Kína és Japán is nyomás alá került a Krím miatt

Általában nem gondolnánk, hogy egy Kelet-Európai államban kitört konfliktusban bármilyen szerepe lenne a kelet-ázsiai államoknak, még akkor sem, ha az utóbbiak már vitathatatlanul a világ egyik legjelentősebb gazdasági tényezői. A Kínai Népköztársaság (KNK) és Japán viszonya az Ukrajnában kialakult helyzethez azonban meglepően összetett. Más-más okból ugyan, de mindkettő hintapolitikát kénytelen alkalmazni, ha meg kívánja védeni oroszországi érdekeit.

Kína gazdasági érdekei egyre jelentősebbek a közép-kelet-európai térségben. Beruházásokban vesz részt többek között Romániában, Szerbiában és kapcsolataik Magyarországgal is egyre erősödnek. Nem meglepő tehát, hogy Ukrajnát is a kínai üzleti és diplomáciai érdekek kezdik behálózni.

Ennek az egyik fő bizonyítéka a Kína és Ukrajna közötti gazdasági együttműködések fejlődésnek indulása. Szeptemberben egy komoly kereskedelmi szerződés keretében a kínai fél 3 milliárd dollár értékű mezőgazdasági célú hitel nyújtását garantálta Ukrajnának, valamint több infrastrukturális beruházás megvalósítását vállalta. Így többek között egy autópálya megépítését a kedden Oroszország által hivatalosan is megszerzett Krím félszigeten. Cserébe pedig Peking Ukrajna mezőgazdasági termékeinek egyik legnagyobb importőrévé válhatott, gyakorlatilag „felvásárolta” Ukrajna területének 5%-át.

A szerződések fő letéteményese természetesen az a Viktor Janukovics ukrán elnök, akit az ellenzéki erők a múlt hónapban megfosztottak hivatalától és gyakorlatilag „elkergettek” az országból. Talán az előző elnök hivatalvesztése miatt kezdték híresztelni az orosz és kínai sajtóban, hogy Ukrajna nem teljesíti a Kínának vállalt kötelezettségeket, ezért pedig a kelet-ázsiai állam a 3 milliárd dollár hitel azonnali visszafizetését követeli. Ezeket a híreket azonban a felek néhány órán belül cáfolták, és megerősítették, hogy Kína és Ukrajna között a gazdasági együttműködést nem érintette a jelenlegi belpolitikai helyzet. A tárgyalások a tervezett rendben, ősszel folytatódnak.

Kényes orosz kapcsolat

Kína és Oroszország viszonylatában a krími beavatkozás azonban új kérdéseket vet fel. Igaz, hogy a két állam közötti erős gazdasági együttműködés stabil baráti kapcsolatot feltételez, de a Kína külpolitikai elveivel összeférhetetlen orosz csapatmozgósítás és a szevasztopoli események protest lépésekre kényszerítik a kínai államot.

S bár Oroszország elállítása szerint az orosz nemzetiségi érdekek védelmezőjeként lépett fel a Fekete-tengeri félszigeten, az ukrajnai instabil belpolitikai helyzet ilyen kihasználása nem egyeztethető össze a kínai külpolitika irányvonalával. Ennek megfelelően Csin Kang (Qin Gang) a kínai külügyminisztérium szóvivője „Kína mély aggodalmát” fejezte ki az ukrajnai eseményeket illetően, és kérte a feleket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jogot, a vitáikat pedig párbeszéddel és tárgyalásokkal rendezzék.

Azonban a kínai központi kormányzat a sajtó segítségével állt ki az orosz „barát” mellett. A People’s Daily hasábjain jelent meg egy erősen nyugat kritikus cikk az ukrajnai helyzettel kapcsolatosan, írja a Reuters. A szerző Csung Sheng (Zhong Sheng – jelentése Kína Hangja) álnév alatt publikálja a Kínai Kommunista Párt (KKP) általános külpolitikai véleményét a globális események kapcsán. A cikkben pedig a nyugati társadalmat bírálja a hidegháborús gondolkodásmód miatt, ezzel pedig mintegy elvi támogatást nyújt Oroszország számára.

Ennek legfőbb oka, hogy – szintén belpolitikai okokból – Kína minden esetben elítéli a polgári engedetlenség olyan agresszív formáit amik az elmúlt hetekben Kijevben történtek. A KNK szempontjából különösen nagy jelentősége van a „forradalmi” események elítélésének, hiszen a belpolitikai elégedetlenség ilyen kitörései megrázhatnák az egységesnek látszó, de érdekek által szabdalt kínai politikai rendszert. Így, annak ellenére hogy erős gazdasági kapcsolatok kötik, Kína nem állhat ki a jelenlegi ukrán parlament mellett. Az ukrán helyzet tehát kényes külpolitikai területté vált a KNK számára. Nagy feladatot jelent az orosz „szövetséges” érdekei, valamint a saját gazdasági és elvi álláspontjai között megtalálni a megfelelő egyensúlyt.

Kína kényes helyzetét jelzi az is, hogy a hétvégén a KNK tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsában egy olyan határozattervezetről való szavazáson, amely kiállt volna Ukrajna területi integritása mellett, valamint törvénytelennek nevezte volna a Krím félsziget Oroszországhoz csatolását. Bár a tervezetet Oroszország természetesen megvétózta, Peking tartózkodását nyugati elemzők egyértelműen úgy értékelték, hogy Kína így próbált egyensúlyozni saját kül- és belpolitikai elvei és érdekei védelme, valamint a kvázi-szövetséges Moszkva érdekeinek tiszteletben tartása között. 

Hezitáló Japán

Bár Japán hagyományosan az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió feltétlen ázsiai szövetségese, Tokió kezdetben mégis vonakodott olyan határozottan elítélni a krími orosz beavatkozást, mint nyugati partnerei.

Ahogyan a Nikkei összeállítása is rámutat, Japán növekvő kapcsolatokkal rendelkezik Oroszország irányába, így nem érdeke a Putyini-rendszer agresszív bírálata. Igaz, hogy Fumio Kishida japán külügyminiszter aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „Oroszország ártalmas lehet a nemzetközi békére és stabilitásra”, és amerikai noszogatásra Abe Sinzó kormányfő is elítélte Moszkva tetteit, Japán végső soron rendkívül kényelmetlen helyzetbe kerül a krími események miatt.

„Természetes hogy Japánnak eltérő érdekei vannak az ukrán kérdésben mint az USA-nak vagy az EU-nak, hiszen az utóbbiaknak szoros kapcsolatik vannak Ukrajnával” – fogalmazott a miniszterelnök. Ezzel arra utalt, hogy Japán és Oroszország között az utóbbi időszakban pozitív irányba erősödtek a kapcsolatok, Ukrajna jelenlegi helyzete pedig nem elégséges ok arra, hogy a jól alakuló viszonyt néhány politikai nyilatkozattal rontsák el.

Több média is megírta korábban, hogy Abe és Vlagyimir Putyin a G8-ak júniusi találkozóján külön is tárgyalni fognak. Azonban miután a nyugati államok bojkottálják a júniusi találkozót, Abe meghívta az orosz elnököt egy őszi tokioi látogatásra, nem titkolva tárgyalási szándékát a Japán és Oroszország közötti területi viták rendezésére. Japán számára így nem csak egy javuló külkapcsolat kockáztatása, hanem néhány északi sziget feletti ellenőrzés a tét. Az orosz kapcsolat fontosságát pedig jól jelzi, hogy Abe 15 hónapos hivatali ideje alatt már ötször találkozott Putyinnal – többször, mint bármelyik más külföldi vezetővel.

A területi vita rendezése  pedig korántsem sem az egyetlen ok a japánok orosz kapcsolatainak erősítése mellett. A 2011-es fukusimai nukleáris baleset óta a kelet-ázsiai ország energiaellátása nehéz helyzetbe került, mivel le kellett állítani az addig az áramellátás közel 30%-áért felelő atomerőműveit. Így a kormányzat jobb híján földgázbehozatallal próbálja pótolni a kieső energiatermelését, ebben a stratégiában pedig létfontosságú szerepet kaphatnak a szibériai orosz nyersanyagtartalékok. Az oroszok energiastratégiája pedig összehangot mutat, hiszen szeretnék a következő húsz évben duplájára növelni az Ázsiába exportált kőolaj és földgáz mértékét, részben az európai piacoktól való függőségük csökkentése érdekében, írja a Reuters. Így érthető, ha Japán nem kíván a kelleténél –azaz a szövetséges Washington által megköveteltnél – jelentősebb diplomáciai nyomást gyakorolni az orosz külpolitikára.