, azt is javasolja továbbá, hogy a megújulók részaránya 2030-ig uniós viszonylatban elérje a minimum 27 százalékos szintet. A teljes csomagról az energiabiztonsági stratégiával együtt október 23-24-i összejövetelükön döntenek majd az EU tagállamai.

A javaslatot jegyző energiaügyi biztos, Günther Oettinger a kritikáknak elébe menve ambiciózusnak, de reálisnak nevezte a csomagot. Utóbbi kapcsán arra utalt, hogy elsősorban a szegényebb vagy nagyobb karbon-kibocsátású tagállamok, mint Lengyelország, Szlovákia, Bulgária vagy Magyarország számára jelentős költségeket igényelnek az energiahatékonyságot javítani hivatott intézkedések és beruházások.

A biztosi kollégiumban a jellemző tagállami álláspontok mentén hírek szerint az utolsó pillanatig kemény vita folyt a végleges számszerű célkitűzésről. Az új tagállamokból érkezett biztosok jellemzően alacsonyabb, 25 százalékos energiamegtakarítási célkitűzés mellett, míg főleg az északiak és a németek 30 százalékos, vagy ennél is nagyobb cél mellett kardoskodtak.

Brüsszeli becslések szerint 2030-ig bezárólag minden évben 89 milliárd euró beruházást tesz szükségessé a 30 százalékos energiahatékonysági cél elérése. A beruházások javát magánbefektetésekből kellene fedezni, a közpénzeket – a következő hét évben csak az uniós fejlesztési alapokból 38 milliárd eurót – elsősorban arra használnák, hogy megfejeljék, illetve ösztönözzék a magánbefektetéseket.

A 25 százalékos energiamegtakarítás további energiahatékonysági intézkedések nélkül és az energiahatékonysági irányelvből következő ráfordításokat figyelembe véve évente körülbelül 2 milliárd euróval növelnék meg 2030-ig az energiarendszer költségeit. A 30 százalékos forgatókönyv esetén ugyanakkor akár a 22 milliárd eurót is elérhetik a pótlólagos költségek.

Az Európai Bizottság közleménye 2017-re egy általános felülvizsgálatot helyez kilátásba, amelynek során a testület mérlegelhetné jogilag kötelező intézkedéseket és tagállamok közötti tehermegosztást javasolhat.

Brüsszel érvelése szerint a javasolt 30 százalékos energiamegtakarítással 2030-ig évente 53 milliárd euróval csökkenteni lehetne a villany- és a gázszámlákat. A cél elérése az energiaellátás biztonságára is kedvező hatással lenne: minden további 1 százalékos energiamegtakarítás a Bizottság számítása szerint 2,6 százalékkal csökkentené a földgáz importját. További érv a munkahelyteremtés a beruházásokon keresztül, illetve az európai ipar versenyképességének javítása az energiatakarékosabb készülékeken, autókon és épület-berendezéseken keresztül. Arról már nem is szólva, hogy az épületek jobb szigetelése és más beruházások jobb levegőminőséget és kisebb zajártalmat is eredményezhetnek.

A közlemény másik része a 2020-as 20 százalékos energiahatékonysági cél elérésének lehetőségét vizsgálta meg az eddig elért eredmények alapján. A Bizottság úgy látja, hogy az eddigi erőfeszítések2020-ig 18-19 százalékos energiahatékonyság-javulást tesznek lehetővé. Ha azonban a tagállamok maradéktalanul végrehajtják az általuk korábban elfogadott energiahatékonysági jogszabályokat, a 20 százalékos cél eléréséhez nem lesz szükség semmilyen további intézkedésre.

A 20 százalékos energiahatékonysági cél elérésének fő eszköze a Bizottság által 2011-ben javasolt és 2012-ben elfogadott energiahatékonysági irányelv, amely indikatív tagállami energiahatékonysági célokat tűzött ki számos területen, például a középületek felújítására vonatkozó minimális célokat állapított meg. Az irányelvet több más jogszabály is kiegészítette az évek során. Ilyen például az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv, vagy az a direktíva, amely egy sor nagy energiafogyasztó termék – például mosógépek és mosogatógépek, hűtők és légkondicionáló berendezések – esetén különböző energiafogyasztási és címkézési szabályt írt elő. De ebbe a vonulatba illeszkednek a gépkocsik és teherautók CO2-kibocsátását előíró sztenderdek, vagy az úgynevezett okos mérők elhelyezésére vonatkozó jogszabály.

Az Európai Bizottság némileg rosszallóan jegyzi meg, hogy a 2014. június 5-i határidőre mindössze Ciprus, Dánia, Olaszország, Málta és Svédország ültette át maradéktalanul nemzeti jogrendszerébe az energiahatékonysági irányelvet. A közlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy a testület már elindította az első kötelezettségszegési eljárásokat azon tagországokkal szemben, amelyek a mai napig adósak a jogszabály átültetésével.

A környezetvédők és zöldek általában csalódottan fogadták a 30 százalékos energiahatékonysági célkitűzést. A WWF szerint a Bizottság azzal, hogy olyan célkitűzést javasol, ami nem igényel pótlólagos erőfeszítést a tagállamoktól és jogilag nem is ír elő számukra kötelező cselekvést, elszalaszt egy lehetőséget az energiabiztonság és a klímaváltozás kezelésére. A WWF akár más környezetvédő csoportok is legalább 40 százalékos energiahatékonysági célért lobbiztak.

Az európai ipar és munkaadók érdekeit képviselő BUSINESSEUROPE közleményében leszögezte, hogy továbbra is szkeptikus a három (kibocsátási, megújuló és energiahatékonysági) célt kitűző megközelítéssel szemben. A szervezet szerint a 20/20/20-as csomag (2020-ig szóló) megmutatta, hogy ez messze nem a legoptimálisabb opció. Az európai ipar egyik legfontosabb érdekképviselete szerint elég lenne egyetlen üvegházhatást okozó gázkibocsátási cél a 2020 utáni időszakra, mivel az a legkevésbé torzító és legköltséghatékonyabb módja a kibocsátások csökkentésének és a beruházások ösztönzésének az energiahatékonyságba.