Elhunyt az évszázad építésze: 104 éves volt

Oscar Niemeyer december 5-én 21 óra 55 perckor hunyt el Rio de Janeiroban. A világ egyik legdíjazottabb és legnagyobb hatású építésze december 15-én ünnepelte volna 105. születésnapját. Eduardo Paes, Rio de Janeiro polgármestere háromnapos hivatalos állami gyászt jelentett be. Dilma Rousseff elnök szerint „az ország az egyik zsenijét veszítette el”. A kulturális miniszter Marta Suplicy nyilatkozata szerint az építész maga volt a „költőiség és bátorság” és „óriás a művészetben”, valamint „példa az emberiség számára”.

Dilma Rousseff elnök hivatalos közleményében az építészikont idézte “az embernek muszáj álmodnia, anélkül nem történnek a dolgok”.Dilma szerint “kevesen álmodtak annyit és valósítottak meg annyi mindent mint ő”.Az elnök számára, “az ő története nem fér fel a tervezőtáblára. Niemeyer forradalmár volt, egy teljesen újfajta, szép, logikus…és mint ahogy ő maga is meghatározta… egy feltaláló jellegű építészet mentora”.

Dilma dicsérte a kiállását a “egyenlő társadalom elve” mellett és hozzátette, hogy annak ellenére, hogy ő önmagát pesszimistának tartotta, a “remény szimbóluma” volt. “Az egyik zsenijét veszítette el ma Brazília. Ez az a nap, amikor meg kell siratni a halálát. Ez az a nap amikor üdvözölni kell az életét” – jelentette ki az elnök.

A kulturális miniszter Marta Suplicy Franciaországból küldött hivatalos közleményében így fogalmaz: „A nagyjainak egyikét veszítette el éppen Brazília. Vonásainak zsenialitása, lelkének kedvessége és a meggyőződéseinek törhetetlensége tették Oscar Niemeyert az egész emberiség egyik példaképévé”.

„Síró szívvel búcsúzom tőle, a művészet óriásától, a költőiesség és bátorság megtestesítőjétől. Egy ember aki életének minden percét a teljességben élte meg, aki mindig a békét harmóniát és szépséget kereste. Săo Paulo városa neki köszönheti a legszebb parkját, az Ibirapuerát. És a világ, a nagyságát.”

Rio de Janeiro állam kormányzójának Sérgio Cabral (PMDB) szavaival, „Oscar Niemeyer volt Brazília legnagyobb építésze. A világ építészetének egyik zsenije. Kedves a mindennapokban, hajthatatlan a meggyőződéseiben és a brazil nép által szeretett”.

Minas Gerais állam kormányzója, Antonio Anastasia (PSDB) szintén három napos hivatalos gyászt jelentett be. Geraldo Alckmin (PSDB), Săo Paulo állam kormányzója hivatalos közleményében így fogalmazott: „Brazília elvesztette a mestert, aki az országot tervezte, egy zseni, aki a brazil modernizmus vonalait rajzolta”.

Para Eduardo Campos (PSB), Pernambuco állam kormányzója szerint, Niemeyer “egyike volt a világnak tervező nagy brazil alkotó zseniknek…munkássága tétedhetetlenül tanúzik a brazil nép kreativitásáról, eleganciájáról és erejéről”.

Rio de Janeiro érseke, Dom Orani Tempesta, úgy határozta meg őt, mint “erős meggyőződésű ember, aki minden tehetségével az országát szolgálta”, aki “itt hagyta nyomait a világ építészetében” és “aki a kreativitásának zsenialitását a jó szolgálatában használta, templomok építésében is”.

Ravatal és temetés

Az építész földi maradványait ma reggel Brazíliavárosba viszik, ahol a Palácio do Planalto épületében lesz felravatalozva. Dilma Rousseff elnök felajánlotta a munkahelyének épületét, amit a család elfogadott.

A nap végén visszaszállítják Rio de Janeiróba, ahol a család és barátok zárt körben tartanak gyászszertartást a Palácio da Cidade épületében (Rio de Janeiro polgármesteri hivatala). Péntek reggel nyitják meg a nagyközönség előtt. A temetést Péntek délután tartják a szintén Botafogo kerületében található Săo Joăo Batista temetőben.

Az építésznek egy lánya, négy unokája, 13 ükunokája és 6 ükükunokája volt.

Niemeyer történelmet írt a világ építészetében

Brazíliavárosban és Niteróiban található a mester legtöbb munkája. A világ egyik legdíjazottabb és legnagyobb hatású építésze volt. A semmivel össze nem téveszthető stílusjegyévé vált kanyarokkal teli betonformák meghatározták Brazília és más országok városainak képét is.

Oscar Ribeiro de Almeida de Niemeyer Soares Filho néven 1907. december 15-én született Rio de Janeiro Laranjeiras kerületében. A futball és a riói Fluminense csapatának szerelmeseként Niemeyer még a Laranjeiras kerületi klub utánpótlás csapatában is játtszott.

Fiatalon házasodott: 21 évesen vette el Annita Baldót. 1929-ben a Nemzeti Szépművészeti Iskolában kezdte meg tanulmányait Rio de Janeiroban, ahol öt év múlva építészmérnökként szerzett diplomát. 1932-bem, a tanulmányai félidejében született Anna Maria, az egyetlen lánya, aki idén júniusban halt meg.

A házassága –első feleségével- Annita Baldoval egészen annak 2004. október 4-ei haláláig, azaz 76 évig tartott. 2006-ban újra megházasodott, Vera Lúcia Cabreirát, a titkárnőjét vette feleségül.

A később az építészet történetének egyik legnagyobb hatású személyiségévé váló Niemeyer karrierjének első lépéseit Lúcio Costa és Carlos Leăo irodájában fizetés nélküli gyakornokként végezte. Niemeyer itt ismerhette meg az építészet másik nagy zsenijét, amikor Lúcio Costa őt jelölte ki, hogy segítsen a híres svájci építésznek, Le Corbusiernek, aki 1936-ban csak azért érkezett Brazíliába, hogy részt vegyen az Oktatásügyi Minisztérium riói épületének tervezésében.

Politikai aktivista

1940-ben Niemeyer megismeri Belo Horizonte városának akkori polgármesterét, Juscelino Kubitscheket és megvalósítja első nagy tervét, a Conjunto da Pampulha nevű épületegyüttest, amelynek részei a Kaszinó a Casa do Baile (Táncház), a Klub és az Assisi Szent Ferenc Templom.

Az építész legfontosabb műveinek nagy része ideológiai és politikai tervek kiszolgálására készült. Niemeyer megtervezte az Ibirapuera Parkot és az Edifício Copan épületét, mindkettőt Săo Pauló-ban. 1956-ban az immáron brazil miniszterelnök Kubitschekkel és az urbanista Lúcio Costával megszervezte Brazíliaváros felépítésének tervét és ő volt a felelős az ország új fővárosának megépítéséért is.

“A modernizmus fia” merész elemekkel alkotta meg a Külügyminisztérium épületét (Itamaraty), a mindenkori brazil miniszterelnök hivatalos lakóépületét (Alvorada), a Kongresszus épületét, a Katedrálist, a “Három Központi Hatalom” terét (Praça dos Tręs Poderes), sok más épület és emlékmű között.

“Elképzeltük, hogy milyen lesz majd amikor Brazíliaváros elkezd megjelenni. Hirtelen, elkezdett megjelenni egy kék folt a horizonton. És nőtt. Aztán később elkezdtek megjelenni a körvonalak és mi elkezdtük mondogatni: ott…az a Színház, az meg ott a Kongresszus…, a Torony. Brazíliaváros mintha egy varázsütésre született volna, maga a csoda” – mesélte korábban.

Niemeyer Brazília politikai életében is fontos szerepet töltött be. 1945-ben lépett be a Brazil Kommunista Pártba (PCB) -, a 1964-es katonai puccs idején megrohamozták az építészirodáját Rio de Janeiroban. A rendőrségi kihallgatás után eldöntötte, hogy külföldön folytatja életét.

Együtt élt Jean-Paul Sartreval Párizsban, hat hónapot töltött Izraelben, Algériában dolgozta ki az afrikai Konstantin Egyetem terveit, és még ugyanebben az időszakban tervezte meg az ENSZ központi épületét New Yorkban.

Niemeyer nemzetközi elismerést szerzett és a 70’-es években saját építészirodát nyitott a Champs Elysées sugárúton Párizsban. Az építész tervezte a milánói Mondadori Kiadó központjának épületét is Olaszországban. Ez volt az az időszak, amikor nagy hatással volt a világ építészetére. Baráti köre szerteágazó volt a festő Cândido Portinaritól kezdve Fidel Castrón és Chico Buarquén keresztül Villa-Lobos mesterig.

A “ kanyaros “ művek

Niemeyer az építészetben mindig a monumentalitás híve volt, szenvedéllyel fordult a betonból épített könnyedség felé. Az évezredes hagyományú egyenes és szögletes formák helyett a kanyarok felé fordult.

“Engem nem az egyenes szögletesség vonz. Nem is az ember alkotta rugalmatlan, kemény egyenes vonal. Engem a szabad, érzéki kanyarulatok vonzanak. A kanyarok, amiket az országom hegyeiben találok. A számomra legkedvesebb nő testén. Kanyarokból lett teremtve az egész univerzum” – magyarázta egy alkalommal a mester.

A ’80-as évek elején tért vissza Brazíliába, amikor Joăo Figueiredo kormánya amnesztiát adott a száműzötteknek. Brizola elnökségének idején, az akkoriban Rio de Janeiro Állam kormányzóhelyettesének, az antropológus Darcy Ribeiro barátjának munkáját segítve, megtervezte a CIEP épületét (Integrált Közoktatási Központ) és a híres riói Sambódromót, a riói karnevál során egymással versenyző városi szambaiskolák felvonulásának színhelyét.

Brazíliában, Niterói városában található az építész második legtöbb munkája, Brazíliaváros után. A híres túristalátványosság Kortárs Művészetek Múzeum (MAC) után tervezte a Caminho Niemeyer sétányt, ami a mester kultúra és vallás felé visszaforduló munkája. Egy építményegyüttes, ahol a munkái a Baía de Guanabara (Guanabara-öböl) mentén lettek szétszórva a város központjából indulva. A kilenc megtervezett építmény között található a 2007-ben megnyitott Teatro Popular (Népi Színház).

Száz év

Még ugyanabban az évben Niemeyer betöltötte 100. életévét, amit közel 600 családtag és barát társaságában ünnepelt. Akkor Niemeyer újra emlékeztetett midnenkit, hogy „az élet nem könnyű”, és ha egy szóban kellene összefoglalnia, akkor az összetartás a legfontosabb: „A szegényeknek úgy kell nézniük napjaink palotáit, hogy nem léphetnek be” – mondta. “Az élet nem igazságos. És csak az összetartás teheti jobbá a mi kis “rövid ittlétünket” a Földön”.

Megannyi siker ellenére – minden elképzelhető díjat megkapott, a presztízs értékű Pritzker-díjjal egyetemben (1988) és a Kultúra Érdemkeresztet, Oscar Niemeyer szerény ember volt. A hozzá közelállóknak bevallotta, hogy sohasem értette az oly sok elismerés okát: “Sokat dolgoztam, megcsináltam a munkám a tervezőtáblán, mint bárki más…”.

Nyugodjék békében!

Melegh-Rocha Huba (Brazília / Rio de Janeiro)