Jóléti államok szociális kiadásai: Franciaország az élen

Az OECD legfrissebb számításai szerint a francia kormányzat költ a legtöbbet szociális támogatásokra a bruttó hazai össztermék százalékában. Az országon folyamatos a nemzetközi nyomás a közkiadások megnyirbálása miatt a magas államháztartási hiány és adósság csökkentése érdekében. De az eset nem egyedi: Magyarország kivételével minden vizsgált államban növekedés figyelhető meg a szociális kiadások arányában a válság kezdete óta. Vajon meddig tarthatóak fenn ezek a bőkezű jóléti rendszerek?

A legszolidárisabb jóléti állam, és ami mögötte van

Bár a hatalmas államadósság és deficit elleni javallat egyik eleme mindig a közkiadások csökkentése – azon belül is a szociális támogatások reformja – volt Franciaország számára; a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD legfrissebb statisztikái egyelőre nem mutatnak változást: a szociális juttatások 33 százalékot tesznek ki a GDP-hez viszonyítva a 2013-ra vonatkozó számítások szerint. Sőt a válság kezdete óta összesen 10 százalékos növekedés figyelhető meg: ezzel a számmal Franciaország 14 éve szinte töretlenül a ranglista élén áll. 

Mind az Nemzetközi Valutaalap június eleji országjelentése, mind az Európai Bizottság május végi országspecifikus javaslatcsomagja tartalmazta a szociális jellegű kiadások csökkentésének, és a nyugdíj- illetve munkanélküli támogatási rendszer reformjának szükségességét a válságból való kilábalás, a versenyképesség javítása és a gazdasági növekedés beindítása érdekében. Az utóbbi időben már körvonalazódni látszanak olyan intézkedések a szocialista kormány részéről, amelyek célja egy fenntarthatóbb szociális védőháló létrehozása.

A francia kormány június eleji döntésével a családi támogatások összegének 2 milliárd euróval történő megvágását tervezi. A nyugdíjreform kialakítására létrehozott Moreau-bizottság júniusban közzétett jelentésében felvázolt ajánlásairól már folyik az egyeztetés a társadalmi szervezetekkel, s várhatóan ősszel dönt róla a kormány. Ez többek között a járulék összegének növelését, a köztisztviselői nyugdíj számításának módosítását, a nyugdíjasok nagyobb hozzájárulását, illetve a fiatalokra, nőkre és a nehéz munkakörülmények között dolgozókra vonatkozó szabályozás javítását foglalná magába. A nyugdíjjárulék-fizetés hosszának növelése is folyamatosan napirenden van, de ez utóbbi csak hosszú távon vezethet megtakarításokhoz. Noha Francois Hollande francia elnök ígérete szerint a munkanélküliségi ráta év végéig csökkenő pályára áll, az OECD-számítások szerint az még jövőre is növekedni fog, ami szintén negatívan befolyásolja a szociális juttatások nagyságát.

Az északi modell

A franciákéhoz hasonló magas arányt csak Dániában (30,8 százalék), Belgiumban (30,7 százalék) és Finnországban (30,5 százalék) képviselnek a szociális kiadások. Az északi példa egyedülálló: bár az adóbevételek európai viszonylatban itt a legnagyobbak, s a nyugdíjkorhatár is a kontinens ezen részén a legmagasabb, az állampolgárok cserébe színvonalas szociális ellátásban részesülnek, és nagyfokú szabadságot élveznek a közszolgáltatást nyújtók kiválasztásában. A szolgáltatások hatékonyságának növelése érdekében jelentős a magánszféra bevonása a közfeladatok ellátásába, de a finanszírozásban az állam jelentős szerepet vállal. Példaként említhető a voucher-rendszer az oktatásban, amely a szülőknek szabad kezet ad gyermekük taníttatásának megválasztását illetően, s versenyt teremt a magán- és állami intézmények között. A bőkezű jóléti modell fenntarthatóságát versenyképes gazdaságok biztosítják, az államadósság mértéke nagyon alacsony, de sok múlik az északiak mentalitásán, például az adófizetési kultúrájukon is.

A német és az amerikai példa

A másik európai nagyhatalom, Németország gyökeresen eltérő utat járt be: az utóbbi négy évben 5,8 százalékkal csökkent a szociális támogatások mértéke, és a 2013-ra vonatkozó előrejelzések szerint csupán a GDP egynegyedét teszik ki a kormányzat ilyen jellegű kiadásai. Az OECD adatai szerint a munkanélküli segélyekre fordított összegeket mintegy 13,5 milliárd euróval sikerült csökkenteni 2009 és 2011 között. A szigorú megszorítások a nyugdíjasokat fájdalmasan érintik: Németországban az egyik legalacsonyabb, mindössze átlagosan 58 százalék a nyugdíj mértéke az egykori munkabérhez viszonyítva. A nyugdíjkorhatárt pedig 2027-ig fokozatosan 67 évre emelik, amivel az ország szintén Európa élvonalában szerepel. De a választások közeledtével már a jelenlegi kormánypárt is nagylelkű ígéreteket tesz: a napokban megjelent CDU-pártprogram a szociális juttatások emelését irányozza elő, s elsősorban a többgyermekes családok, illetve a szegénységi küszöb alatt élő nyugdíjasok támogatását tervezi.

A vizsgált OECD-tagországok között a szociális juttatások mértéke a GDP százalékában Izraelben a legalacsonyabb (15,8 százalék), ha az uniós tagállamokat tekintjük, akkor pedig Észtország szerepel a lista végén (17,7 százalék). Az Egyesült Államokban is csupán minden ötödik dollárt fordítanak szociális jellegű kiadásokra, de fontos megjegyezni, hogy a tengerentúlon jelentős arányban jelennek meg a magánszektor által nyújtott, kötelező vagy önkéntes befizetésen alapuló szociális támogatások is (2009-es adatok alapján 10,6 százalék).

A válság hatása: a magyar és a görög kivétel

Érdekes az összehasonlítás a válság előtti adatokkal: míg 2007-ben az OECD tagországok GDP-jének átlagosan 19 százalékát tették ki a szociális kiadások, addig az idei évre 21,9 százalékot prognosztizálnak. Ez a növekedés egyrészt a termelés visszaesésének, a bruttó hazai össztermék csökkenésének, másrészt a szociális jellegű támogatások (például a munkanélküli segély) iránti szükséglet növekedésének tudható be.

Bár 2009 óta több országban is megfigyelhető egy enyhe csökkenés az arányszámban, a válság előtti adatokhoz viszonyítva csak Magyarországon csökkent a szociális támogatások aránya, összesen 6,3 százalékkal (jelenleg 21,6 százalék). Görögország esetében az elmúlt két évben figyelhető meg jelentős csökkenés (közel 10 százalék), ami a mentőcsomagok feltételeként a trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) által szabott szigorú reformlépéseknek tudható be.