Féktelen erőszakhullám tartja rettegésben Sao Paulót

A szervezett bűnözés nem tűri a rendfenntartó erők munkáját a városban és környékén. Rendőrök vére áztatja a gigantikus metropolisz utcáit, a kivégzések mára már mindennaposak. De végtére is, mi történik Săo Paulóban? – Helyszíni tudósítónk riportja válaszol a kérdésre.

Egy májusi reggelen, amikor az iskolai biztonsági őr Edilson Avelino de Sales hazaérkezett az éjszakai műszakból öt, nehézfegyverekkel és pisztolyokkal felszerelt alak várta őt. Esélye sem volt használni az önvédelemből magánál tartott pisztolyt. A saját autójában, egyenruhában halt meg.

Azonban nem a Săo Paulo állambeli kis Guarujá városka iskolájában végzett másodállása miatt vált célponttá. Edilson főállásban rendőr volt és halálakor senki sem tudhatta még, hogy ő csak egyike lesz annak a 90 kollégájának, akiket majd a következő öt hónapban, hasonló módon végez ki a város vezető bűnszervezete, a Primeiro Commando da Capital („A Főváros Elsőszámú Vezetése”), ismertebb nevén a PCC.

A PCC jól szervezett, kegyetlen módszerekkel dolgozik és híres róla, hogy vezérei sokszor a Săo Pauló-i börtönökből küldenek parancsokat utcai kivégzések végrehajtására. A szervezet és a rendőrség közötti konfliktus az elmúlt két hónapban mérgesedett el. Az október az év eddigi legerőszakosabb hónapja Săo Paulóban: 152 emberéletet követelt, 1071-re emelve ezzel a városban január óta elkövetett gyilkosságok számát.

A rendőrök többsége rajtaütésszerű támadásban, szolgálaton kívül, gyakran a hazaérés pillanatában halt meg. Ijesztő motívuma az eseményeknek, hogy a rendőrök kivégzését követő pár órában, minden esetben civilek haltak meg a környéken. Azonosítatlan elkövetők látszólag véletlenszerűen választják ki áldozataikat a kivégzések előtti percekben. A civil halálesetek növekvő száma arra is enged következtetni, hogy néhány rendőr bosszúvágyból a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást.

Drogkereskedelem

A városi ügyészség és a rendőrség meggyőződése szerint a rendőrgyilkosságok hátterében a PCC áll, de a nyilvánosság előtt csak „bűnszervezetekről” beszélnek. A PCC a ’90-es években született a Săo Pauló-i börtönökben azzal a céllal, hogy megvédjék társaikat a hatóságok kegyetlenségeivel szemben. Mindazonáltal, a hamar kiterjedt drogkereskedelmi bűnszervezetté vált.

2006-ban ők robbantották ki Săo Paulo történetének legsúlyosabb erőszakhullámát, megbénítva a várost, s 500 civil és a rendfenntartó erők 50 tagjának halálát okozva. A konfliktus legutóbbi felvonásában a legnagyobb problémát éppen a rendőrök válaszlépése okozza. Egyre nő ugyanis annak a gyanúja, hogy rendőrök alkotta „kivégzőosztagok” tevékenykednek a városban. „Lehetetlen tagadni a civil halálesetek és a rendőrök közötti kapcsolatot” – mondta Marcio Christino, a PCC bűncselekményeinek felderítésére „szakosodott” Săo Pauló-i városi ügyész.

Szakértők szerint a Carandiruként ismert volt Săo Pauló-i börtönben, az 1992-ben 111 rab halálát okozó vérengzés meghatározó előzménye volt a Săo Paulo állam börtönrendszerén belül és kívül működő bűnszervezet megalapításának.

„Az állami szervek már a mészárlás előtt zsarolták, kínozták és gyilkolták a rabokat. Nem csak a Carandiru miatt hozták létre a PCC-t, de nagyon fontos szerepe volt benne ennek is” – erősítette meg Valdir Joăo Silveira atya, a Katolikus Egyház börtönszolgálatainak nemzeti koordinátor. A PCC-ét 1993. augusztus 31-én a Casa de Custódia de Taubaté börtön rabjainak egy csoportja alapította alig egy évvel a Carandiruban történt vérengzést követően.

Mint említettük, a szervezet fő célja „az 1992-eshez hasonló újabb vérengzések megakadályozása és a börtönrendszerben tapasztalt, rabokat sújtó embertelen bánásmód elleni harc volt” – mondja Josmar Jozino, három PCC-ről szóló könyv, közöttük az idén megjelent „Sakk-matt: a bűnözés törvényszéke és a gyilkos feketesapkások” szerzője. „A Carandiru mészárlás volt az utolsó csepp a pohárban a PCC megalapításához. Az esemény még az alapító okiratban is jelen van” – véli az író.

A szakértők, Jozino és Silveira szerint, a bűnözők csoportja a brazil börtönrendszer egészében elterjedt viselkedésszabályokat vezetett be a rabok életében, mint például a crack börtönökön belüli használatának és a droggal kapcsolatos tartozások motiválta emberölések elkövetésének tiltása. Ez az akció csökkentette a börtönök halálozási arányszámait az államban.

A PCC a börtönrendszeren kívülre terjeszkedett drogkereskedelmi szervezet, nemzetközi kapcsolatokkal. A rendőrségi akták szerint több mint 1,200 tagja van és még számtalan „katonája”. Elmondások szerint letartóztatás esetén a tagokért ügyvédek fizetnek, börtönbe kerülés esetén védelmet biztosítanak a családjaiknak. A szervezet szigorú hierarchia szerint működik.

Megváltozott a stratégia

Az állam a kialakult helyzetre első válaszként a legkritikusabb területeken 5000 fővel emelte az utcai járőrök számát. Geraldo Alckmin kormányzó véleménye szerint a rendőrgyilkosságok jelensége a bűnszervezetek válasza a bűnözés elleni hatékonyabb állami fellépésre. Emellett hozzátette, hogy a „rendőrök által formált kivégzőosztagok” kérdését kivizsgálták, létezésüket pedig tagadta.

Elemzők rámutattak, hogy a rendőri akciók kegyetlenebbé válásával párhuzamosan nőtt a rendőrkivégzések száma. Május végén, a Katonai Rendőrség ROTA néven ismert különleges egysége – az év legerőszakosabb akcióját hajtotta végre a PCC ellen. A szervezet hat tagja – akik egyik börtönben lévő társuk kiszabadítását tervezték – éppen gyűlést tartott, amikor a rendőrség megrohamozta a helyszínt. Közülük öten azonnal meghaltak a kialakult tűzpárbajban, a sérült hatodik kórházba szállítás közben vesztette életét. Az eset kivizsgálását követően három rendőrt tartóztattak le.

Levelek a börtönből

A PCC vezérek által -a szabadon lévő beosztottjaiknak- küldött levelek is arra mutatnak, hogy a kirobbant feszültség a megnövekedett rendőri erőszakból ered. Májusban az egyik vezér, Roberto Soriano „Betinho Tiriça” levélben egy meggyilkolt drogkereskedő halálának megbosszulására utasít: „ha egy rendőr elkap egy bandatagot és letartóztatás helyett megöli, azt a PCC helyi sejtjének rendőrök meggyilkolásával kell megbosszulnia”.

Némi bizonytalanság után november elején Geraldo Alckmin kormányzó elfogadta a Dilma Rousseff elnök által felajánlott szövetségi segítséget a helyzet stabilizálására. A szövetségi kormány képviseletében José Eduardo Cardoso igazságügyi miniszter vett részt a Săo Paulo állam kormányának központjában tartott találkozón, ahol egy Integrált Hírszerző Ügynökség felállításáról döntöttek az államot sújtó erőszak elleni harc megsegítésére.

“Az ügynökség összehangolja majd a rendőri akciókat, kifejezetten a hírszerzés területén, ami nagyon fontos. Szervezett bűnözés ellen nem lehet küzdeni hatékony hírszerzés nélkül. És a szövetségi és állami hírszerzés erejét egyesítve értékes információkhoz fogunk jutni, amik irányítani fogják rendőreink akcióit” – nyilatkozta az igazságügyi miniszter a találkozót követően.

Az ügynökség egyik célja a bűnszervezetek pénzforgalmának visszafogása lesz. “A hírszerzés jelentései lehetővé teszik majd számunkra, hogy pénzügyileg fojtsuk meg az államban működő szervezeteket“ – mondta a tárcavezető.

Az ügynökség létrehozásán kívül további öt pontot került említésre, amelyek a szövetségi kormánnyal együtt lesznek kidolgozva: az ország határvédelmének megerősítése, kiterjesztve azt a reptéri, kikötőki és az autópályákon történő ellenőzésekre is, a crack elleni harc, ami mozgó rendőrbázisokat és videó megfigyelést is magában foglalhat, börtönöket érintő akciók, börtönőrök és a rendőrgyilkosságokért felelős foglyok átszállításával a legszigorúbban őrzött szövetségi börtönökbe, egyesített irányítóközpont létrehozása, egyesített nyomozóközpont létrehozása.

“A jelenlegi lépések helyesek, közös megegyezéssel születtek, és nagyon fontos hatással lesznek a bűnszervezetekkel szembeni fellépésben, csakúgy Săo Paulo államban, mint egész Brazíliában” – emelte ki a miniszter.

A foglyok átszállításáról sem a kormányzó, sem a miniszter nem nyilatkozott, sem arról hányan és kik lesznek, sem arról, hogy mikor fog megtörténni. “A rendőrgyilkosságokban résztvett rabok átszállítása hamar megfog történni“ – mondta a kormányzó. “Sem az átszállításról nem fogunk adatokat közölni, sem neveket nem fogunk mondani, egy nagyon egyszerű okból: közbiztonsági bizalmas információkról nem beszélünk” – tette hozzá.

A lehetséges lépések közül az állam elvetette a nemzeti hadsereg bevetését. A szakértők véleménye szerint pedig ez lenne a helyes döntés. A volt nemzetbiztonsági államtitkár, José Vicente az állami álláspontot védve kifejtette, hogy a hadsereg bevetése csak három esetben válhat szükségessé: adott feladat elvégzésére alkalmatlan biztonsági szervek megsegítése, bűnözők által elfoglalt területek visszafoglalása, illetve bűnözők által irányított helyszínek irányításának visszavétele. “Nincsen egy közösség sem, ahol szükséges lenne bevetni a nemzeti hadsereget a szövetségi állam forrásainak elégtelensége miatt” – közölte Vicente.