Csendben életbe lépett a fiskális paktum

Január elsején lépett életbe az Európai Unió fiskális paktuma, hivatalos nevén a Gazdasági és Monetáris Unió Stabilitási, Koordinációs és Kormányzati Szerződése, amelynek elsődleges célja biztosítani a szigorúbb felügyeletet az eurózónában és megerősíteni fiskális fegyelemét.

Csehország és Nagy-Britannia távolmaradása mellett a szerződés aljára 2012. március 2-án huszonöt európai vezető aláírása került. A megállapodás kötelező érvényű az eurózóna tagállamaira nézve, illetve a valutaunión jelenleg kívül lévő országokra, amint azok bevezetik az közös fizetőeszközt, valamint mindazokra az államokra, amelyek önként csatlakoznak az egyezményhez. A megállapodás értelmében a tagállamok 2014-ig kötelesek a „költségvetési egyensúly szabályát” a nemzeti jogrendszerük részévé tenni. A szabály átültetését az Európai Unió Legfelsőbb Bírósága ellenőrzi és akár szankcióval is élhet: a GDP 0,1 százalékára rúgó bírságokat is kiszabhat a tagországokra.

A költségvetési egyensúly kritériuma a gyakorlatban ez annyit tesz, hogy az adott állam büdzséjének egyensúlyt vagy többletet kell mutatnia, vagy meg kell felelnie azon országspecifikus középtávú célkitűzésnek, amelyet a felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktum tartalmaz, ám mindenképpen a fél százalékos strukturális hiány küszöbén belül kell maradnia. Kivételes esetekben azonban mégis szemet hunynak az intézmények a céloktól való eltérések, illetve a célkitűzés elérését segítő, úgynevezett korrekciós pálya elhagyása felett, például ha az államadósság számottevően a 60 százalék alatt van, illetve gazdasági recesszió beütése esetén. Érdekesség, hogy a paktum nem tartalmaz határidőt, amikorra a tagállamoknak teljesíteniük kell a költségvetés kiegyensúlyozását.

Túlzottdeficit-eljárás alá kerülő államok kötelesek gazdasági és költségvetési programot életbe léptetni, amely részletesen tartalmazza a szükséges reformokat, amelyek biztosítják a hosszú távú kiigazítást. A tervet az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság hagyja jóvá.A szerződés rendelkezései korábbi megállapodásokra épülnek, így a Stabilitási és Növekedési Paktumra (Stability and Growth Pact) és a Hatos csomagra (Six Pact).Mindezeken felül a Fiskális Paktum aláírói vállalják, hogy közös erőfeszítéseik révén javítják a versenyképességet, az államháztartás fenntarthatóságát és a pénzügyi stabilitást, valamint csökkentik a munkanélküliséget.

A megállapodás az integráció további mélyítése felé mutat: a tagok gazdaságpolitikájának konvergenciájával és koordinációjával, valamint az euróövezet kormányzásával kapcsolatban tartalmaz intézkedéseket. Előírja, hogy az eurózóna vezetőinek évente legalább kétszer kell ülést tartaniuk.

A fiskális paktum hatályba lépéséhez az eurózóna 12 tagállamának ratifikációjára volt szükség. Ausztria, Ciprus, Németroszág, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Írország, Portugália, Finnország és Szlovénia iktatta törvénybe a paktumot a valutaunió tagjai közül. Dánia, Lettország, Románia és Litvánia nem euró-tagállamokként szintén ratifikálta a megállapodást, alávetve magukat így az új szabályozásnak. Az új szerződés várhatóan öt éven belül válik az uniós joganyag részévé.

A fiskális paktum jelentősége a benne található rendelkezésen túl az Európai Unió demonstrációja a világnak, hogy hosszú vajúdás után az közösség képes egyetértésre jutni a problémák orvoslásával kapcsolatban válság leküzdése érdekében.