Rakétát fejleszthet Dél-Korea

Dél-Korea az Egyesült Államokkal kötött bilaterális egyezmény értelmében növeli rakétái hatótávolságát. Cikkünkben bemutatjuk a környező országok reakcióit és hogy miért ellentmondásos Észak-Korea hadi potenciálja.

Dél-Korea múlt hét vasárnap bejelentette, hogy közel kétéves tárgyalási folyamat végén megújította az Egyesült Államokkal kötött biztonsági egyezményt. Az új szerződés egy 1979-ben létrejött, majd 2001-ben módosított megállapodás újratárgyalása volt, amely értelmében Szöul ezentúl 800 kilométerre növelheti ballisztikus rakétái hatótávolságát. A korábbi egyezmény 300 kilométerben korlátozta Dél-Korea rakétáinak hatótávolságát, emellett ezek töltősúlyát maximum 500 kilogramban határozta meg.

Az új egyezmény továbbá engedélyezi Dél-Koreának, hogy pilóta nélküli repülőgépeik (ún. drónok, melyeket felderítésre és harci bevetésekre is használnak) az eddigi 500 kilogrammos töltősúly helyett 2500 kilogrammos súllyal repüljenek. Az egyezmény aláírásával Szöul túllép a rakéták leszerelését célzó Rakétatechnológiai Ellenőrző Rendszerben (Missile Technology Control Regime, MTCR) meghatározott korlátozásokon, ezzel fegyverszakértők szerint aláássa a paktumot.

Dél-Korea öt év alatt szeretné kiépíteni az új rakétahálózatot, amelynek révén hatósugaron belül tudhatják majd Észak-Korea teljes területét, illetve Japán és Északkelet-Kína egyes részeit. A dél-koreai elemzők szerint az egyezmény révén csökkenhet az Észak és Dél között fennálló technológiai rés. Dél-Korea igyekszik minél gyorsabban fegyverkezni, hogy 2015-re készen álljon egy esetleges északi támadás visszaverésére. Igaz, már így is a világ hatodik legnagyobb létszámú (650 ezer fő) haderejével rendelkezik, míg tartalékosainak száma (3,2 millió fő) a világon a második legmagasabb. Ezzel az egy főre jutó katonák számában a világon szintén a második, pont Észak-Korea mögött.

A környező országok reakciói

Észak-Koreát kivéve kimérten reagáltak a bejelentésre a térség meghatározó országai. A japán Jomiori Simbun napilap által idézett védelmi minisztériumi tisztviselő szerint az egyezmény nem köthető a feszült kelet-ázsiai eseményekhez (vélhetően a különböző szigetvitákra gondolt) és jelentősen növeli egy esetleges válaszcsapás erejét, ezáltal visszatarthatja Észak-Koreát a provokációtól. A kínai Külügyminisztérium béketeremtésre, stabilizációra és denuklearizációra szólította fel a feleket. Kína hangsúlyozta: nem szabad hagyni, hogy egyre több tömegpusztító fegyver legyen a Koreai-félszigeten.

Észak-Korea viszont fenyegetéssel válaszolt az amerikaiak és a déliek új együttműködésére. A kommunista állam bejelentette, hogy az Egyesült Államok teljes területe az északi ballisztikus rakéták hatótávolságán belül van. Igaz, a dél-koreai szakértők szerint ez a hatótávolság „mindössze” 6700 kilométeres, azaz Észak-Korea csak Alaszka partjaira tudna rakétacsapást mérni.

Phenjan az ilyen esetben szokásos verbális fenyegetésen kívül egyelőre nem tett más lépéseket, de Goh Juhvan Szöulban élő Észak-Korea-szakértő szerint kénytelen lesz reagálni a déli fejleményekre. Azonban ezzel valószínűleg vár az amerikai és dél-koreai választásokig, és ekkor sem valószínű, hogy nyílt provokációba fogna.

Észak-Korea: valós veszély?

Észak 1998-ban hajtotta végre első komoly rakétatesztjét, amikor Japán felett „lőtt át” egy töltetet, amely a Csendes-óceánba csapódott. Az esemény mind Japánban, mind az ötvenezer katonát ott állomásoztató, a szigetország védelmét biztosító Egyesült Államokban félelemmel vegyes aggodalmat keltett, és azóta mindkét ország komoly védelmi intézkedéseket tett. Ráadásul Dél-Korea szerint Észak mintegy ezer különféle töltet felett rendelkezik.

Az utóbbi időben azonban csak kis hatótávolságú rakétáik próbája volt sikeres, a legutóbbi, áprilisi ballisztikus rakétateszt kudarcba fulladt. Phenjan szerint ekkor egy műholdat próbáltak pályára állítani, de a külföldi szakértők inkább nagy hatótávolságú rakétatesztre gyanakodtak, ami a feltételezett északi atomprogram egyik állomásának is tekinthető. Az objektum végül 120 kilométer megtétele után négy részre szakadt és a Sárga-tengerbe zuhant.

Ettől függetlenül az USA sem lehet nyugodt. Rober M. Gates, az Egyesült Államok előző védelmi minisztere szerint Észak 2016-ra már biztosan rendelkezni fog olyan interballisztikus rakétákkal, melyek veszélyt jelenthetnek országára nézve. Ennek elkerülése kapcsán kulcsfontosságú lehet a segítségnyújtás Dél-Korea fegyverkezésében, amelynek első komoly lépcsőfoka éppen a rakéták hatótávolságának növelése lehet.