Van Rompuy februárban zárná le a pénzügyi vitát

A félév kiemelt teendőinek megerősítése után a brit kormány „problematikus” európai uniós politikájának kommentálásával végződött Herman Van Rompuy és Enda Kenny félévnyitó dublini találkozója.

Az EU soros elnökségét január elseje óta betöltő ír kormány feje és az Európai Tanács állandó elnöke az „ír félév” első formális programjaként tartottak szerdán több órás egyeztetést a következő hat hónapról és a legfontosabb kihívásokról. Közös sajtóértekezletükön a találkozó után megerősítették az ír elnökségi programról korábban már jelzett hangsúlyokat.

Új fejleménynek számított, hogy a kölcsönösen legsürgetőbbnek tekintett teendő – a 2014 utáni hét éves keretköltségvetés (MFF) mielőbbi elfogadása – kapcsán Van Rompuy először mondta ki nyilvánosan is, hogy a februári EU-csúcs időpontját „preferálná” ehhez, attól azonban óvakodott, hogy ennek biztos bekövetkeztét máris bejelentse. Mint fogalmazott, a novemberi „MFF-csúcsra” beterjesztett munkaanyaga alapján egyelőre „kemény munka folyik”, zajlik az egyeztetés a fővárosokkal, és dolgoznak az akkori javaslat finomításán, amiről részleteket azonban nem közölt. Hangsúlyozta, hogy a novemberi csúcson a munkát jó hangulatban függesztették fel, és „van esély a megállapodásra”, úgyhogy összességében „optimista”.

Ír kormányzati illetékesek brüsszeli újságírókkal találkozva visszatérően a félév egyik kulcsfeladatának minősítették a keretköltségvetés „minél előbb történő” elfogadását, de egyúttal azt is értésre adták, hogy ez ügyben külön elnökségi kezdeményezésre már nem készülnek, (az előző félévben a ciprusi kormány még előterjesztett egy soros „elnökségi javaslatot”). „Közvetíteni, segíteni nyilván fogunk, de a dosszié formálisan már nem kerül vissza a soros elnökség által menedzselt „általános ügyek tanácsa” elé, hanem az EiT soros elnökének hatáskörében történik a kezelése” – fogalmazott ennek kapcsán egy nappal korábban a BruxInfo kérdésére válaszolva Lucinda Creighton ír európai ügyi államminiszter.

Szerdai sajtóértekezletükön Van Rompuy meleg szavakkal méltatta a Kenny-vezette ír kormány erőfeszítéseit a válságból való kilábalásra. „Kíváló példának” minősítette az eddigi ír eredményeket, és egyúttal emlékeztetett, hogy a gyors haladás azért is figyelemreméltó, mert a gazdasági folyamatokban a pozitív visszajelzés mindig fáziskéséssel következik be.

Eaman Gilmore, miniszterelnök-helyettes ennek kapcsán egy keddi háttérbeszélgetésen megerősítette: a ma még formálisan az IMF és az EU hitelkeretére rászoruló Írország arra készül, hogy az év végén teljes egészében visszatérjen a pénzpiaci finanszírozásra, ezzel egyúttal mintegy példát mutatva a válságból való felépülés lehetőségére. Ennek első tesztjeként az ír kormány kedden állampapírokat kínált eladásra, és 3,35 százalékos kamat mellett 2,5 milliárd eurós bevételre tett szert. Utóbb elmondták, hogy az év során összesen 10 milliárd eurót akarnak majd így piaci eladásból felvenni, aminek negyede tehát január első napjaiban máris összejött. Külön pozitív fejleményként értékelték ír részről, hogy a vásárlók 85 százaléka külföldi volt.

Az említett sajtóértekezleten – miként a korábbi háttérbeszélgetéseken is – több kérdés is firtatta David Cameron EU-politikájának várható következményeit, különös tekintettel arra, hogy a brit kormányfő egy hétvégi sajtónyilatkozatában megerősítette: kormánya csak akkor tudja támogatni az eurózónán belüli szorosabb gazdasági integrációt, ha London lehetőséget kap tagsága feltételeinek felülvizsgálatára, és egy sor területen a közösségnek átengedett hatáskörök „visszaszerzésére”.

Egy ilyen lépés következményeiben szerződésmódosítást is szükségessé tenne, ami különösen Írországban – ahol minden ilyen változás népszavazást igényel – kényes kérdésnek számít. Szerdai sajtóértekezletén Kenny mindezek kapcsán egyfelől megerősítette Nagy-Britannia EU-tagságának a fontosságát, másfelől úgy fogalmazott, hogy egyelőre „nem látja bármilyen szerződésmódosítás szükségességét”.

Van Rompuy is úgy vélte, hogy jelenleg nem időszerű beszélni szerződésmódosításról, egyébként is – tette hozzá – szerződést csak egyhangú egyetértéssel lehet változtatni. Az EiT elnöke egyúttal leszögezte: decemberben David Cameron egyértelműen kijelentette, hogy kormánya nem akarja elhagyni az Európai Uniót, és a „norvég megoldást” sem tekinti kívánatosnak, (amelyben Norvégia egyfelől ugyan tagja az EU egységes piacnak, de semmilyen beleszólással nem bír a piaci működését szabályozó döntésekbe). „Én egyelőre ebből indulok ki, többet majd akkor tudunk mondani, ha a brit miniszterelnök megtartotta e tárgyban közeljövőre ígért beszédét” – mondotta.

Ír részről minden kormánytag egyöntetűen úgy fogalmazott, hogy Írország számára fontos a brit EU-tagság, és ezért Dublin – immár elnökségi sisakját is feltéve – arra törekszik majd, hogy egyfajta „hidat építsen” London és Brüsszel között. Eamon Gilmore úgy vélte, hogy amikor majd brit földön is kellő mértékben tudatosul, hogy milyen fontos gazdasági kérdés az egységes piac részének maradni, akkor a kapcsolódó indulatok is csitulni fognak. Kenny pedig arra helyezte a hangsúlyt, hogy ha időközben sikerülne haladást elérni újabb szabadkereskedelmi megállapodások aláírásával – valamint és mindenekelőtt egy EU-amerikai egyezmény lehetőségével -, ez szintén hatással lehet majd a brit megfontolásokra.