Ki hozza rendbe a gazdaságot?

Megtartották az első elnökjelölti TV-vitát az Egyesült Államokban. Barack Obama elnök és kihívója, Mitt Romney, a vita első felében a gazdasággal foglalkoztak. Romney hamar defenzívába kényszerítette az elnököt, és megnyerte a vitát.

A Denverben magyar idő szerint hajnali háromkor kezdődött vita moderátora Jim Lehrer köszöntötte Barack Obama demokrata elnököt és kihívóját, Mitt Romney republikánus jelöltet.

Először két-két percnyi lehetőséget kaptak a bevezető gondolatok elmondására. Az elnök kifejezte a reményét, hogy a különböző gazdasági elképzelések közötti vitára fog sor kerülni. Kihívója erősebb felütéssel kezdte, gratulált az elnöknek a házassági évfordulója alkalmából, majd kijelentette: „Biztos vagyok benne, hogy ez volt a legromantikusabb hely, amit el tudott képzelni, itt, velem.” Romney már ezzel a derültséget kiváltó mondatával előre jelezte rámenős, keményebb stílusát, amihez képest Obama defenzívába szorult.

Romney ezután felidézett néhány személyes élményt a kampányból, majd felsorolta tervének öt fő pontját. 1.: energetikai függetlenség, 2.: erősíteni a kereskedelmet Latin-Amerikával és szükség esetén Kínával szembeni fellépés, 3.: versenyképes oktatás, 4.: kiegyensúlyozott költségvetés, 5.: kisvállalkozások segítése. Kijelentette, hogy az elnök által követett út hibás volt.

Obama szintén kiemelte az oktatás fontosságát, a vállalkozási adó magasságával és az energetikával kapcsolatban egyértett kihívójával, de a megújuló energiahordozókra nagy hangsúlyt fektetne. Szerinte a kampány fő kérdése az, hogy Romney 8 trillió dolláros terveit hogyan lehet megvalósítani a költségvetés rendbehozatala mellett úgy, hogy nem hárulnak újabb terhek a középosztályra. Az elnök óvatosabb, visszafogott, adatokkal ellátott válasza szintén előre jelezte az egész vitában tanúsított magatartását.

A republikánus jelölt tagadta, hogy 5 trillió dolláros adócsökkentést tervezne, és ellentámadást indított: a növekvő energiaárak, élelmiszerárak és társadalombiztosítási költségek tönkreteszik a középosztályt. Az oktatási programokat nem a központi kormány, hanem az államok szintjén kellene végrehajtani. Az energiaszektorral kapcsolatban kijelentette, hogy az elnök intézkedései károsak voltak, ezzel szemben ő új állásokat hozna létre.

Az elnök válaszában az adózásról kezdett el beszélni: a középosztályt adócsökkentéssel segítette, a családoknál maradó jövedelmet pedig fogyasztásra költötték, ami javította a gazdaság állapotát. Kijelentette, hogy Romney sosem fejtette ki, hogy milyen úton szerezne pénzt az elképzeléseihez. Megvádolta kihívóját, hogy a középosztály helyett a gazdagabb rétegeknek kedvezne adócsökkentési programjával.

A két jelölt és a moderátor először vágtak egymás szavába, ami még később sokszor előfordult, majd Romney ragadta magához a szót. Ismét tagadta az 5 trillió dolláros adócsökkentés tervét, és azt, hogy a magasabb jövedelműek adóját csökkenteni akarja. Szintén tagadta Obama vádját, hogy adóemelést tervezne a középosztály körében, majd ugyanezzel megvádolta az elnököt. Véleménye szerint a vállalkozási adó csökkentésével a vállalatok új munkahelyeket tudnának létrehozni.

Az elnök kijelentette, hogy Romney adócsökkentési terve mindenképpen együtt járna a magasabb jövedelműek adócsökkentésével, ugyanakkor egyetértett vele a vállalkozások segítésével kapcsolatban. Saját konkrét intézkedései sorolta, majd példaként hozta fel a szintén demokrata Bill Clinton elnöksége alatti gazdasági fejlődést. Szerinte Romney a vállalkozási adó csökkentése esetén is a milliomosoknak kedvezve. A kihívójának elképzeléseihez akár az oktatás és a tudomány területén is szükség lenne megszorításokra.

Romney válaszában kifejtette, hogy azok a nagyvállalatok, amiket Obama az előbb támadott, az összes amerikai munkavállaló negyedét foglalkoztatják. Úgy gondolta, hogy az elnök a nagyvállalatok adójának az elemését tervezi, ez egy becslés szerint 700 000 állás elvesztésével járhat. Ezzel szemben új állások létesítését kell támogatni, ezt pedig adócsökkentés útján és a szabályozások egyszerűsítésével lehet elérni. Ha többen dolgoznak, több adót fog befolyni a költségvetésbe, így pedig egyensúlyba lehet hozni a költségvetést.

Az elnök ismét megismételte az 5 trilliós adócsökkentést és Romney költséges elképzeléseit, majd áttért George W. Bush adócsökkentésének katasztrofális hatásaira, ami szerinte a 2008-as gazdasági válsághoz vezetett. Bush elnökségével szembeállította Clinton elnökségét, amely gazdasági fellendülést hozott Amerikának.

A republikánus jelölt ismét tagadta Obama vádjait, majd kijelentette, hogy nem lehet párhuzamba állítani a saját elképzeléseit Bush tetteivel. Kiemelte, hogy a munkahelyek létrehozása tervének legfontosabb eleme, majd bírálta Obamát, hogy kormányzása alatt nőtt a munkanélküliek száma, és egyre csökkent a gazdasági növekedés.

A moderátor kérdést tett fel a két résztvevőnek, hogy hogyan kezelnék a hatalmas költségvetési hiányt. Először Romney kapott szót: szerint ez nem csak gazdasági, hanem morális kérdés is: az egyre növekvő kiadások kamatait majd a következő generációk fogják fizetni. Három útját vázolta fel a költségvetés rendbehozatalának: az első az adóemelést, a második a kiadáscsökkentést, a harmadik pedig a gazdaság fejlesztését jelenti. Míg szerinte Obama az első utat, ő a második és harmadik lehetőséget választaná. A kiadáscsökkentést pedig az Obamacare, az Obama alatt létrehozott társadalom-, és egészségbiztosítási rendszer megszüntetésével érné el, valamint csökkenté az állami alkalmazottak számát.

Vitapartnere Bush adócsökkentését és háborúit okolta a nagy költségvetési hiány miatt. Szerinte a nagy gondok ellenére már sikerült nagymértékben csökkenteni az adósságot, és erre további tervei is vannak, amelyek az interneten is elolvasatóak.

Romney ezzel szemben hangsúlyozta, hogy Obama már négy éve hivatalban van, és a nagy tervei ellenére még mindig hatalmas a költségvetési hiány. Az sem elfogadható szerinte, ha kismértékű adóemelésre kerülne sor, mert ez munkahelyek megszűnésével járna.

A két vitázó politikus ezután áttért az oktatás, az egészségügy és a szociális biztonság kérdéseinek tárgyalására. Az első közvélemény-kutatások szerint egyértelműen Romney volt a TV-vita győztese, ez a gazdaságról szóló résznél is észrevehető volt. Obamának nem sikerült kibillentenie Romneyt magabiztos pozíciójából az 5 trilliós adócsökkentési és egyéb tervek felemlegetésével. Ezzel szemben Romney jól emelte ki a munkahelyek létrehozásának fontosságát, hiszen a munkanélküliség jelenleg az átlagos választópolgár legnagyobb problémája és félelme. Míg Obama a gazdagok adójának csökkentésének vádjával csak kisebb kellemetlenségeket tudott kihívójának okozni, addig Romney kezében a munkahelyek megszüntetésének vádja sokkal hatásosabb fegyver volt.

Még két elnök-jelölti vita van hátra, addig a kampánystáboknak van idejük felkészíteniük őket. A gazdaság várhatóan ismét szóba fog kerülni, de a külpolitika területén Obamának lehetősége nyílik majd a visszavágásra. Ha Romney a további vitákat is ehhez hasonló sikerrel fejezi be, akkor átveheti a vezetést az elnökségért folytatott versenyben.