Jordánia beszállhat a szír konfliktusba

Jordánia a szíriai válság kezdete óta rendkívüli erőfeszítéseket tett azért, hogy lehetőség szerint kimaradjon a konfliktusból: sem a demokratikus változásokat követelő ellenzék, sem a külföldi összeesküvést vizionáló szíriai rendszer oldalára nem állt. Végül mégis feladni kényszerülhet a semlegességét, és amerikai, illetve arab nyomásra arra készül, hogy vezető szerepet játsszon a Bassár el Aszad rendszerének megdöntésében.

A földrajzi tényező kardinális szerepet játszik egy ország sorsának, pozícióinak alakulásában, a gazdasági helyzet nemkülönben, Jordánia pedig mindig is e két tényező túsza volt.  Ami az előbbit illeti: 1948 és 1967 után palesztinok, majd az iraki polgárháború következményeként a szomszédos országból érkező iraki menekültek százezreinek elhelyezésével volt kénytelen megbirkózni, és amennyiben a szíriai válság (tovább) fokozódik, hasonlóan, menekülttáborok létesítésével kell igazodnia az előállt helyzethez.  

Jordánia erőforrásokban szegény, szénhidrogén-készletek és víz nélkül, hosszú ideje tart az ország szellemi elitjének az öböl-menti arab monarchiákba történő vándorlása a magasabb kereseti és kutatási lehetőségek reményében, a problémákat a világgazdasági válság, a külföldi befektetések csökkenése, és a lakosság növekedése tovább fokozta az elmúlt években. Mindez még kiszolgáltatottabbá teszi a legrosszabb eset forgatókönyvének megvalósulása esetén.  

Leon Panetta amerikai védelmi miniszter „rámenős” látogatása Ammanban, amely keményebb fellépésre (döntő, katonai beavatkozásra?) kívánta sarkallni Jordánia vezetését, valamint a jordániai uralkodóval, II. Abdullah-val együtt kiadott közös nyilatkozata nem sok jót ígér a szíriai vezetésnek és térségnek.  A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy a szíriai elnöknek mennie kell, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy már az Aszad utáni időkre készülnek.  A jordániai felső vezetés utasította a hadsereget, hogy haladéktalanul válaszoljon minden egyes, a határ túloldaláról érkező esetleges provokációra, és ez a szemléletváltás magyarázhatja azokat a határ menti összecsapásokat szíriai és jordániai erők között, amelyekre az elmúlt egy héten belül állítólag többször sor került.  

A jordániai uralkodó 2004-ben felhívta a figyelmet a Szíriát, Irakot és Iránt magába foglaló „síita félhold” megjelenésére a térségben, és ő volt az, aki életre hívta a „szunnita félhold”elképzelést, illetve a két szövetségi rendszer konfliktusáról beszélt, amely jövendölése beigazolódhat a térség egén kirajzolódó, felekezeti polarizáció képében. A „síita félholddal” szemben fokozatosan létrejövő „szunnita félhold” Jordániától Szaúd-Arábián át a többi Öböl-Menti Együttműködési Tanács tagállamig húzódik. Jordánia volt a házigazdája a két hónappal ezelőtti „Mohó Oroszlán 12” fedőnevű nagyszabású, amerikai felügyelet alatt álló nemzetközi katonai manővernek, amelyben tizenkilenc arab és nyugati ország vett részt, és amely során a jordániai és amerikai tisztviselők szerint „a szíriai biológiai és vegyi fegyverek birtokba vételét gyakorolták egy olyan esetre való felkészülés jegyében, amikor azok esetlegesen terroristák kezébe kerülhetnek.” A katonai manőverekre az ország északkeleti részén, a szíriai-jordániai határ közvetlen közelében került sor.  

A semleges pozíció feladása súlyos kockázatot jelent az ország egészére nézve, ugyanis Jordánia egy eszkalálódó konfliktus esetén – különösen abban az esetben, ha a jordániai erők abban tevékeny szerepet vállalnak – a két formálódó tömb állkapcsai közé szorulhat.  Senki sem tudja megjósolni, hogy a dolgok milyen irányt vesznek majd a térségben, és pontosan mely felek sodródnának bele egy esetleges regionális háborúba, az azonban bizonyos, hogy a két  nagy zárójelet alkotó, hatalmi tömb ütközőzónájába kerülő Jordánia súlyos árat fizethet egy olyan esetben, ha harci cselekményekre kerül sor, akárcsak a határán is. Ha pedig az egész térség alámerül az eszkalálódó felekezeti harcok sötét forgatagában, egy ilyen háború nem villámháború lenne, Jordánia viszont annak frontvonalán találná magát, nagyobb mértékben és közelebbről élve azt meg, mint más országok. Vezetése aligha akarhat újabb megpróbáltatásokat a krónikus fejfájást okozó palesztin és iraki helyzet mellé.