Növekszik a középosztály aránya Latin-Amerikában

Az elmúlt évtizedben, a latin-amerikai gazdasági növekedés és az ennek eredményeként folyamatosan duzzadó középosztály jelentették a legfőbb témákat a Világbank, valamint az ENSZ, Latin-Amerikai és Karibi Gazdasági Bizottsága (CEPAL) által megrendezett szemináriumon. Az eseményen résztvevő legtöbb szakértő egyetértett abban, hogy Latin-Amerikában a gazdasági mobilitás és a középrétegek aránya jelentősen növekedett az utóbbi tíz évben, ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy a fejlődéshez és a hosszú távú, fenntartható stabilitás eléréséhez továbbra is akadályt jelentenek a régió társadalmaira jellemző strukturális problémák.

Latin-Amerika sikeres évtizede

1995-ben Latin-Amerika lakosságának közel fele élt a szegénységi küszöb alatt.  2000-től fogva azonban a középosztály aránya stabil növekedésnek indult a térség országaiban. Az, hogy Latin-Amerika esetében ma nem kell a szegénység rendkívüli mértékéről beszélnünk, egy több évtizede tartó küzdelemnek köszönhető, amely a régió gazdasági stabilitásának tartós megteremtését célozta. E törekvések sikereit támasztja alá a Világbank jelentése, amely arról számolt be, hogy 2003 és 2009 között a latin-amerikai középosztály aránya a helyi társadalmakban nem várt mértékben emelkedett, így 103 millióról, 152 millió főre nőtt az e réteghez tartozók száma.

Ugyanezen jelentés szerint az utóbbi két évben a latin-amerikai térségben, a középosztály aránya további 20%-kal emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elmúlt évtizedben összesen a felével növekedett a középrétegekhez tartozók aránya, és most először a magasabb jövedelemmel rendelkezők száma elérte, sőt bizonyos esetekben meg is haladta a szegények arányának mértékét a régió társadalmaiban.

Eközben a CEPAL, egy 2012 októberében kiadott tanulmányában kifejtette, hogy a bizonyos régiókban tapasztalható fejlődés ellenére, a globális gazdasági válság hatására, a világ számos pontján jelentősen növekedett a szegények aránya. Paradox módon, ez a visszaesés elsősorban legnagyobb gazdasági hatalmakat sújtja, így az Egyesült Államokat, Kínát, és Európát.

Jelenleg a leggazdagabb latin-amerikaiak aránya a társadalom két százalékát teszi ki, emellett pedig létezik egy viszonylag széles, alsó-középosztályként nevesíthető réteg is. E csoport legfőbb problémája, hogy a fokozatosan javuló helyzet ellenére, továbbra sem mentes attól a fenyegetéstől, hogy könnyedén a legalsó rétegébe csússzon vissza. Ez a régió társadalmaiban egy igen jelentős körre, az emberek mintegy 38 százalékára igaz a CEPAL tanulmánya szerint.

Egy középosztálybeli személy általános ismérvei, hogy városban él, általában egy magáncégnél dolgozik, bizonyos szintű képzettséggel, oktatási háttérrel rendelkezik, és stabil, szerződéses viszonyban áll munkaadójával, amely garantálja számára a szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutást. Egy középosztálybeli munkavállaló 10 és 15 dollárnak megfelelő összeg között keres naponta, a Világban adatai szerint.

Fokozatos növekedés, egyenlőtlen elosztás

Egy terület gazdasági növekedése ugyanakkor nem jelenti, hogy a fejlődésből a társadalom minden tagja egyenlő módon profitál. A jövedelemelosztás kérdése mindig is az egyik legfenyegetőbb kihívás volt Latin-Amerika számára. A jelenlegi rendszer problémája, hogy stabilizálja az egymástól rendkívül távol eső legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmi szinteket, ezáltal tartósan fenntartva a jelentős anyagi különbségeket.

Az utóbbi évtizedben a régió országainak kormányai igyekeztek lépéseket tenni annak érdekében, hogy javítsanak a szegénység helyzetén. E tekintetben az elmúlt 30 évre visszatekintve, a jelenlegi adatok mutatják a legpozitívabb képet, amely bíztatónak tűnhet, ám a lezajlott változások még mindig nem tekinthetők kielégítő mértékűnek. A legtöbb régióbeli országban a cél ehhez az volna, hogy újabb munkahelyeket hozzanak létre, amelyek egyben képesek hozzájárulni az egyenlő és hosszú távon is fenntartható fejlődéshez ezen a területen. A törekvések ellenére azonban Latin-Amerika 18 országában, továbbra is csupán a társadalom leggazdagabb 10%-a részesül az összes bevétel 32%-ából, míg a legszegényebb 40%-nak mindössze 15% marad.

Mindez tehát azt jelenti, hogy a pozitív gazdasági fejlemények ellenére, amelynek fontos jelzőszáma a középosztály mértékének növekedése, Latin-Amerikába társadalmaiban olyan további változtatásokra lenne szükség, amelyek struktúrájában képesek megváltoztatni a jelenlegi rendszert. Ehhez a régió kormányainak elkötelezett küzdelmére lesz szükség, ha a következő évtizedben is fent kívánják tartani az eddig elért gazdasági eredményeket és további fejlődést szeretnének elérni.

A jelenleg legszélesebb középosztállyal rendelkező latin-amerikai országok Argentína, Brazília, Chile, Costa Rica és Uruguay, míg a lista másik végén Bolívia, Ecuador, El Salvador, Honduras és a Dominikai Köztársaság állnak.