Uniós büdzsévita: ki nevet a végén?

A 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások folytatására az Európai Tanács következő, február 7–8-i ülésén kerül sor, mivel a tavaly novemberi EU csúcson nem sikerült megállapodásra jutni a 27 tagállamnak.

Francois Hollande francia elnök a Mario Monti olasz kormányfővel folytatott vasárnapi egyeztetést követően kijelentette: „még nem adottak a feltételek” az Európai Unió 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós keretköltségvetéséről való megegyezéshez, amelyről az uniós országok állam-, illetve kormányfői a csütörtök-pénteki csúcstalálkozójukon szeretnének megállapodni. Mindez nem sok jót vetít elő az uniós vezetők rendkívüli egyeztetésével kapcsolatban.

A legutóbbi, 2012 novemberi EU csúcstalálkozón nem tudtak megállapodni az államok a közel ezermilliárd eurót kitevő következő hét éves ciklus költségvetéséről. Herman Van Rompuy, az Európai Unió Tanácsának elnöke a tárgyalások utáni tájékoztatón elmondta: nem szükséges dramatizálni a helyzetet, egyáltalán nem tragédia, hogy nem sikerült megegyezni. Az uniós költségvetés rendkívül összetett, így általában második nekifutásra sikerül csak megállapodni és elfogadni, ahogy az 2005-ben is történt.

A tárgyalások során kialakult két országcsoport közötti heves indulatok leginkább a büdzsé főösszegének mértékében, a közös agrárpolitika (KAP), valamint a kohéziós politika jövőjével kapcsolatban mutatkoztak meg. A Nagy-Britannia vezetésével kialakult „északi” tábor, így Svédország, Hollandia és Németország, kevesebb tagállami hozzájárulást szeretne kiharcolni, amit a kedvezményezett „déli” országok – Olaszország, Spanyolország – egyáltalán nem támogatnak.

A szegényebb régiók és tagországok felzárkóztatására hivatott kohéziós politikával kapcsolatban is két táborra oszlanak az államok: a „kohéziós politika barátai” (a keleti és déli államok) és a támogatások hatékonyabb felhasználását sürgető, úgynevezett „better spending” hívei (északi országok). Bár mindkét államcsoport egyetért abban, hogy az uniónak komoly intézkedéseket kell tennie, amelyek hozzájárulnak a fenntartható gazdasági növekedéshez és foglalkoztatáshoz, a kiadások minőségével kapcsolatban azonban eltér álláspontjuk.

Jelentős törésvonal figyelhető meg a brit költségvetési visszatérítés kapcsán is. A tárgyalások után Francois Hollande francia köztársasági elnök David Cameront hibáztatta, hogy kudarccal végződött az uniós csúcs. Úgy fogalmazott, meg kell változtatni azt a struktúrát, amelyben a britek visszatérítési előjogaikat megtarthatják. A visszatérítésekkel kapcsolatban Ausztria és Olaszország közös álláspontot képvisel, amelyben igazságos és arányos rendszert szeretnének.

Mario Monti olasz miniszterelnök szerint a britek jelentős összegeket kapnak vissza az általuk közös kasszába befizetett pénzekből, amely nincs egyensúlyban a többi nettó befizető állam visszatérítésével. 

Mindezek alapján egyértelmű, hogy komoly várakozások előzik meg a februári tárgyalásokat Brüsszelben, ahol a politikai vezetők sikert remélnek. José Manuel Barroso, az Európai Unió Bizottságának elnöke is bizakodó a megállapodást tekintve. Werner Faymann, osztrák kancellárral tartott közös sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, befektetések nélkül nincs növekedés. Hozzátette, az unió költségvetése befektetési költségvetés, amelynek jelentős része visszaáramlik a tagállamokhoz.

„Hogy lehet, hogy egyes kormányok, amelyek annyit beszélnek növekedésről, versenyképességről, akkor, amikor a legfontosabb eszközről van szó, – ami európai szinten a befektetéseket szolgálja, vagyis az uniós költségvetésről – látszólag elfeledkeznek a növekedésről?” – hangsúlyozta az elnök. Barroso sajnálatosnak nevezte, hogy egyes országok – rámutatva Nagy Britanniára – fenntartásokkal kezdtek neki a tárgyalási folyamatnak, továbbá kifejezte csalódottságát amiatt is, hogy a pénzügyi keretről szóló vita idáig a megszorításokra koncentrált, nem pedig arra az eredményre, amelyet a források felhasználásával lehetne érni.

Az osztrák kancellár a költségvetési tárgyalásokkal kapcsolatban elmondta, az európai munkanélküliségi ráták arra intenek minket, hogy a viták helyett a közös érdekeket helyezzük előtérbe. Beszédében úgy fogalmazott, minden kormánynak joga van ahhoz, hogy igényeit komolyan vegyék, ugyanakkor elvetette annak az elvnek az érvényesülését, amely szerint aki a leghangosabb, annak van igaza. Faymann újból felvázolta a kormány álláspontját Barrosonak, amelyben a közös mezőgazdasági politika vidékfejlesztési forrásai kapnának nagyobb hangsúlyt.

Az olasz miniszterelnök szerint olyan költségvetés kell az uniónak, amely arányos a közösségi célkitűzésekkel, valamint támogatja a növekedést és a szolidaritást. Ezen kijelentéssel az olasz kormányfő az „északi” tábornak üzent, akik a büdzsé további csökkentését sürgetik. A miniszterelnök azonban vétóval fenyeget abban az esetben, ha a csökkentések túl messzire mennének.

Angela Merkel, német kancellár rendkívül optimista a közeledő tárgyalásokkal kapcsolatban és bízik abban, hogy sikerül megállapodni. 

A februári csúcson a tagállamoknak képesnek kellene lenniük arra, hogy áthidalják a nézetbeli különbségeket és tető alá hozzák a költségvetési csomagot, mivel az európai büdzsé az egész unió kohéziója, a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából is kulcsfontosságú. Eredetileg valamennyi állam-és kormányfő bizakodóan tekintett a tárgyalásokra és pozitív eredményt vártak Brüsszelben, de egyelőre nem tudni, mi lesz a csúcstalálkozó eredménye.