Felvidéki és kárpátaljai kétnyelvűség képekben

Milyen lehetősége volt a csehszlovákiai magyar kisebbségnek az anyanyelv hivatali életben történő használatára? Mennyire következetesen szabályozza Ukrajna a kétnyelvűséget? Melyek voltak az első kétnyelvű feliratok Felvidéken? Ezekre a kérdésekre mind megadja a választ az a kiállítás, amely s Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek is otthont adó Magyarság Házában nyílt meg január 29-én.

A „Nyelvképek a határon” című tárlat keretében a kárpátaljai Hodinka Antal Intézet és a felvidéki Fórum Intézet saját, már korábban bemutatott kiállításai találnak egymásra. Előbbi a „Látható kétnyelvűség”, utóbbi a „Nyelvében él a národnostnámensina” címet viseli, és előbbi az Osztrák-Magyar Monarchia éveitől kezdve, utóbbi 1920-tól egészen 2012-ig mutatja be, hogy mely történelmi korszakban milyen lehetőségei voltak a kisebbségeknek az anyanyelvhasználatra, legyen az hivatali ügyintézés vagy a földrajzi nevek kétnyelvű feltüntetése.

A kiállítások gerincét azok a poszterek adják, amelyek kronológiai sorrendben mesélik el a látogatónak a kisebbségi nyelvhasználat szabályozásának változását, külön figyelmet fordítva azokra a példákra, amelyek jól illusztrálják a többségi államnak a kétnyelvűséget korlátozó politikáját. Noha az ember azt gondolná, hogy a kommunista rendszerek megszűnése óta a nemzeti kisebbségek komoly előrelépést tapasztalnak a jogaik kiszélesítése terén, poszterek szemléletesen elénk tárják, hogy a rendszerváltozásokkal nem vált automatikussá a kisebbségi nyelvhasználat nagyvonalúbb szabályozása.

A kiállított posztereket kiegészítendő, eredeti „kétnyelvű emlékek” is színesítik a kiállítást.Egyebek mellett megtekinthetőek az első köztársaságból származó kétnyelvű helységnévtáblák, egytisoi időkből fennmaradt háromnyelvű csendőrparancsnoksági tábla, de a kárpátaljai részen is találkozunk kétnyelvű iskolai naplókkal, pecsétekkel, igazolványokkal.

A megnyitón – amelyen a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kiadványa, a Kárpát-medencei nyelvpolitikákkal, kétnyelvűségi szabályozásokkal foglalkozó „Térvesztés és határtalanítás” című könyv is bemutatásra került, – Csernicskó István, a Hodinka Antal Intézet igazgatója mutatta be a tárlat kárpátaljai részét, Orosz Örs, a Fórum Intézet tudományos munkatársa pedig a felvidéki kiállítási anyag összegyűjtésének történetéről és koncepciójáról beszélt. Mindkét előadó kiemelte, mennyire örülnek annak, hogy a két kiállítás egyszerre mutatkozhat be a budapesti érdeklődők előtt.

Mindenképpen érdemes tehát ellátogatni a Mátyás templom szomszédságában található Magyarság Házába, hiszen ez a két kiállítás egy helyen valószínűleg többé nem lesz látható (külön-külön persze tervezik minél több helyen bemutatni). A tárlat díjtalanul megtekinthető február 1-éig.