Egy normális elnök a kongói csúcson

Tizennegyedik alkalommal rendezték meg a Frankofónia csúcsát, ezúttal a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A talákozón végül a francia elnök, François Hollande is részt vett, nyilatkozatai azonban több országban is vihart kavartak.

Hollande első afrikai útja

Mi a közös Kanadában, Albániában, Gabonban és Vanuatuban? Valószínűleg nem sok minden, mindhárman tagjai azonban a Frankofónia Nemzetközi Szervezetnek, mely a francia nyelvet (is) beszélő országokat tömöríti, célja pedig a tagok közötti kulturális, gazdasági és tudományos együttműködés előmozdítása. Bár az 56 rendes és 19 megfigyelői tagot számláló szervezetnek nagy politikai súlya nincs, az idei, sorrendben tizennegyedik frankofón csúcs előtt sokan izgatottan várták, hogy a májusban megválasztott új francia elnök, François Hollande milyen üzenettel érkezik a Kongói Demokratikus Köztársaságba, ha egyáltalán hajlandó részt venni a találkozón.

Mert a megválasztása után egy ideig ez sem volt egyértelmű, politikai szakértők úgy érveltek, hogy a „normális elnök” jelszó alatt futó kampánya során meghirdetett új Afrika-politika nem engedi meg, hogy az államfő megtisztelje jelenlétével azt a Joseph Kabilát, aki közel sem tiszta küzdelemben maradt hatalmon tavaly novemberben.

Hollande viszont végül úgy döntött, mégis megejti első afrikai útját: az üres székek politikája helyett jobbnak ítélte részt venni a csúcson, és ott mindenki számára világossá tenni, hogy valóban szakított elődjének Afrika-politikájával. Ennek első jeleként hangsúlyozta, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően francia üzletemberek kísérete nélkül, mindössze partnerével utazik a kontinensre. Ami pedig az emberi jogokat kihangsúlyozó új retorikát illeti: a héten egy, Ban Ki-mún ENSZ-főtitkárral közösen tartott sajtótájékoztatón a Kongói Demokratikus Köztársaság ellenzékét ért jogsértéseket „teljes mértékben elfogadhatatlannak” nevezte, sürgetve többek között a kormányhoz lojális választási bizottság átalakítását.

A nyilatkozat érthetően vihart kavart: a kongói kormányszóvivő, Lambert Mende visszautasította a „rosszul informált” Hollande vádjait, ami szerinte valótlanságokon alapul. Mende jelezte, hogy Kinshasa nem hajlandó engedni holmi külső nyomásgyakorlásnak, a kongói igazságszolgáltatás pedig, köszöni szépen, teljes szabadságot élvez. A csörte előre jelezte, hogy a csúcs várhatóan nem fog feszültség nélkül lezajlani.

Négy pilléren a Frankofónia

Ehhez képest végül nagyobb izgalmak nélkül lement az esemény. Nyitóbeszédében a francia államfő a francia nyelvet a szabadság üzenetének nevezte, hiszen az 1789-es forradalom alatt franciául fogalmazták meg az emberi és polgári jogok nyilatkozatát. Ezzel át is vezette felszólalását a fő vezérfonalra; arra a négy pillérre, amin szerinte a Frankofónia jövőjének nyugodnia kell. Ezek a frankofón fiatalok – diákok, művészek, kutatók – csereprogramjainak kibővítése, a fenntartható fejlődés és a biodiverzitás megőrzése, a különböző konfliktusokra adott hatékony válaszadási képesség fejlesztése – példaként a kelet-kongói és a mali helyzetet hozta fel –, valamint a demokrácia tisztelete. Ez utóbbit hosszabban is kifejtette, hitet téve nem csak a pluralizmus és a szabad véleménynyilvánítás, de a nők szerepének erősítése mellett is.

A csúcs másik fő témájaként aposztrofált kelet-kongói eseményekről Joseph Kabila beszélt konkrétabban. „Idegen erők külföldi érdekektől vezérelve igyekszik destabilizálni országunkat”, fogalmazott a kongói államfő, nem ejtve ugyan ki Ruanda nevét, de világossá téve, hogy az agresszió ellen kész nem csak politikai és diplomáciai, de katonai eszközökkel is fellépni. Mint arról korábban beszámoltunk, az ENSZ jelentése szerint a Bosco Ntaganda által vezetett kelet-kongói tuszi lázadókat tömörítő M23 mozgalmat a szomszédos Ruanda pénzzel, fegyverrel és logisztikai eszközökkel is támogatja, ezt azonban az érintettek bőszen tagadják. Paul Kagame ruandai elnök mindenesetre nem volt jelen a csúcson, maga helyett külügyminiszterét, Louise Mushikiwabót küldte.

Abdou Diouf korábbi szenegáli elnök, a Frankofónia főtitkára nyitóbeszédében sokadszorra megismételte az afrikaiak vágyát, hogy mihamarabb kapjon a kontinens egy állandó helyet az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Kína-ellenes hátsó gondolat

A csúcs egyik célja francia részről a szervezet lendületbe hozása volt. A történelmi és kulturális kötelékeket ugyanis egyre inkább elhomályosítja Kína térnyerése a kontinensen. Diplomáciai és katonai vonalon ugyan Párizs még jóval befolyásosabb, a kereskedelemben azonban jelentős francia érdekek sérülhetnek az ázsiai ország lehengerlő politikája miatt – az Oxford Analytica vonatkozó elemzése ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egyelőre közvetlen versengés nincs a két ország között, mert míg a franciák a szolgáltató szektorban, addig a kínaiak az építőiparban jeleskednek, így esetenként még együtt is működnek egymással. A kínai dominanciát egyébként plasztikusan kifejezi, hogy a csúcs előtt ráncfelvarráson áteső Kinshasa összes nagyobb fejlesztését (a ndjili reptér kibővítését, a fővárosba vezető út kiszélesítését, a nagyobb hotelek felújítását) kínai cégek végezték.

Találkozás az ellenzékkel

Hollande nem csak államfőkkel, hanem a kongói civil szféra és az ellenzék képviselőivel is találkozott kinshasai útja során. Etienne Tshisekedi, a novemberi elnökválasztást elbukó (de ezt a mai napig el nem ismerő) veterán politikus is kapott időpontot, noha a találkozást majdnem ellehetetlenítette egy ötletével. Korábban jelezte ugyanis, hogy a megbeszélést össze kívánja kötni egy tiltakozással; hívei körében sétálna el a találkozó helyszínéül szolgáló francia nagykövetségre. Miután azonban a kongói hatóságok figyelmeztettek, hogy a rendezvény időtartama alatt a be nem jelentett demonstrációval szemben szigorúan fel fognak lépni, a franciák is jelezték, hogy nem díjazzák Tshisekedi ötletét – nyilván nem hiányzik Párizsnak, hogy közvetlen okozója legyen egy, akár halálos áldozatokat is követelő zavargásnak. Tshisekedinek tehát döntenie kellett: vagy tiltakozik, vagy találkozik a francia elnökkel – végül az utóbbi opciót választotta.

Az ellenzékhez kapcsolódó érdekesség, hogy Hollande a kongói emberi jogi helyzetet bíráló nyilatkozata után néhány nappal megkerült egy három és fél hónapja eltűnt ellenzéki politikus. Eugčne Diomi Ndongalát, a Keresztény Demokrácia nevű párt vezetőjét csütörtök hajnalban találták meg legyengülve a főváros nyugati felében lévő katonai bázis közelében, miután június végén hirtelen eltűnt. Saját pártja, helyi civil szervezetek és az Amnesty International is a kongói titkosszolgálatot vádolta meg a politikus elrablásával, az ügyészség azonban az eset másnapján közölte, hogy a képviselő valójában „elmenekült”, miután elfogatóparancsot adtak ki ellene két kiskorú elleni erőszak ügyében. A vád nem új: korábban több ellenzéki aktivista ellen ugyanilyen ügyben indult nyomozás. Diomi mindenesetre állítja, hogy a titkosszolgálat rabolta el, fogsága alatt pedig a pártja által támogatott Etienne Tshisekedi szervezkedéséről faggatták.