Nem kell az oroszoknak az USAID, az UNICEF, sem a Nunn-Lugar Program

Oroszország az elmúlt egy hónap során több nemzetközi szervezet számára is elrendelte, hogy hagyjanak fel tevékenységükkel az ország területén. A hónap elején az amerikai USAID segélyszervezet zárta be irodáit, ezt követően az UNICEF a még folyamatban lévő programjai befejezésére az év végig kapott határidőt, végül az orosz vezetés október 10-én bejelentette, hogy Moszkva a Nunn-Lugar Programból is kiszáll. Politikai elemzők szerint a folyamat a Kreml új külpolitikájának része, mely azonban hatással lehet a már sokat emlegetett orosz-amerikai kapcsolat „helyreállítására”.

Viszlát USAID, viszlát ’90-es évek!

Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), mely több oroszországi civil szervezet támogatója, október 1-jével fejezte be működését az országban – írta a Ria Novosti hírügynökség. Moszkva azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy segélyszervezete a választási monitoring illetve az emberi jogi csoportok Kreml ellenes tevékenységeinek anyagi támogatásával megpróbálta befolyásolni az orosz belpolitikai életet, illetve a tavaszi választásokat.

Az USA tagadta a vádakat, véleménye szerint az USAID irodáinak bezárása Moszkvában inkább szimbolikus jelentőségű, ami azonban nem egy jó jel. Victoria Nuland, amerikai külügyi szóvivő elmondása szerint mindez nem jelenti a Moszkva és Washington közötti kapcsolat helyreállításának végét, annak ellenére, hogy az utóbbi időszakban több esemény is próbára tette azt, például a szíriai konfliktus, vagy az USA rakétavédelmi tervei.

Az emberi jogi aktivistákat mélységesen felháborította az amerikai szervezet oroszországi irodáinak bezárása. Oleg Orlov, a Memorial orosz emberi jogi csoport elnöke szerint „Putyin úgy érzi, és mindig is úgy érezte, hogy a szabad, független polgári társadalom az ellensége. Putyin úgy tekint ránk, mint, akik veszélyt jelentenek arra a rendszerre, amit az országban kiépített” nyilatkozta Orlov a Reuters hírügynökségnek.

Az elsősorban szociális programjairól ismert, több, mint száz országban működő nemzetközi szervezet, a Szovjetunió összeomlását követően kezdte meg tevékenységét Oroszországban, immár több, mint húsz éve, és több, mint 2,6 milliárd dollárt költött olyan programokra, mint a katasztrófák utáni helyreállítás, környezetvédelem, a társadalom erősítése, és a gazdaság modernizációja. Az USAID azonban olyan civil szervezeteket is támogatott az országban – évente közel 50 millió dollárral -, mint például a Golosz, mely a választási csalások kivizsgálásáért volt felelős az elmúlt időszak helyi és országos választásain.

Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter a Kommerszantnak adott interjújában azzal indokolta, az USAID irodáinak bezárását, hogy a Nemzetközi Fejlesztési Hivatal  egy 1992-es egyezmény alapján kezdte meg működését az Orosz Föderációban. Jelenleg azonban már nincs szükség más országok támogatására, mint a ’90-es években, mivel „Oroszország maga is donor ország lett”. Így az ország képes a civil szervezetek tevékenységét saját maga is finanszírozni. 

Arra a kérdésre, hogy a hasonló alapokon működő, európai szervezetekre is az USAID-hez hasonló sors vár-e, Lavrov egyértelműen nemmel válaszolt. „Ezek a szervek ugyanis kormányközi megállapodásokon alapulnak, és a kölcsönösség és egyenlőség alapelveit figyelembe véve jöttek létre”. Az USAID az amerikai Külügyminisztérium részeként működik, míg az olyan szervezetek, mint például, a Goethe Intézet, a Cervantes Intézet, a British Council, vagy épp az Alliance Francaise önálló létesítményként jöttek létre.

Ami az amerikai-orosz kapcsolatok 2009 óta folyamatban lévő „újjáépítését” illeti, Lavrov szerint, az ún. „reset politika nem tarhat örökké”, máskülönben az már nem „helyreállítás, hanem a program elbukása”. Sokkal inkább a két ország közötti kapcsolat fejlesztését szükséges újragondolni. „Ha ezt a számítástechnika nyelvére kívánjuk lefordítani, nem jelent mást, mint, hogyan frissítsük a szoftvert” – nyilatkozta Lavrov. Michael McFaul, amerikai orosz nagykövet blogjában, pedig arról írt, hogy a történtek ellenére az Obama adminisztráció továbbra is arra fog törekedni, hogy megtalálja a módját, hogyan tudna a szervezet a jövőben is együtt dolgozni Oroszországgal.

Csomagolhat az UNICEF is

Az orosz Külügyminisztérium október 9-én bejelentette, 2012. december 31-ig hagy időt az ENSZ Gyermekalapjának, az UNICEF-nek arra, hogy befejezze oroszországi tevékenységeit – jelentette a The Moscow Times hírügynökség. Az orosz Külügyminisztérium a döntést hasonló indokokkal támasztotta alá, mint az USAID irodáinak bezárását: az országnak nincs tovább szüksége az ENSZ olyan szervezetinek támogatására, mint például az UNICEF, mivel az ország a Szovjetunió öszzeomlása óta az akkori „segélyt elfogadó országból donor országgá nőtte ki magát, mely képes saját szükségleteit finanszírozni”. A különbség az USAID irodáinak bezárása és az UNICEF programjainak megszüntetése között, hogy előbbi a „kétoldalú humanitárius együttműködés” keretein kívül működött.

A Külügyminisztérium által kiadott nyilatkozat szerint az UNICEF oroszországi programjainak megszüntetése nem jelenti az Alappal való szerződéses kapcsolat megszakítását. A tárgyalások jelenleg arról folynak, hogy a szervezettel való kapcsolatot ” egy új szintre kell emelni, melyben Oroszország a Gyermekalap egyenlő partnereként vesz részt, és olyan projekteknek adakozik, melyek elősegítik a gyermekek jogait azon országokban, ahol ez szükséges”.

Az UNICEF programjainak felfüggesztés azonban nem volt olyan váratlan, mint az USAID bezárása. 2009. szeptember 4-én, az akkori orosz elnök, Dmitrij Medvegyev már elrendelte, hogy az UNICEF hagyjon fel oroszországi programjaival. A Gyermekalap ezt követően bezárta fő irodáit Moszkvában és Vlagyikavkazban. Ezen bezárt hivatalok feladat lett volna egy orosz nemzeti UNICEF Tanács létrehozása 2012-2013 során. Ezt követően az Alap tevékenységét számos formában folytatta az elmúlt 21 év során Oroszországban.

Ljudmilla Alekszejava, emberi jogi aktivista szerint, az olyan társadalmi szervezetek, mint az USAID illetve az UNICEF távozása az országból, leginkább a társadalomra lesz káros hatással. „Ezek a szervezetek pénzt invesztáltak olyan területekbe, melyekbe az orosz kormány nem akart – így tudomány, oktatás, művészet, civil társadalom”. „Miért működnek ezek a szervezetek minden országban… de tilosak számunkra?” – mondta Alekszejava, aki egyben a Moszkvai Helszinki Csoport vezetője. Hozzátette, hogy véleménye szerint az ország ezzel a magatartással csak elszigeteli magát a világ többi részétől, mintha „Vasfüggöny ereszkedne le az országra”.

Moszkva kiszáll a Nunn-Lugar Programból

Október 10-én az orosz vezetés bejelentette, hogy nem folytatja az atomfegyverek leszerelésére létrejött programban való részvételét, mivel az amerikaiak javaslata, az évtizedek óta tartó bilaterális program kiterjesztéséről, nem összeegyeztethető a moszkvai koncepcióval. A Kommerszant orosz napilap értesülései szerint Oroszországnak nincs tovább szüksége az amerikai támogatásra,és segítség nélkül is képes a programot folytatni. 

A programot 1992-ben, a Szovjetunió összeomlását követően indították el, nevét kezdeményezőiről Sam Nunn korábbi és Richard Lugar jelenleg is hivatalban lévő amerikai szenátorról kapta. Célja pedig Oroszország és a posztszovjet államok támogatása a hadrendből kivont nukleáris, biológiai és vegyi (ABC) fegyverek megsemmisítésében.  Az egyezményt korábban kétszer is meghosszabbították – 1999-ben és 2006-ban – jelenleg 2013 májusáig van érvényben. Az USA eddig közel 8 milliárd dollárt költött a programra az elmúlt 20 év során.

Michael McFaul, moszkvai nagykövet az Interfax hírügynökségnek elmondta, hogy az USA a program folytatásában reménykedik, legyen az más elnevezés alatt vagy más formában. Moszkva nyitott az Egyesült Államokkal való további együttműködésre a fegyver arzenálok leszerelését illetően, ugyanakkor azon az állásponton van, hogy bármely új megállapodást „az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapelveinek” megfelelően kell aláírni. A jelenlegi dokumentum ugyanis „diszkriminatív” Oroszországra nézve, mivel az nem veszi figyelembe az elmúlt húsz év változásait, amely az egyezmény aláírása óta eltelt. Alekszander Lukasevics, az orosz Külügyminisztérium szóvivője szerint is a további együttműködést, új, modernebb jogi keretek közé kell helyezni.

A Ria Novosti hírügynökség október 12-én azonban már arról írt, hogy Moszkva megerősítette, a tárgyalások jelenleg is folyamatban vannak a két ország között, valamint azt is, hogy ezen ügy, és az USAID szervezet oroszországi működésének befejezése között nem vonható párhuzam. Josh Earnest, a Fehérház szóvivőjének elmondása szerint „Oroszország jó partnernek bizonyult ebben a kérdésben”, Richard Lugar szenátor pedig azon a véleményen van, hogy „Oroszország nem kíván jelenleg véget vetni a programnak, sokkal inkább, húsz év után megújítani szeretné azt.

Új nemzetközi politika?

A Russia Today hírügynökség politikai elemzője szerint ezen lépések az orosz kormány részéről annak az új folyamatnak a része, mely alapján az ország újrapozícionálná magát a nemzetközi kapcsolatokban. Az egész „lavina” az ún. „ügynök törvény” elfogadásával kezdődött, mely az Oroszországban működő, politikai tevékenységet folytató, külföldi finanszírozású civil szervezetek számára a „külföldi Ügynökként” való nyilvántartásba vételt tette kötelezővé. Szakértők azon a véleményen vannak, hogy Putyin úgy tekint a 21. század nemzetközi környezetére, mint, ami kaotikus és különösen veszélyes. Ezért próbálja „megvédeni” az országot a külső befolyásoltságtól, biztosítva ezzel a stabilitást Oroszországban.

Fjodor Lukjanov, a Global Affairs elemzője szerint a probléma középpontjában az áll, melyet az orosz vezetés is többször hangsúlyozott: Oroszország többé már nem egy fejlődő ország, melyet mindig a helyes irányba kell terelni. Mára egy szuverén, gazdaságilag fejlettebb és stabilabb országgá  vált, mely sem pénz, sem pedig tudáshiányban nem szenved, hogy ne tudná problémái megoldását önállóan finanszírozni.

Azonban a „fejlődő” terminológia egyaránt használható azon országokra, melyek alacsony szintű ipari és technológiai képességekkel rendelkeznek, illetve gazdaságilag visszamaradottak,  és azon országokkal összefüggésben is, melyek még „érettebbek, még fejlettebbek” kívánnak lenni. „Az első meghatározás már nem vonatkozik Oroszországra, azonban vigyáznia kell, hogy a második határain belül maradjon.

Ugyanakkor másik szemszögből is meg kell közelíteni Oroszország nemzetközi kapcsolatait. A legtöbb, fent említett egyezményt még az 1990-es években fektették le, azokban az időkben, amikor az országot „patronálni, felülvizsgálni, ellenőrizni” volt szükséges. Akkor ez egyáltalán nem volt különös: Moszkvának segítségre, néha irányításra volt szüksége az új nemzetközi környezetben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy amiben azokban az időkben megállapodtak, annak örökké változatlanul is kell maradnia.