Meghalt Maxim pátriárka, a titkok őrzője

Meghalt a Bolgár Ortodox Egyház első embere, Maxim pátriárka. A 98 évesen elhunyt vallási vezetőt sokak a titkok őrzőjének is nevezték. A Bolgár Ortodox Egyház (BPC) négy évtizedes vezetése során válságos időszakokat élt át. A kommunizmust, az 1990-es évek egyházszakadását és a 2002-es egyesítést is Maxim pátriárka irányítása alatt vészelte át a BPC. Sokan azzal vádolták, hogy a 2011-es titkosügynök botrány végletekig erodálta az egyház tekintélyét a lakosság körében. A Kitekintő elemzésében a bolgár egyház múltját és jövőjét kívánja az elhunyt egyházi vezető munkásságán keresztül  bemutatni.

A Bolgár Pravoszláv Egyháznak (BPC) 41 esztendő után ismét össze kell hívnia a Szent Szinódus választási testületét annak érdekében, hogy új vezetőt válasszon az intézmény élére. Az 1971-ben megválasztott Maxim pátriárka, születési nevén Marin Minkov, november 6-án 98 éves korában elhunyt és négy évtizednyi kormányzás után üresen hagyta az egyik legősibb, keleti egyház vezetői pozícióját. Maxim pátriárka halála megrendítette az egész ország vezetését és Bulgária szerte megemlékezéseket tartottak a tiszteletére.  A bolgár közélet nevesebb szereplői egyöntetűen és egységesen nagy veszteségként könyvelték el a pátriárka halálát. Maxim egyházi vezetői tevékenységét szinte példátlan módon végigkísérték a politikai, egyházi és társadalmi konfliktusok és intrikák. Több mint négy évtizednyi regnálásával a tisztségét leghosszabb ideig betöltő pravoszláv egyházi vezetővé vált a történelemben.

Maxim pátriárka személye rejtély marad az utókor számára – a lakosság többsége igazi vallási vezetőnek tartotta, ugyanakkor a kommunista rezsim BPC-jének élén számos megválaszolatlan kérdést hagyott az utókornak. Halálát követően az egyházi egység megőrzőjeként emlékeztek meg Maximról, ugyanakkor legitimitását szintén sokan megkérdőjelezik. Egyes szélsőséges források a kommunisták pátriárkájának is nevezik, habár kompromisszumra kész jelleme mást sejtet. A kérdés ki is volt valójában Maxim?

A kommunizmus árnyéka

Az 1970-es éveket a bolgár kommunisták egyik legbefolyásosabb időszakaként lehetne jellemezni, Todor Zsivkov és a Bolgár Kommunista Párt (BKP) Központi Bizottsága vasmarokkal irányították az országot és hűségesen teljesítették Moszkva kívánságait. A második világháborút követően a BPC hatalma névlegessé vált, az egyház ellen komoly ideológiai háborút indítottak, bár nem történtek az albániai folyamatokhoz hasonló templomrombolások (vagy csak sokkal kisebb mértékben). A BPC élén álló Kiril pátriárka 1971-ig teljes mértékben a BKP akarata alá hajtotta az egyházat, ám halálát követően egyre inkább olyan semleges személyt kívántak találni a posztra, akit elődjénél is könnyebben tudnának bekapcsolni az állami apparátusba. A kommunista plénum döntése 1971-ben Maximra esett, a választásnál egyszerű, falusi háttere, valamint Moszkvában töltött hivatali ideje is pozitívumként számított. A BKP jól választott abból a szempontból, hogy Maxim több másik szocialista ország egyházi vezetőivel szemben egyszer sem került szembe a pártvezetőkkel lényegesebb kérdésekben. Kérdéses maradt azonban, mennyire tudott sikeresen fellépni egy olyan országban, ahol a lakosság vallásos rétegének aránya alacsony volt, másrészről Bulgária a keményvonalas kommunizmus egyik szemmel látható példája volt.  Már megválasztásakor több mitropolita (a pátriárka után a második legmagasabb ortodox rang) illegitimnek találta Maxim megválasztását, ugyanis nem a BPC szabályai szerint történt a kiválasztás, hanem a BKP ajánlata alapján szavazták meg. Természetesen, mint a legtöbb szocialista államban, az államapparátus Bulgáriában is teljes mértékben kontrollja alatt tartotta az egyházat, a titkosszolgálatok (DSz) ügynökei pedig a legmagasabb szinteken is jelen voltak. Hogy mennyire a legmagasabb szintről van szó, azt jól mutatja, hogy  2012 januárjában a titkos akták feldolgozásáért felelős parlamenti bizottság sokak számára sokkoló adatokat hozott nyilvánosságra az 1970-1980-as évek BPC-jéről. Mint ahogy korábbi elemzésünkben már részletesen foglalkoztunk a témával, kiderült, hogy a jelenlegi 15 főből álló Szent Szinódusban 11 fő titkos ügynöke volt a DSz-nek.

A DSz aktákat feldolgozó desebg.com adatai alapján ma már tudjuk, hogy a Szent Szinódus tagjai közül heten dolgoztak a DSz ideológiai sokszínűség elleni harcra szakosodott hatos számú osztályán, további négyen pedig a külkapcsolatokért szakosodott első osztályán. A legnagyobb meglepetést az váltotta ki, hogy a sokak által ügynöknek hitt Maxim pátriárkáról soha sem került elő kompromittáló dosszié. Még furcsább, hogy a pátriárkáról egyáltalán nem került elő személyi dokumentum a DSz archívumából, ezt a tényt manapság szintén kifejezetten érthetetlennek és rejtélyesnek találják. Bulgáriában mindenkinek voltak sejtései arról, hogy a DSz jelen volt az egyház mindennapjaiban, viszont ennek mértéke mindenkit megdöbbentett. A BPC a hírt követő egy éven át nem nyilvános hírzárlatot rendelet el és ami meglepőbb az érintett mitropoliták hallgatása meghozta gyümölcsét – a bolgár társadalom átlendült ezen a kifejezetten aggályos tényen. Ez jól mutatja, hogy Bulgáriában a mai napig nem történt meg a kommunista rezsimmel történő valós szembenézés, valamint a mai vezetés – legyen szó politikáról, egyházról vagy gazdaságról – legfelsőbb szintjei továbbra is az 1990 előtti elitből kerültek/kerülnek ki.

Közvetlenül a rendszerváltás előtt a kommunista rezsimhez fűződő szoros kapcsolat ellen az 1970-ben hangjukat felemelő ellenzéki mitropoliták még erősebben léptek fel a BPC régi Szent Szinódusa és Maxim pátriárka ellen. 1988-1989 fordulóján a fő ellenzéki erőnek számító Demokratikus Erők Uniója (SzDSz) aktív támadást indított a BKP plénuma javaslatára létrehozott egyházi struktúra ellen. 1992-től elkezdődik a Razkol, avagy magyarul az egyházszakadásként elhíresült folyamat Bulgáriában. A Szent Szinódus 13 mitropolitájából 1992-ben 6 fő kivált és felszólította a legfontosabb egyházi intézményt, hogy az 1971-es választás illegitimitása miatt új Szent Szinódus összehívását rendeljék el. Az akkor kormányon lévő Filipov-kormány minden törvényi segítséget megad a szakadároknak, hogy végrehajtsák a BPC feletti nyomásgyakorlást. Az SzDSz és a Filipov-kormány 1994-es bukását követően a hatalomra kerülő szocialisták visszaállították a BPC és a Szent Szinódus korábbi jogait, ugyanakkor a szakadárok megalakították a saját, párhuzamosan működő alternatív egyházukat.  A szakadár egyház élére azt a Pimen pátriárkát jelölték 1996-ban, akit Maxim legnagyobb bírálójának tartottak 1971 óta.

Az 1990-es évek Bolgár Pravoszláv Egyháza történelme legválságosabb időszakát élte, 1997-ben az SzDSz ismét kormányra került és újult erővel támadt rá a kommunista idők Szent Szinódusára, mi több kompromisszumként felajánlották később Maximnak, hogy ha lemond tisztségéről és új választásokat írnak ki, akkor ismét egyesülhet a BPC. Maxim ellenállt a politikai nyomásnak és kijelentette, hogy legitim státuszát illetően senki sem lehet kétsége, többek között 1998-ban a világ ortodox egyházainak vezetői a Világi Szinóduson kimondták, hogy Maxim a legitim pátriárka Bulgáriában és felszólították az alternatív szinódus vezetőit, hogy térjenek vissza a BPC-hez. Ennek ellenére folytatódott az új egyház felállításának támogatása a kormány részéről. A folyamat végét a 2001-es újabb SzDSz-bukás jelezte, Ivan Kosztov helyére lépő Szimeon Szakszkoburgottszki miniszterelnök és Georgi Parvanov államfő Maxim pátriárkát és a régi Szent Szinódust nevezte meg, mint a bolgár egyházi élet legitim vezetőit. A cárista kormány új egyházügyi törvényt fogadott el 2002-ben, amely értelmében az állam és az egyház teljes mértékben elkülönül a jövőben egymástól.

A 2002-es esztendő az alternatív szinódus elleni támadások éve volt – az intézmény ellen több bírósági ítélet is született, egyik vezetőjét pedig meggyilkolták. Lényegében 2002 után már csak az alternatív szinódus tagjai és a szakadárok jogainak végleges eltörlése következett be, az SzDSz már teljes mértékben erodálódott így az alternatív egyház már nem számíthatott politikai védelemre. Az utolsó szeg a szakadárok koporsójában az Európai Bíróság 2009-es ítélete volt, amely kimondta, hogy az egykori SzDSz-kormány megsértette a szabad vallásgyakorlás jogát Bulgáriában, mivel túlzott mértékben beleavatkozott az egyház ügyeibe.

A következtetések és Maxim szerepe

Erősen megkérdőjeleződik Maxim és a Szent Szinódus tagjainak legitimitása a kommunista rezsim titkosszolgálataival folytatott kapcsolatuk miatt, ugyanakkor a bolgár egyházi élet szempontjából fontos megemlíteni, hogy az egyház egységének megőrzése létfontosságú volt. Maxim a válságos pillanatokban megőrizte hidegvérét és kitartott a politikai támadások ellenében, ugyanakkor a mai napig nem lehet kizárni a politika és az egyház szerves összefonódását. Az egyház egységének kivívása után óriási csapás volt Maxim számára a mitropoliták titkosügynöki múltjának kitudódása. A bolgár egyház jelenlegi helyzete rendkívül labilis, a bolgár társadalom az elmúlt két évtizedben teljes mértékben elfordult a vallási élettől. A környező országok ortodox egyházaival ellentétben, Bulgáriában az egyház társadalmi elfogadottsága sokkal alacsonyabb, ez azzal is magyarázható, hogy az elmúlt években rendre kerülnek ki információk az egyházi vezetők tékozló életéről. Korábbi elemzésünkben már írtunk arról, hogy egyes bolgár egyházi vezetők nem vetik meg a luxus életmódot, ám ez a tendencia nem csak a határokon belül jellemző. Magyarországon is évek óta dúl a bolgár egyházkerület „hatalmáért” a harc. A budapesti bolgár templom vezetéséért két egyházi vezető is bíróság elé vonult, hogy bizonyítsa jogát a magyarországi bolgár „bárányok” terelése felett.

Maxim személye abból a szempontból ellentmondásos, hogy nem az ő érdeme volt a BPC egyben tartása – ez a 2001-es politikai változásoknak tudható be, valamint az állami beleszólásnak az egyházi ügyekbe. A pátriárka szerepe sokkal alacsonyabb szinteken jelent meg, közvetlenségével számos bolgárnak nyújtott lelki támaszt, ő sokkal inkább pap volt, mintsem politikus. A bírálatok véleményem szerint abból a szempontból meggondolatlanok a legitimitást illetően, hogy az egyházi vezetőségnek nem volt más lehetősége a kommunistákkal történő együttműködést illetően. A legnagyobb hibát ugyanakkor ott követték el a mai vezetők (és köztük Maxim is), hogy 1990-et követően nem tértek vissza az emberekhez, nem adtak iránymutatást a bolgároknak, pedig az 1990-es évek az egyik legválságosabb időszakot jelentették az ország társadalma számára.  

Mire számíthat az egyszerű bolgár hívő Maxim földi vezetői tevékenységének megszűnte után? Remélhetőleg önmérsékletet és morális döntéseket a BPC részéről. Az új pátriárka megválasztása kulcsfontosságú lesz az egyház számára. A Szent Szinódus tagjai közül választják meg a következő hónapok során az új vallási vezetőt, akinek személye mindenképpen meg fogja határozni az egyház arculatát (még ha nincs is jelentősebb hatalma a római katolikus pápával ellentétben). A BPC-n belül a legnagyobb befolyással a Szent Szinódus rendelkezik, és tagjainak fontos lenne a moralitás szempontjából úgy dönteniük az új pátriárka személyéről, hogy az új vezető az egész társadalom számára elfogadható legyen. Sokan azt követelik, hogy ne volt DSz-ügynök kerüljön az egyház élére, ugyanis ez ismét erodálni fogja az új irányító személyét már közvetlenül a megválasztását követően.  Nem valószínű, hogy a mitropoliták figyelembe vennék a társadalmi igényt, ez pusztán azért sem valószínű, mert a 14 mitropolita közül kizárólag egy tudna megfelelni a tiszta múlt, két évnél hosszabb mitropolita regnálás, valamint az 50 éves korhatár (pátriárkának történő megválasztás egyik feltétele) feltételeinek.