Etnikai konfliktusok hátráltatják Mianmart

Segítséget ígért a Világbank a felzárkózáshoz Mianmarnak, ezzel is elismerve az országban zajló demokratizálódás eredményeit. A politikai szabadság növelésére és a gazdasági reformokra már eddig is számos pozitív reakció érkezett a nemzetközi közösség részéről: a legtöbb állam enyhített a délkelet-ázsiai országgal szembeni szankcióin. A fejlemények ellenére azonban Mianmar továbbra is számos problémával kell, hogy szembenézzen, köztük az etnikai konfliktusok rendezetlenségével.

85 millió dolláros (19,1 milliárd forintos) segélyt ígért múlt héten a Világbank Mianmarnak közösségi célú fejlesztésekre, hogy ezzel segítse a reformokat, ugyanis a szegénység mérséklését tartják kulcsfontosságúnak az ország gazdaságának fellendítéséhez. A Világbank a bejelentés szerint készen áll újrakezdeni a délkelet-ázsiai állam segélyezését 25 év szünet után, a pénzt pedig infrastrukturális beruházásokra, iskolák építésére és más hasonló projektekre használhatnák fel. Mianmar 397 millió dolláros tartozást halmozott fel az elmúlt 25 évben a Világbankkal szemben, amelynek átütemezésére is lehetőséget kaphat. A részletek tisztázása után Mianmar a Nemzetközi Fejlesztési Társulástól (IDA), a Világbank legszegényebb országokat támogató szervétől is további kamatmentes kölcsönökre számíthat, a folyósításra már 2013 elejétől sor kerülhet. A pénzügyi támogatás mellett igyekeznek minden szakértői segítséget is megadni az országnak ahhoz, hogy újjáépíthesse a gazdaságát és javíthassa az üzleti környezetet. Mindezen lépésektől azt remélik, hogy javulhat az országba áramló külföldi tőke és ezzel új munkahelyek jöhetnek létre.

Mianmarral szemben az elmúlt hónapok során jelentősen enyhültek a nemzetközi szankciók, mióta elkezdte a politikai és pénzügyi reformjainak bevezetését. A különböző embargókat és korlátozásokat még a kemény katonai diktatúra idején vezették be és a demokratizálódás egyik ösztönzőjeként szolgálhat a leépítésük. Mind az Egyesült Államok, mind az EU számos szankciót oldott már fel az országgal szemben, bár bizonyos korlátozások, például a fegyverembargó továbbra is érvényben van. Mára azonban már Amerika is célul tűzte ki a befektetések és pénzügyi szolgáltatásokkal szembeni tiltások fokozatos feloldását. Júliusban például a nyomásukra több száz politikai fogoly szabadon bocsátására került sor, mert ezt szabták a diplomáciai kapcsolatok teljes visszaállításának feltételéül.

A gyors mianmari változások meglepték még a legoptimistább szakértőket is. 2010 novemberében tartották 20 év után az első választásokat, nem sokkal utána pedig szabadon engedték Ang Szan Szú Kji Nobel-békedíjas ellenzéki vezetőt az addigi házi őrizetéből. Tavaly októberben több mint 200 politikai foglyot engedtek szabadon, továbbá új munkajogi törvény született, ami már megengedi a szakszervezetek létrejöttét. Decemberen sikerült az Ang Szan Szú Kji által vezetett NLD-t  (Nemzeti Liga a Demokráciáért) újra politikai pártként bejegyezni, majd Thein Szein elnök aláírta a békés tüntetést legálissá tevő új törvényt. Emellett a mianmari hatóság sorra fegyverszünetet kötött több ellenálló etnikai csoporttal, köztük a sanokkal, a kacsin lázadókkal, majd a karenekkel. Ezeknek a tűzszüneteknek következményeként pedig januárban több száz politikai foglyot engedtek szabadon. Áprilisban sor kerül az első olyan időközi választásokra, amelyen már az NLD is részt vehetett 1990 után először és 43 helyet sikerült a parlamentben szerezniük. A mianmari kormány, Thein Szein elnökkel az élen arra törekszik, hogy az ország kitörjön az elszigeteltségből, ugyanis szükségük van a kereskedelemből, külföldi befektetésekből, a technikai segítségnyújtásból származó bevételekre annak érdekében, hogy biztosítsa túlélésüket. A politikai elnyomás, az emberi jogok, a kisebbségek jogainak megsértése azonban továbbra is napirenden maradt és számos politikai fogoly raboskodik még mindig elfeledve Mianmar börtöneiben.

Szemet hunynak az etnikai elnyomás felett

A segélyek kilátásba helyezése, a korlátozások feloldása mind biztatásként szolgálhat, amiért Mianmar óvatosan bővítgeti demokráciáját, egyre szélesebb jogokat biztosít az ellenzéknek, egyre csökkenti a politikai foglyok számát. A Nyugat azonban a gyors reformok mellett nyugodt szívvel szemet huny az országban időről időre kitörő vérfürdők felett. Mianmarnak ugyanis továbbra is számos problémával kell szembenéznie, amelyek közül az egyik legsúlyosabb az etnikai széttagoltságból eredő konfliktusok megoldása. Arakan államban például az elmúlt hónapokban sokadszorra újra felszínre törtek az indulatok, miután május végén megerőszakoltak és megöltek egy buddhista nőt, amellyel a muszlim lakosságot vádolták meg. Mindez pedig egy újabb erőszakhullám kezdetévé vált, a kormány kénytelen volt statáriumot elrendelni, ami több tucat halálos áldozattal és körülbelül 90 ezer menekülttel járt együtt.

A Mianmarban zajló ezen események bár hidegen hagyták az Egyesült Államokat, vagy épp Európát, de felkeltették a világ nagyobb iszlám közösségeinek érdeklődését. Pakisztánban például kifejezetten drámaian reagáltak: egyes újságírók egyenesen etnikai tisztogatásról beszélnek. A szélsőséges iszlamista csoportok pedig már jó ideje háborognak, az iszlám elleni globális háború újabb jelének vélik a Mianmarban zajló eseményeket és felháborítónak tartják, hogy a Nyugat nagyvonalúan szemet huny az ott zajló atrocitások felett. A helyzet rendezetlenül hagyása viszont a jövőben könnyen terrorcselekmények célpontjává teheti az országot.

Arakan iszlám közössége, a rohingja régóta az egyik legelnyomottabb kisebbségnek számít az országban, ahol 8 nagyobb csoportba tartozó, összesen 135 különböző etnikai közösség kénytelen együtt élni. Sok mianmari szemében nem is számítanak állampolgároknak, még a demokrácia pártiak között is sokan illegális bevándorlókként hivatkoznak rájuk, annak ellenére, hogy sokan több generáció óta az országban élnek már. Sokszor pedig buddhista szerzetesek állnak a velük szembeni elnyomás élére: meggátolják a segélyek iszlámok lakta területekre érkezését és arra bátorítják a lakosságot, hogy ne érintkezzenek velük. A kormány már régóta megkurtította a jogaikat, többek között korlátozták a mozgásszabadságukat, de néhány hete Thein Szein elnök azt javasolta, hogy a legjobb megoldás a rohingják problémájára az lenne, ha mind a 800 ezer főt kitelepítenék. Egy ilyen lépés azonban egy demokráciára és nemzetközi szimpátiára aspiráló országtól aligha lenne elfogadható.