Amit belőled is kihozhat az erőszakzóna

Ha az unokatestvéred eltűnik, holnap érted jöhetnek. Ha az asszony elválik, saját testvére ölheti meg. Ha valaki ellenzi az iszlám megerősödését, a még radikálisabbak közé kerülhet és öngyilkos merénylővé válhat. Ezek voltak a háborús évek Csecsenföldön. Az áruló Ramzan Kadirov országa még ma is duzzad a feszültségtől, bosszúvágytól és kiolthatatlan indulatoktól. A sok éves erőszak hatása teljesen beitta magát az emberekbe. A háború bárkiből kihozhatja a brutalitást.

Groznij: 9 város

A csecsenföldi háborúk után a könnyelmű szemlélő azt hihetné, hogy Groznij élete újra normális kerékvágásba került. Pedig nem. A három dokumentarista által készített „Groznij: kilenc város” című munka éppen azt mutatja be, hogy az elhúzódó és kezeletlen konfliktus milyen mély sebeket hagy és termel újra nap mint nap a csecsen fővárosban.

Az Olga Kravets, Maria Morina és Okszána Juskó által jegyzett fotókiállítás, film és digitális archívum a szarajevói WARM háborús fotófesztiválon is bemutatkozott.

A város kilenc feltárandó arcáról 2009-től kezdve éveken át készítették a felvételeket, amelyek a háború utáni Groznij alkalmazkodását igyekeztek dokumentálni, összevetni a felszíni békét és a mélyben húzódó feszültséget, a legkülönbözőbb személyes tragédiák okait. Az utolsó felvétel 2013 novemberében készült. Egyedül Olga Kravets több mint 17 alkalommal utazott a csecsen fővárosba, egy-egy út akár egy hónapos tartózkodást is jelenthet. Arról is kérdeztem, hogy kellett-e titkos kamerát bevetni: „Azt hiszem, csak egyetlen esetben, amikor orosz katonák egymás közti beszélgetését rögzítettük. Ezt nyilván sosem engedélyezték volna, viszont nem fedjük fel a személyiségüket sem.” Emellett is sok olyan képsor van, amit nehéz elképzelni, hogy huszas éveik végén járó fiatal lányok egyedül el tudtak készíteni. 

Megint az olajjal kezdődik

A kilenc arcát a városnak nem egymásra épülőnek kell elképzelni, ezek inkább kiegészítik egymást – és a nyomort – így most kezdjük az ismerős részen: az olaj az első csecsen háború ürügyeként szolgált, amikor 1994-ben a csecsen finomítók az önállóság kikiáltása utáni fegyveres harcok során is tovább üzemeltek. Ekkor Moszkva azt kommunikálta, hogy megvédik az üzemeket, ezért küldik az orosz katonákat a területre. Az együttműködő kiválasztott vezető csecsen családok pedig busásan meggazdagodhattak az olajkereskedelemből.

A második háború idején 1999-ben azonban maguk az oroszok rombolták le a finomítókat. Ekkor a lakosság egy rövid ideig az olajmezőkön saját kis fabrikált pumpákkal hozta a felszínre a fekete aranyat, és a garázsban rögtönzött finomítók termékeit üvegekben árulták az út szélén. A házi olajipari kísérletezés mára rákos áldozatait szedi. Olga Kravets csapatának célja az volt, hogy mindig megmutassa az emberi, egyéni szinten érezhető hatásokat. 

Klánok a főutcán

A férfiak egy jó része visszatért a hétköznapi életbe, ami nem sokkal könnyítette meg a helyzetet: az éveken át húzódó konfliktusban részt vett fiatal szakadárok kimaradtak teljesen az iskolai képzésből, amelyet most már nem pótolhatnak be. A csecsen klánok kötelékei mit sem lazultak. Minden férfi felelőssé válhat férfi családtagjai cselekedeteiért, így előfordulhat, hogy unokatestvére ballépése miatt másnap nála kopogtatnak a bosszú végrehajtói. Az utcán is csak az bátorkodhat fegyverrel sétálni, aki biztosan tudja, hogy számíthat klánja védelmére.

A szerzők által meginterjúvolt grozniji lakos a háborúk után is úgy látja, hogy hiába nem kell már orvlövészek elől lopakodni, nem kell aggódni, hogy bármikor elrabolhatják egy családtagját, a jövő nem kínál sem perspektívát, sem alternatívát. „Túl kell élni, most is, csak más módon”, de nincs glamour, romantika; a háború lelki nyomorának egy részét mindenki tovább hordja magában. Ahogy egy híres szerző fogalmazta meg, nincs katona, aki a háborút sebesülés nélkül megúszhatná.

Letisztult kép

2003-ban az ENSZ Groznijt a legleromboltabb városnak nevezte. A mostanra 95 százalékban csecsen lakosú város háború utáni képei Drezdára és alighanem a mostani Aleppóra hasonlítanak. Ezeket a felszíni nyomokat a Kreml eltüntette már. Az oroszok mégsem költöznek vissza Groznijba, hiába indítottak erre külön támogatási programot is Kadirovék.

A Putyin sugárút felavatása után sem indult újra a vérkeringés. Bár az orosz csapatok erődjét lebontották, igaz, régi temetők is áldozatul estek. A sugárút végén Oroszország legnagyobb mecsete áll, amelyet az új vezető, Ramzan Kadirov saját halott apjának dedikált. Az iszlám vallás rohamosan terjed. Kadirov maga is emlegette már, hogy a többnejűséget is bevezetné, illetve kijelentette, hogy a feleség a férj tulajdonát képezi, ezért a hűtlen feleség megölése tulajdonképpen nem bűn. Bár a nők még járhatnak egyetemre, papíron; a legtöbb háztartásban visszaparancsolták őket a konyhába azután, hogy a férfiak visszatértek a fegyverek mellől a munkába. 

Mégis mi volt a háttérben?

Ez az 1,2-1,3 milliós lakossággal rendelkező, egyötöd Magyarországnyi (17.000km2) területű ország, ahol a népesség kétharmada még rurális körülmények között él, és a főváros alig nagyobb valamivel Miskolcnál, mégis beírta magát vastagon a posztszovjet történelembe. Az 1818-ban orosz erődnek indult város – neve jelentése félelmetes – az olajnak és logisztikai helyzetének köszönhette huszadik századi fejlődését. A Szovjetunió összeomlása óta közel 200.000 orosz hagyta el a térséget. Tény az is, hogy 1944-ben, mikor a csecsenek fellázadtak Sztálin ellen, körülbelül a lakosság egyharmadát elveszítették legalább: szibériai deportálások és helyi kivégzőosztagok végeztek alapos munkát az NKVD részéről. 

A csecsen-orosz háborúban a függetlenség rövid időszakában oroszos nevét Dzsokár-Gálára cserélték, Dzsokár Dudajev volt az első független elnök a háború alatt. Az első csecsen-orosz háború súlyos veszteségeket okozott a jelcini orosz hadseregnek, közel 2000 tankot veszítettek csak a Groznij körüli csatákban, míg a hegyi régiókban gyakorlatilag a mai napig folynak kisebb-nagyobb harcok. 

Az azóta tartott vizsgálatok során többnyire úgy sejlett fel, hogy az USA is finanszírozhatta a jelcini csapatokat, így lehetett, hogy hangfelismerő lézervezérelt rakétával lőtték ki az egyébként moderáltnak számító Dzsokár Dudajevet 1996-ban, jó eséllyel az NSA technológiájával. Ennek ellenére a csecsenek visszafoglalták Groznijt és Jelcin később tűzszünetet majd békét kötött.

Egy Anna Politkovszkaja által készített rövid felvétel egy csecsen faluelpusztításáról, ahol mind a 76 sebesülttel végez az orosz sereg. Ez messzenem a legbrutálisabb képsorok közé tartozik. Az újságírónőt később agyonlőtték. A végrehajtóit ugyan megtalálták, a megrendelő a mai napig felderítetlen.Egyesek a Kadirov-klánhoz kötik. (A videót csak erős idegekkel ajánljuk!)

Az iszlamisták és a folyamatos emberrablások – mint fő családi bevételi forrás – az új csecsen vezetést alaposan kikezdték. 1999 októberében a már Putyin vezette Oroszország újabb háborút indított, azóta sem felvállalt merényleteket a csecsenekre hárítva. Néhány hónapon belül elesett Groznij. Apja ellen egy tribünös szemlén merényletet követtek el, így utána fia, Ramzan Kadirov vette át a hatalmat Putyin jóváhagyásával és pénzével, megtörve a többi hadurat. A korábban apja mellett a függetelenségi oldalon is harcoló Kadirov most orosz kormányzati pénzen építí újjá az országot.

Egy átállt vezető a függetlenségéért több mint 10 évig harcoló országot most orosz támogatással stabilizál; miközben egy régi-új vallás terjed rohamosan. A háborús generáció nem felejt, jó eséllyel ha lesz megfelelő pillanat, Kadirovon megbosszulják majd bűneit. 

Az erőszakzónában töltött évek az összes lakost érintették. A háború vége egyáltalán nem jelenti a lelki béke helyreállását, és jelen körülmények között – hogy nem beszélhetnek nyíltan továbbra sem – a gyógyulás folyamata sem kezdődhet meg. Csak úgy tesznek, teszünk, mintha.