Előre félnek a koalíciótól Lesothóban

Tizenöt párt és megannyi független jelölt küzd a parlamenti mandátumokért Lesothóban, a Dél-Afrika által teljesen körülölelt parányi országban. Legalább három párt esélyes a győzelemre, ez azonban azt is jelenti, hogy várhatóan koalíció alakul – a politikai vezetők azonban ki nem állhatják egymást, így sokan már most rettegnek az esetleges zavargásoktól.

Háromesélyes választás

Szombaton járulnak az urnákhoz a pici, Dél-Afrikától teljes egészében körbevett alkotmányos királyság, Lesotho polgárai. A 120 mandátumért tizenöt párt és sok független jelölt verseng. A választás kimenetele nem egyértelmű, három nagyobb párt is befuthat elsőként.

A legnagyobb esélyes a mostani miniszterelnök, Pakalitha Mosisili, aki februárban váltott pártot, megalakítva a Demokratikus Kongresszust (Democratic Congress, DC). A 67 éves Mosisilit tapasztalatlansággal nem lehet vádolni: 1998 óta van kormányon, ráadásul akkor a maihoz hasonlóan kivált akkori pártjából, hogy új alakulatot hozzon létre maga körül.

Mosisili és a CD legfőbb vetélytársa a miniszterelnök eddigi pártja, a Lesothói Kongresszus a Demokráciáért (Lesotho Congress for Democracy, LCD), amit a főtitkárból elnökké avanzsálódott Mothetjoa Metsing vezet. A harmadik erő a Minden Sotho Szövetsége (All-Basotho Convention, ABC–a sothók alkotják Lesotho lakosságát, innen az ország és a párt neve is).

Bár hivatalos közvéleménykutatás nem készült, az elemzők a DC győzelmét várják, ugyanakkor várhatóan abszolút többséget nem tudnak szerezni, így a mostani kényelmes helyzettel szemben (120-ból 77 képviselő az ő frakciójukat erősíti) koalíciós partnerek után kell nézniük. Bár mindhárom nagy párt az 1966-os függetlenség kivívásában elévülhetetlen szerepet játszó, baoldali-nacionalista Basutoföldi Kongresszus Pártról vagy annak utódjáról szakadt le, így nagy ideológiai különbség nincs is közöttük, szakértők figyelmeztetnek, hogy a koalíciós kényszer a személyes ellentétek miatt akár zavargásokhoz is vezethetnek.

Véres múlt, véres jelen

Erre már korábban is volt több példa. A függetlenség óta több puccs is történt Lesothóban, a leghírhedtebb zavargásokat mégis az 1998-as választások okozták, amikor az LCD nagyarányú győzelme nyomán az ellenzék csalást kiáltva az utcára vonultak. A polgárháborús állapotokat végül csak a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (Southern African Development Community, SADC) nevében fellépő Dél-Afrika katonai beavatkozása zárta le. A felfordulásban így is 58 helyi és 8 dél-afrikai katona halt meg.

A kampány idén összességében békés volt, noha történt jó pár atrocitás az utóbbi hónapokban. Áprilisban például a DC egyik nagygyűlésén tört ki verekedés, tíz embert kórházba is kellett szállítani. Ekkor Desmon Tutu dél-afrikai Nobel-díjas békeaktivista, aki éppen az országban tartózkodott, közös imára szólította a lesothóiakat. Mint a 2007-2008-as kenyai válság egyik közvetítője, jól ismeri a választási erőszak jelenségét, épp ezért figyelmeztette Lesothót, hogy ne sétáljon bele ebbe a csapdába. „Egy törzs vagytok, egy nyelvet is beszéltek, nektek aztán semmi indokotok nincs egymásnak esni”– fogalmazott a nyugalmazott érsek.

Több célzottnak tűnő likvidálás is történt: politikusok mellett újságírókat is meggyilkoltak az utóbbi hónapokban, ennek hatására sokan halálosztagok irányításával vádolták meg a miniszterelnököt. Ő természetesen tagadja a vádakat, hangsúlyozva, hogy személyét is érte támadás, 2009-ben szerveztek ellene merényletkísérletet. A lesothói emberi jogi aktivisták azonban azt fájlalják, hogy míg abban az esetben a kormányapparátus minden követ megmozgattak az elkövetők elfogásáért, most mintha a hivatalos szervek nem tennének meg mindent a bűncselekmények tisztázására.

Lenne miről tárgyalni

A választások előtti mozgósítás során a pártok leginkább retorikai üzeneteket küldtek a polgároknak, az igazán kényes kérdéseket nem hozták fel. Pedig van belőlük néhány: a lesothói háztartások háromnegyedébe nincs bevezetve a villany (hiába az ország egyik legfőbb exportcikke a vízierőművek által generált elektromos energia), harmadába a víz sem. Minden negyedik felnőtt hordozza a HIV-vírust, a lakosság majdnem fele napi 1,25 dollárból vagy ennél kevesebből él, a munkanélküliség a hivatalos adatok szerint 2008-ban – tehát még a válság begyűrűzése előtt – elérte a 25 százalékot. Többek között ebben is megfigyelhető a Dél-Afrikától való függés: a fiatalok többsége a szomszédban keres munkát, hogy aztán a hazautalásaikkal segítsék az otthoniakat. A lesothói gazdaságról további adatokat itt talál.