Obamát is nehéz helyzetbe hozza a szíriai polgárháború

Továbbra sincs megoldás Szíriában, ahol a kormányerők tovább folytatják támadásaikat a felkelők állásai ellen. Miközben a szíriai helyzet lassan már az amerikai elnökválasztás napirendjére is felkerül, addig Moszkva továbbra is kitart szövetségese, Bashar al-Asszad mellett.

Csütörtökön végre bejutottak az ENSZ ellenőrei egy korábban ellenzéki kézen lévő szíriai városba. A világszervezet képviselői azután látogattak al-Haffehbe, hogy a kormányerők szerdán elfoglalták a települést. A diplomaták beszámolói szerint a város teljesen kihalt volt, az utcákon pedig holttestek hevertek. A damaszkuszi kormány hivatalos közlése szerint a központi erők szerdán sikeresen megtisztították a körzetet az iszlám terroristáktól.

A Reuters jelentései szerint az országban máshol is folytatódtak az összecsapások: Deir el-Zurnál a hadsereg tüzérséggel lőtte a várost, a felkelők szerint a csapás tizenegy halottat és mintegy kétszáz sebesültet hagyott hátra. Damaszkusz egyik külvárosában pedig egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, megrongálva egy síita szentélyt.

A csütörtöki események nyomán két vezető ENSZ-tisztviselő közös közleményt adott ki, amiben felszólítják a világ vezetőit az azonnali beavatkozásra. Az ENSZ-főtitkár két különleges tanácsadója, Francis Deng és Edward Luck szerint „a növekvő erőszak és a mélyülő felekezeti ellentétek miatt a további összecsapások veszélye rendkívül magas. Most jött el a tettek ideje”, idézi a két diplomatát a CNN online kiadása.

Kik profitálnak a polgárháborúból?

Miközben Szíriában nap mint nap emberek halnak meg, addig a nagyhatalmak igyekeznek kihasználni az Asszad-rezsim szorult helyzetét. Mint arra a Reuters elemzője is rámutat, a nagyhatalmak közül talán pont Oroszország az, aki a legtöbbet profitál a jelenlegi helyzetből. David Rohde szerint az oroszok most kényelmes helyzetben vannak: miközben a tavalyi évben befolyásuk és korábbi szövetségeseik jelentős részét elveszítették a Közel-Keleten, addig most az egész világ tőlük várja a megoldást, hiszen Moszkvának van a legnagyobb hatalma Asszad felett. A Kreml most ismét élvezheti a rivaldafényt, hiszen mindenki őket kérleli, hogy oldják fel a patthelyzetet, így ismét Vlagyimir Putyin kezében van a megoldás kulcsa. Ráadásul egyes feltételezések szerint (amiket Szíria moszkvai nagykövete nem győz cáfolni) Moszkva jelentős mennyiségű fegyvert is szállít a szíriai kormánynak, ezzel növelve exportbevételeit, és az orosz hadiipar megrendeléseit.

A Biztonsági Tanács másik befolyásos, és vétójoggal rendelkező tagja, Kína sem töri össze magát annak érdekében, hogy vége legyen az erőszaknak. A kínai külügyminisztérium szóvivője tegnap ismét megerősítette, hogy hazája nem fogja jóváhagyni a Szíria ellen tervezett szankciókat. Liu Vej-min (Liu Weimin) kijelentette: „a jelenlegi körülmények között minden érdekeltnek erőteljesen támogatnia kell Kofi Annan közvetítési erőfeszítéseit”. Igaz, Annan hatpontos béketerve alig néhány hét után darabjaira esett szét, miután a harcok nem értek véget, és mind a kormány, mind a felkelők a megállapodás megsértésével vádolták egymást.

Közben az Egyesült Államokban lassan az elnökválasztás egyik legfontosabb külpolitikai témájává válik a szíriai helyzet. Mitt Romney, a republikánusok leendő elnökjelöltje ugyanis felszólította Barack Obamát, hogy 15 hónap semmittevés után végre lépjen valamit Szíria ügyében. Romney szerint „Obama Oroszország-politikája egyértelműen megbukott. Oroszország nyilvánosan felfegyverezi és megvédi a gyilkos szíriai kormányt, megsérti az Irán elleni nemzetközi szankciókat, és számos más ügyben is keresztbe tesz az Egyesült Államoknak”. A Romney-stáb egyik vezető külpolitikai tanácsadója, Richard Williamson csütörtökön egy interjúban pedig úgy fogalmazott, hogy a Fehér Háznak végre fel kéne adnia azt a naív várakozását, miszerint a Kreml ura egyszer csak kihátrál szövetségese, Asszad mögül.

Az mindenesetre biztos, hogy Obama keze meg van kötve, választási évben ugyanis nem igazán szerencsés egy nagyobb háborúba kezdeni. Erre játszik Asszad is, aki most folyamatosan teszteli az amerikai tűrőképesség határait. Annak ellenére, hogy a CNN jelentése szerint az amerikai hadsereg végzett a Szíria elleni hadműveleti tervek kidolgozásával, a novemberi elnökválasztás miatt nem valószínű, hogy Obama parancsot adna egy olyan szintű beavatkozásra, ami amerikai szárazföldi jelenléttel járna szír földön. Ráadásul a Fehér Ház igyekszik elkerülni annak látszatát is, hogy közvetlenül támogatja a szíriai felkelőket, ezért szövetségesei, Katar, Szaúd-Arábia és Törökország segítségével fegyverzi fel a kormányellenes erőket. Oroszország pont ezért érzi azt, hogy kockázatok nélkül támogathatja régi barátját, Asszadot.

Obamának viszont hamarosan kemény döntést kell hoznia. Amikor jövő héten a mexikói G20 csúcs margóján találkozik Putyinnal, döntenie kell a szíriai lépései ügyében is. Ha nem tesz semmit, és tovább nézi a szíriai pusztulást, azzal kiteszi magát Romney – nem is alaptalan – kritikájának, és úgy járhat, mint az előző demokrata elnök, Bill Clinton Boszniával. Ha viszont a katonai beavatkozás mellett dönt, akkor pont a kampány közepében kell majd felvállalnia egy minden bizonnyal népszerűtlen háborút egy olyan térségben, aminek kapcsán az Egyesült Államok választópolgárainak csak egy szó jut az eszébe: Irak.