Már az űrből is látszik a kínai szmog

Csak legenda, hogy a kínai nagy fal látszik az űrből, az viszont valóság, hogy a környezetszennyezés nyomon követhető onnan: nemrégiben bejárta a világsajtót egy űrből készített szatelitfelvétel, amelyen  a Pekingtől délre húzódó szmogtakaró látszott. A légszennyezettség már olyan méreteket ölt, hogy a kínaiak és a térségben élők egészségét komolyan veszélyezteti. A kérdés már csak az, hogy a kínai kormány továbbra is felelőtlenül veszélyezteti az állampolgárainak az egészségét a befektetők becsalogatásáért, vagy végre tesz is valamit a helyzet visszafordítására az utolsó előtti órában.

Hová tűnt a Kínai Nagy Fal?

Nemrégiben bejárta a világsajtót egy űrből készített szatelitfelvétel, amelyen  a Pekingtől délre húzódó szmogtakaró jól kivehető. Az amerikai Yale és a Columbia egyetemek kutatói a Batellite Memorial Kutatóintézettel együttműködve igyekeztek megbecsülni az űrszonda felvételei alapján a kínai légszennyezettség súlyosságát, amely három évtizedes, őrületes tempójú iparosítás után már olyan méreteket ölt, hogy a kínaiak és a térségben élők egészségét komolyan veszélyezteti.

Az érem másik oldala viszont az, hogy a GDP 8-9 százalékos éves emelkedésének köszönhetően 400 milló kínai került ki a mélyszegénységből. A további gazdasági növekedés pedig segíthet azon a 200 millió emberen, akik még mindig napi egy dollárból (230 forint) élnek – olvasható a a Világbank egy 2007-es elemzésében.

A kormány azonban lassan döntésre kényszerül: továbbra is folytatja a nagyléptékű ipari fejlesztéseket, aminek köszöhetően az emberek munkahelyekhez jutnak, és így a kormány megelőzi a társadalmi feszültségek kirobbanását, vagy gátat szab a hatalmas mértékű ipari szennyezésnek, ami szintén egyre erőteljesebb felháborodást vált ki a lakosság körében, hiszen már a saját bőrükön tapasztalják a következményeit.

Szmogosabb napokon többen kapnak szívinfarktust

December első hetében arról számolt be a CNN amerikai hírcsatorna, hogy olyan sűrű köd- és szmogfelhő borította be a kínai fővárost, hogy a rossz látási viszonyok miatt kétszáz repülőgépet nem engedtek fel- és leszállni a hatóságok, valamint a nagyobb autópályákat is lezáratták. Úgy tűnik, a helyzet csak rosszabbodni látszik: március 18-án újabb szmogtakaró bénította meg a pekingi légiközlekedést. Ezúttal több mint négyszáz járatot törölt az ottani légiirányítás – számolt be a South China Morning Post nevű hongkongi napilap.

A szmog nemcsak a közlekedés terén nehezíti meg a kínaiak életét, de megtöbbszöröződött a szívinfarktussal kórházba szállított betegek száma is. „Általában kéthetente egy, maximum két embernél diagnosztizáljuk a betegséget, de december 4-6. között öten kaptak szívinfarktust, akik közül egy hatvanéves férfi meghalt” – tájékoztatta Ting Zsung-csing (Ding Rongjing), a Pekingi Egyetemi Kórház kardiológiai osztályvezető főorvos helyettese a Bloomberg hírügynökséget. „Észrevehető, amikor a légszennyezettség mértéke megugrik a fővárosban: jelentősen több pácienst kapunk az osztályra olyan tünetekkel, mint magas vérnyomás, légzési nehézségek és mellkasi fájdalom. Egy különösen szennyezett napon az 1450 férőhelyes osztályon elérheti a 280 főt is azoknak a betegeknek a száma, akik szív-és érrendszeri panaszokkal kerülnek be” – tette hozzá a kardiológus.

A halálos levegő

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világviszonylatban évente közel másfél millió ember halála róható a légszennyezettség számlájára. A szervezet 2007-es jelentése szerint 656 ezer kínai idő előtti halálesete hozható összefüggésbe a szennyezett levegő belélegzésével, míg például az Egyesült Államokban ez a szám évente 41 ezer fő. A legújabb, a Yale Egyetem kutatói által készített, ez évi elemzés szerint Kínában jelentős hatást gyakorol az emberek egészségére a levegőszennyezés: ez alapján mindössze Pakisztán, Banglades, Nepál és India áll rosszabbul nála.

A Világbank egy 2007-es elemzése rámutat arra, hogy az erősen szennyezett levegő hátterében a jelentős szénfelhasználás áll, ami 2001-2005 között elérte a teljes energiafogyasztás 75 százalékát. Példának okáért 2008-ban az Egyesült Államokban 1,018 millárd tonnát tett ki az éves szénfogyasztás, addig Kína több mint a dupláját, 2,567 milliárd tonnát igényelt egy év alatt. A szén elégetésével többek között légzőszervi megbetegedésekért felelős kén-dioxid és korom szabadul fel, aminek a kibocsátásában Kína szintén a kétes első helyre lépett elő 2005-ben.

A kínai kormány beismer

Az utóbbi időben változni látszik a kínai kormány hozzáállása a környezetszennyezés és így a levegőszennyezés kérdésében is. „Annak ellenére, hogy néhány mutató területén javulás figyelhető meg (kén-dioxid-kibocsátás mértékének csökkenése), összességében Kína szennyezettségi állapota még mindig nagyon súlyos, és rengeteg problémával, illetve kihívással kell szembenéznünk” – értékelte Li Kancsie (Li Ganjie) környezetvédelmi miniszterhelyettes a júniusban nyilvánosságra hozott éves jelentést egy sajtótájékoztatón. 

A nagy iparosítás kezdetén, a ’90-es években még elvétve sem lehetett hasonló nyilatkozattal találkozni a kínai sajtóban, sőt a kínai kormány még környezetvédelmi előrelépésekkel is büszkélkedett: „1996-ban az ipari légszennyező gázok kibocsátása csökkent. A koromkibocsátás 7,58 millió tonna volt ebben az évben, 9,5 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi évben” – olvasható az ország akkori éves értékelőjében. A 2007-es beszámolóban még mindig azt írták, hogy összességében a kínai városok levegője jó, viszont a levegőszennyezés néhány helyen gondot jelent.

A kínai kormány a ’90-es évektől egészen 2007-ig folyamatosan próbálta elterelni a figyelmet a levegőszennyezés súlyosságáról, ekkor azonban irányt váltottak és a környezetvédelmi irodát miniszteri rangra emelték. Az elmúlt években pedig az adatok meghamisítása körül kirobbant botrányok helyezték nyomás alá a kormányt, hogy tegyen végre tényleges lépéseket Kína levegőjének javítására.

Washington kontra Peking

A pekingi Amerikai Nagykövetség közel két éve, a Twitter mikroblogon hozza nyilvánosságra óránként az aktuális légszennyezettségi adatokat, és rendszeresen eltér a kínai hatóságok által 24 órára vetített mértéktől. Ennek megakadályozására még 2009. július 10-én a kínai külügyminisztérium diplomáciai táviratban figyelmeztette a nagykövetség dolgozóit, hogy korlátozzák a hozzáférést ezekhez az adatokhoz, de a próbálkozás eredménytelennek bizonyult – tudható meg egy WikiLeaks-táviratból. (A WikiLeaks-táviratról és a kínai környezetszennyezésről korábban itt és itt írtunk.) A nagykövetség által mért számokból kiderül, hogy az elmúlt két évben a 2,5 mikrométer átmérőjű részecskékből álló szálló por (az egyik legveszélyesebb légszennyező anyag, PM2,5) koncentrátuma átlagosan háromszor magasabb volt a kínai kormány által mérteknél, és tízszer magasabb az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által előirányzottnál – tájékoztatott Steven Q. Andrews Pekingbe kihelyezett környezetvédelmi tanácsadó a The New York Times amerikai napilapnak.

Példának okáért a szálló por koncentrátuma január 27-én a délelőtti órákban 30 mikrogramm/km³ volt a pekingi meteorológiai állomás szerint, míg a szintén Pekingben elhelyezett amerikai mérőműszer több mint a dupláját, 66 mikrogramm/km³-t mért. Megjegyzendő, hogy az Egészségügyi Világszervezet által megadott határérték, ami még az emberi egészségre nem káros, 10 mikrogramm/km³. 

A kínaiak nem hisznek a propagandának

„Egész Kína lakosságát meg akarják mérgezni?”- adott hangot felháborodásának egy pekingi lakos az egyik kínai közösségi portálon. A kínaiak annyira megelégelték a kormány cselekvőképtelenségét, hogy saját kezükbe vették a kezdeményezést. Néhány, a fővárosban élő környezetvédő aktivista 4000 dollár értékű (közel 900.000 forint) légszennyezettséget mérő berendezést vásárolt tavaly májusban, majd a kapott eredményeket rendszeresen megosztja interneten. A kezdeményezés láncreakciót indított el, mert decemberben már sanghaji és kuangcsoui (guangzhou-i) környezetvédők is hasonló mérőműszereket állítottak fel. Mindezek ellenére természetesen még vannak olyan kínaiak, akiknek fogalmuk sincs, mekkora is a baj valójában: „Úgy gondolom, egy gyermek immunrendszere erősebb lesz akkor, ha szmogos időben viszem ki” – vélekedett egy hatéves, krónikus köhögéssel küszködő gyermek édesanyja a The New York Times riporterének.

A veszélyes a szálló por

A szálló por önmagában még nem lenne veszélyes, viszont ezen az apró részecskéken megtapadnak az ipari kibocsátás és a közúti forgalom által termelt kémiai anyagok, az úgynevezett aeroszolok, amelyek már mérgezőek. Az angol megnevezés után elterjedt PM2,5 elnevezés a mérgező anyagok méretére utal, ami azért is lényeges, mert 2,5 mikronnál kisebb átmérőjű részecske annyira kicsi, hogy képes az emberi tüdő szövetein keresztül közvetlenül a tüdőbe jutni, amely hosszú távon súlyos megbetegedésekhez vezethet, mint például asztma, tüdőrák, szív-és érrendszeri megbetegedések.

Kínai egészségügyi szakemberek nemrég arról számoltak be a The New York Times-nak, hogy míg Pekingben a dohányosok száma változatlan, mégis hatvan százalékkal több, a fővárosban élő embernél diagnosztizáltak tüdőrákot az elmúlt tíz évben, és ezért a PM2,5-öt teszik felelőssé. Mindezek ellenére a nemzeti levegőminőség szabályozásból a szálló por kontroll alatt tartása mindezidáig kimaradt.

A szeptemberi Hetedik Környezet és Fejlődés Fórumon (Seventh Environment and Development Forum) Csao Hualin (Zhao Hualin) szennyezés-ellenőrzési államtitkár meglepő bejelentést tett: a környezetvédelmi minisztériumnak szándékában áll felülvizsgálni a levegő minőségének biztosításáról szóló szabályozást a PM 2,5 mérésének kiegészítésével.

Angel Su (Angel Shu), a 2012-es Környezeti Teljesítmény Index (EPI) projektigazgatója a China Dialogue nevű, környezetvédelemre specializálódott kínai-angol kétnyelvű hírportálon úgy vélte, az államtitkár csak a technikai háttér biztosításának gördülékenységére tett ígéretet. Hasonlóan vélekedett Ma Csün (Ma Jun), a pekingi székhelyű Köz-és Környezetvédelmi Ügyek Intézetének igazgatója szintén politikai manőverezésként értékeli Csao szeptemberi kijelentését: „A kormányszervek úgy érzik, ha beleveszik a szálló por mérését , az nagymértékben rontja a kínai a városok esélyét, hogy befektetőket vonzzanak oda, és talán nem lennének képesek a légszennyezettségi mutatójukon rövid időn belül javítani.” (Nem mellékes, hogy a hazai zöldszervezetek is évek óta küzdenek a PM2,5 mérésének bevezetéséért, ugyanis a magyarországi műszerek jelenleg csak PM10-et figyelik. Így amikor a szmogtérképen az egészségügyi határértéknél magasabb a szálló por mennyisége, csak a 10 mikronos részecskékről beszélnek, nem az annál jóval károsabb apróbbakról.)

Új év, új törvények

A változást azonban úgy tűnik, nem lehet megakadályozni. Tavaly decemberben a pekingi vezetés elfogadott egy négy lépésből álló menetrendet a PM2,5, az ózon és a szén-monoxid-kibocsátás szabályozására. A szálló por részecskéket az idei évtől többek között Pekingben, Tiencsinbe és a Jangce deltájában mérik, 2013-tól pedig további 113 város csatlakozik a monitoring programhoz.

Március elsejével a környezetvédelmi minisztérium bejelentette, hogy elfogadta a törvénymódosítást a levegő minőségének biztosításáról. Az új szabályozásban helyet kap a rendkívül veszélyes szállóporfajta, a PM2,5 kötelező mérése is, valamint annak küszöbérték alatt tartása. A rendelkezés 2016-ban lép hatályba, addig van idejük a helyi kormányzatoknak a mérőállomások felállítására. A kormány kétmilliárd jüant (kb. 70 milliárd forint) különített el az 1500 mérőállomás telepítésére. Ezzel szemben a legszennyezettebb területek és városok, köztük a főváros semmiféle haladékot nem kapott, a méréseket itt már ebben az évben meg kell kezdeni. Ezenfelül a kormány szigorításokat irányzott elő a nagy energiafelhasználású- és súlyosan szennyező iparágakkal szemben, mint például erőművek, acélgyártó-és vegyipari üzemek esetében. A szigorítások mértékéről viszont egyelőre nem tudni biztosat.