Megfogja végre az EU a bika szarvát?

Ezen a héten Latin-Amerika két jelentős esemény házigazdája: elsőként Mexikó látja vendégül a Húszak Csoportjának állam- és kormányfőit június 18-19. között, majd június 20-22. között kerül sor a brazíliai Rio de Janerióban a Rió+20 ENSZ-zöldkonferencia lezárására.  Latin-Amerika azonban nem csak a gondos házigazdát kívánja eljátszani, hanem főszerepet akar vállalni a globális problémák megoldásában. Lássuk a javaslatokat!

A húsz legerősebb

Az eredeti tervek szerint a Húszak Csoportjának (G20) Los Cabos-i ülése a fenntartható fejlődés, a zöldnövekedés, az élelmezési biztonság és a strukturális megújulás témaköreire épült volna, az eurózóna mélyülő válsága viszont átírta a forgatókönyvet. A csúcs valódi fókuszában a görög és a spanyol gazdasági problémák, s azok további lehetséges hatásai állnak majd – véli az Infolatam.

Az MTI információi szerint a G20 mexikói tanácskozását arra akarja felhasználni a vendéglátó Felipe Calderón, hogy meggyőzze a tagokat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) forrásainak bővítéséről – ezen törekvését egyébként Brazília is támogatja. Mexikó emellett egységes és átfogó terv elfogadását szeretné elérni az európai válság kezelésére. Calderón szerint Mexikó azon lesz, hogy hosszú távra szóló tervet hagyjanak jóvá. Elemzők szerint azonban kicsi a valószínűsége annak, hogy a Los Cabos-i csúcs új megoldásokat fog szülni, ugyanis az egységes fiskális politika hiányának és a magas államadósságok fenntarthatatlanságának problémája nem szűnik meg egyik napról a másikra (a ma kecsegtetőnek hangzó igéretei és a látszólagos együttműködés azonban mindenesetre jót tenne az egyes piacokba vetett befektetői és lakossági bizalom helyreállításának).

A VG.hu egyik cikke szerint a Nobel-díjas közgazdász, a Világbank korábbi elnökhelyettese, Joseph Stiglitz szerint is a fiskális unió irányába mutató reformokra van szükség, amelyek megoldást jelenthetnek az adósságválságra is. Stiglitz úgy véli, hogy egy közös európai kincstár felállításával lehetne segíteni a megszorult országokon. A közgazdász azonban azt is elmondta, hogy Németország a költségvetési fegyelemre törekszik összeurópai szinten, ám szerinte ez „teljesen téves diagnózis” – hangsúlyozta a VG.hu.

Latin-amerikai álláspontok

Amíg a két szomszédos dél-amerikai állam egyre inkább a protekcionista külgazdasági politika irányába mozdul el, addig Mexikó (Chiléhez hasonlóan) a szabadkereskedelem elkötelezettje, amelyben egyik, vagyis második legfontosabb partnere az Európai Unió, amellyel a mostani G20-csúcs alkalmával kétoldalú egyeztetéseket is folytat párbeszédük megújításának céljából. A két fél között 2000 óta van érvényben szabadkereskedelmi megállapodás, aminek révén csak a tavalyi évben 57 milliárd dollár (rekord)értékű kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le.

Felipe Calderón mexikói elnök – valószínűleg már előre gondolva a Rió+20 eseményére – a fenntartható növekedés modelljét nevezte meg követendő és elérendő célként a G20 számára, amelynek lényege, hogy olyan módon ösztönözzék a beruházásokat és a turizmust, hogy az ne veszélyeztesse a Föld ökoszisztémáját, biológiai sokféleségét.

A csúcstalálkozóra külön meghívást kapott Chile, elismerve ezzel kiegyensúlyozott és ígéretes gazdasági fejlődését. Sebastian Pińera elnök kétoldalú tárgyalásokat fog folytatni Angela Merkel német, s Francois Hollande francia vezetőkkel. A chilei elnök osztja mexikói kollégájának véleményét, s szintén a szabadkereskedelem további elterjedésében látja a válságból való kiutat.

„Magyar siker”

A G20-csúcsot egyébként párhuzamos rendezvények is kísérik, ilyen az üzletemberek és vállalkozók részére szervezett B20 („Business Twenty”) is, amelynek keretén belül különböző munkacsoportok („task force-ok”) szerveződnek például a zöld növekedés, a foglalkoztatás vagy a kereskedelem és befektetés témakörében.

Ilyen a „G20 YEA”, azaz a G20 Fiatal Vállalkozói Csúcstalálkozója is, amely a világ egyik legmeghatározóbb nemzetközi ifjúsági szervezete azáltal, hogy a világ GDP-jének 80%-át adó országok fiatal vállalkozói szervezeteit fogja össze, s a fiatal vállalkozók tekintetében a legnagyobb tudástőkét is képviseli.

A csúcstalálkozón az Európai Uniót Kovács Patrik, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) alapító elnöke képviselte, aki a rendezvényen együttműködési megállapodást írt alá a Mexikói fiatal vállalkozók szövetségének, a COPARMEX elnökével, Francisco Ruiz-szal. Ez legalább egymillió dollár összegű kereskedelmi tevékenységet kíván elősegíteni tagjai között – írja a Kisalföld.hu.

Rió+20

A hét másik jelentős nemzetközi eseménye  a június 20-22. között, a brazíliai Rio de Janeiróban, az 1992-es riói csúcstalálkozó huszadik évfordulójára szervezett ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferencia, a Rió+20. A konferencia két fő témája a zöld gazdaság összefüggései a fenntartható fejlődéssel és a szegénységcsökkentéssel, valamint a fenntartható fejlődés intézményi keretei.

A házigazda Brazíliára az amazonasi esőerdők védelme miatt már a korábbi években is kiemelt figyelem összpontosult, a dél-amerikai országnak komoly elvárásoknak kell megfelelnie, hiszen a nemzeti szabályozástól nagy mértékben függ „Földünk tüdejének” állapota. De egész Latin-Amerika számára is meghatározó kérdés a globális felmelegedés kérdése – derül ki az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IADB), a Természetvédelmi Világalap (WWF) és az ENSZ Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottságának (CEPAL) közös jelentéséből. Ugyanis Latin-Amerika mint fejlődő régió nehezen tud elég forrást elkülöníteni az eddigi károk mérséklésére és a továbbiak megelőzésére. Az említett intézmények szakértői szerint a régió országainak évente 110 milliárd dollárt kellene fordítaniuk az elkövetkezendő négy évtizedben arra, hogy csökkentsék az egy főre eső károsanyag-kibocsátásukat.

Latin-Amerika jelenleg a globális felmelegedést okozó kibocsátás 11 százalékáért felelős, s az abból eredő környezeti károk évente a GDP 2 százalékának megfelelő összeget tesznek ki, s a jelentés szerint az adaptációs költségek a GDP csupán 0,2 százalékát tennék ki. De amennyiben a jelenlegi folyamatok változatlanul fennmaradnak, 2050-re a mostani 4,7 tonna/fő károsanyag-kibocsátás 9,3 tonna/főre fog nőni Latin-Amerikában.

A szakértők úgy vélik, hogy a komoly fejlődési kihívások előtt álló régió számára megérné ez a környezeti befektetés, hiszen pozitív hatásait az élelmezés és az általános életkörülmények terén is érzékelhetnék az emberek, nem beszélve arról, hogy a természeti erőforrásokon alapuló növekedést és az infrastruktúrát veszélyeztető tényezők is csökkennének.

A házigazda kertje nem mindig zöldebb

A BBC Mundo szerint egy 2010-es műhold felvétel tanúsága alapján a Rio de Janeiro-i zöldövezet a város területének 29,5 százalékát teszi ki, ami azt jelenti, hogy 1984 óta 20 százalékkal csökkent a növényzettel borított városrész nagysága a szegénynegyedek (favelák) egyre nagyobb kiterjedése és a bevásárló- és szabadidős központok térnyerésé miatt.

2001 és 2010 között a brazil kormány csupán egy százalékkal tudta visszaszorítani az erdőirtást Rio de Janeiro környékén, a Csendes-óceán menti erődséget illetően. A város vezetősége az elmúlt évek alatt több tervvel is előállt, az egyik szerint például a favelák lakosságának bevonásával telepítenék újra a fákat, míg az utóbbi időben inkább a magáncégekkel kötött (korántsem olcsó) megállapodásoknak köszönhetően indult meg az újraerdősítés.

A nemzeti folyamatokat tekintve is fordulat várható, ugyanis Dilma Rousseff elnök megvétózta az elé terjesztett Erdészeti Kódexet, amely előtte már megkapta a szenátus jóváhagyását, és amely környezetvédők szerint komoly fenyegetést jelentett volna az Amazonas esőerdeire nézve. A világ három legnagyobb természetvédelmi és érdekképviseleti szervezete összefogott, hogy egy korábban soha nem látott méretű, 22 millió embert maga mellé állító kezdeményezést hívjon életre az Amazonas őserdejének megmentéséért. A WWF, a Greenpeace és az Avaaz petícióban szólította fel Dilma Rousseff brazil elnököt az erdőtörvény vétójára – írja a Greenfo. Bár az elmúlt évtized során Brazília elképesztő eredményeket ért el az erdőirtások mértékének csökkentésében, az új szabályozás visszavetette volna az elért eredményeket. A brazíliai Alkalmazott Gazdaságtudományi Kutató Intézet becslése szerint, ha a törvényjavaslatot elfogadták volna, az 76,5 millió hektár erdőveszteséget jelentett volna, ami további 28 milliárd tonna szén-dioxid légkörbe jutását eredményezte volna. A három zöldszervezet azt is kifogásolta, hogy az új törvényben nem szerepel még az illegális fakitermelés büntetése sem.

A házigazda Brazília reménye szerint sikerül elfogadtatnia a környezet védelmét és a szegénység leküzdését célzó egyezményt, amelynek tervezetét immár 56 oldalasra csökkentették. Eközben Riótól 40 kilométerre megrendezett Népek Csúcstalálkozóján indiánok és aktivisták követelik a világ vezetőitől, hogy hatékony és megvalósítható tervet dolgozzanak ki a fenntartható fejlődés érdekében.