Újra fellángolhat a szerb-koszovói ellentét

Az elmúlt hetek biztató folyamati után újra nő a feszültség Szerbia és Koszovó között. Szerbia ugyanis májusban országgyűlési és helyhatósági választásokat tart, melyeket Koszovó területén is meg kíván rendezni. Ezt a szerbek saját belügyükként értékelik, mondván Koszovó, mint ország nem létezik, míg Pristina hevesen tiltakozik szuverenitásának súlyos megsértése ellen. Közben az észak-koszovói szerb többségű területek már akár saját kormányukkal is hajlandóak lennének szembemenni, amennyiben nekik nem tetsző döntést hoznak Belgrádban a voksolás rendjéről. Az ENSZ és a sokat emlegetett nemzetközi közösség pedig, egységes álláspont híján ismét tehetetlenül szemléli az eseményeket, miközben egyes csoportok már új balkáni háborúval fenyegetnek.

Szerbiában május 6-án választásokat tartanak. A választásokon Szerbia népe államfőt, országgyűlést és helyi önkormányzatokat fog választani. Így hangzik a szerb álláspont a közelgő voksolásról. Egy másik álláspont szerint azonban május 6-án Szerbia törvénytelenül be fog avatkozni egy külföldi állam belügyeibe párhuzamos intézményrendszer működtetésével, amit persze a sértett állam illetékes szervei a törvény szellemében meg fognak akadályozni. A maga nemében mindkét megközelítés helyes lehet, attól függően melyik félnek adunk igazat. A nagy kérdés ugyanis úgy hangzik: hol vannak a Szerb Köztársaság határai? A döntés nem könnyű, a nemzetközi közösség immár négy éve képtelen választ adni a kérdésre.

A konfliktusban döntőbírói szerepet játszó hatalmak tehetetlenségének tükre az, ami jelenleg Szerbiában és Koszovóban zajlik. Hosszú várakozás után ugyanis március 13-án elnöki, országgyűlési és helyhatósági választásokat írtak ki Szerbiában május 6-ra. Ez a demokratikus államok életében megszokott esemény azonban ismét ráirányította a figyelmet arra a problémára, hogy Koszovó kérdésében mai napig nincsen egységes álláspont. Szerbia Köztársaság 2006 óta hatályos alkotmánya ugyanis hangsúlyozza, hogy „Koszovó és Metóhija” az ország integráns része, ennek szellemében pedig a választásokat ott is meg kell tartani. Csakhogy „Koszovó és Metóhija” területén jelenleg nem sok hatalma van Belgrádnak, ott ugyanis egy másik ország, a Koszovói Köztársaság található. És ez az ország nyilvánvalóan nem üdvözli, hogy a területén egy idegen állam önkormányzatokat hozzon létre.

Jelenleg a legnagyobb probléma nem is az elnöki és parlamenti választások megtartása. Ezen intézmények megválasztása nem függ az államterülettől, így Szerbiának külképviseletein akkor is joga van voksolást rendezni Koszovó területén, ha az nem a szerb állam része. Szerbia azonban helyhatósági választásokat is tartana Koszovóban, ami rögtön felvetette mind a Koszovói Köztársaság, mind pedig a nemzetközi közösség aggályait és éles vitákat váltott ki maguk a szerbek között is.

Amennyiben ugyanis Koszovó egy független állam, ott nem működhetne a belgrádi kormány alá rendelt helyhatóság. Jelenleg azonban az ország számos körzetében működik ilyen. A koszovói szerbek között továbbra sem mindenki ismeri el a pristinai kormány fennhatóságát, amiről a szerb dominanciájú északi területeken nemrég szavazást is tartottak. A koszovói kormány pedig érthető módon ragaszkodik ahhoz, hogy kizárólagos főhatalma van a saját országában és a szerbek sorozatosan megsértik függetlenségét. Bár az elmúlt időszakban számos előrelépés történt a szerb-koszovói együttműködésben, az önkormányzati választások helyzete mutatja, hogy a helyzet korántsem ad okot túl nagy optimizmusra.

A kérdés egyébként nem csak a Pristina és Belgrád közötti viszonyt terhelte meg, a szerb belpolitikában a koszovói választások kérdése ismét az egyik központi témává lépett elő. A szerb parlament Koszovó-ügyi Bizottságának tagjai csütörtöki ülésükön a választások mindenáron való megtartását hangsúlyozták, sőt, magát a szerb kormányt is árulással vádolták amiért szerintük nem áll ki elég erélyesen a koszovói szerb érdekekért. Az éles kritika oka az volt, hogy a kormány képviseletében senki sem vett részt az ülésen. A Bizottság nyilvánvalóvá tette, amennyiben az önkormányzati választásokat nem tartják meg Koszovóban, az szerintük a fiatal állam elismerését jelentené.

A szerb vezetés úgy tűnik, saját közvéleményének fogja, melynek számára Koszovó Szerbiához tartozása evidencia. A hét végére azonban szerb vezetők egy része belátta, hogy a kérdés teljesen értelmetlen, hiszen Koszovó nagy részén technikailag lehetetlen megtartani a voksolást. Ez azonban egy újabb gumicsontot jelentett a közéleti csatározásokban, mivel egyesek felvetették, hogy ha nem újítják meg Koszovóban a szerb intézményeket, akkor azok megszűnnek. A megszűnés pedig, magyarázták, egyértelműen Koszovó elismerésének irányába mutatna. Az aggódó szerb hazafiakat a Koszovó-ügyi államtitkár, Oliver Ivanović sietett megnyugtatni. A politikus leszögezte, ha nem is tartanák meg a választásokat, az nem jelentene elismerést. Emlékeztetett arra, hogy Koszovóban 2000-ben és 2004-ben sem tartottak helyhatósági választásokat és 2008-ban is inkább a koszovói függetlenség kinyilvánítására adott válaszként szerveztek voksolást. Az elnöki és országgyűlési választást azonban mindhárom alkalommal megtartották. Ivanović szerint a tisztújítás sem lehet probléma, hiszen a kormánynak az önkormányzati törvény alapján joga van ideiglenes testületeket kinevezni. A magasabb szintű választások elé pedig Ivanović szerint Pristina sem fog akadályt gördíteni, hiszen „világos üzenetet kaptak Amerikából”.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik

Észak-Koszovó már Belgrádból sem kér

Maguk a koszovói szerbek azonban megosztottak a kérdésben. Szerdán közös ülést tartott a négy észak-koszovói járás, ahol a szerb választásokat meg lehet tartani, ám nem tudtak egyetértésre jutni. Két vezető, Dragiša Milović, Zvećan (Zveqan) elöljárója és Ranđel Nojkić, a gračanicai (Graçanicë) járás vezetője a belgrádi B92 rádióadónak nyilatkozott az ügyről. Milović az önkormányzati választások megtartását elkerülhetetlennek nevezte, míg Nojkić szerint az veszélybe sodorná Szerbia európai integrációját, márpedig az uniós tagság véleménye szerint az Ibartól délre (tehát albán többségű területen) élő szerbek számára is igen fontos.

A belgrádi parlament Koszovó-ügyi Bizottságának pénteki ülésén viszont egyes észak-koszovói vezetők már egészen radikális hangot ütöttek meg. A járási elöljárók kijelentették, készek a választások megtartására és a voksolást akkor is meg fogják rendezni, ha azt Belgrád nem teszi meg. Ez mindenképpen figyelemreméltó lépés lenne, hiszen egy ilyen „magánakcióval” Észak-Koszovó már az általa eddig legitimnek tartott kormánnyal menne szembe.

Ezalatt Pristinában…

Az ügyben természetesen a koszovói vezetés is állást foglalt. Atifete Jahjaga koszovói elnökasszony szerint minden olyan próbálkozás Szerbia részéről, hogy bármiféle választást rendezzen Koszovó területén, a nemzetközi normák, törvények és európai alapelvek áthágása.Jakup Krasniqi, a koszovói országgyűlés elnöke nem csak a helyhatósági, de a parlamenti választásokat is elfogadhatatlannak nevezte. A politikus leszögezte, a választásokat meg fogják akadályozni, ha kell erővel is.

Az erő alkalmazására rögtön akadtak jelentkezők is, bár nem azok, akikre Krasniqi gondolhatott. Az Albán Nemzeti Hadsereg (Armata Kombatarë Shqiptare, AKSH) nevű radikális szervezet a Balkan Insight portálnak eljuttatott levelében jelezte, amennyiben a nemzetközi közösség nem akadályozza meg a választásokat, ők fogják azt megtenni, erőszakkal. A 2008-ban egyébként már feloszlott szervezet szerint amennyiben a nemzetközi közösség nem avatkozik be, újabb balkáni háború kezdődhet.

De mit tesz a nemzetközi közösség?

Az UNMIK vezetője, Farid Zarif a választásokat úgy értékelte, hogy azokkal Szerbia megsértené az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatát. Ennek megfelelően a választásoknak semmilyen jogi következménye sem lehet. A szerbeket igen kellemetlenül érte ez a kijelentés, hiszen azt még Goran Bogdanović Koszovó-ügyi miniszter is elismerte, a nemzetközi erők segítsége nélkül képtelenek megtartani a választásokat az Ibartól délre.Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az 1244-es határozatot a felek teljesen eltérően értelmezik. A szerbek jogaikat vezetik le belőle és úgy érzik, Koszovó a rendelet alapján Szerbia része. A koszovóiak szerint viszont éppen ellenkezőleg gondolják. Szerintük az 1244-es határozat alapján joguk volt kikiáltani függetlenségüket. A nemzetközi közösség pedig szinte semmi érdemit nem tud róla mondani, hiszen a BT tagjai között sincs egyetértés.

A szerb választások koszovói megtartásának kérdése jó példája annak az eredménytelenségnek, ami a Balkánon való nyugati beavatkozást jellemzi. Az ENSZ határozatot, amire a rendszer alapulna, éppen az a két entitás nem tudja egyformán értelmezni, akikre vonatkozik. De nincs ezzel másképpen a nemzetközi közösség sem, hiszen máig megosztott a Koszovói Köztársaság elismerésének kérdésében. A határozatlanság persze „meghozta a gyümölcsét”: az Európai Unióba törekvő Szerbia most ismét azzal van elfoglalva, tartson-e választást egy olyan területen, ami fölött lényegében nincs is hatalma, jó alapot adva ezzel Nyugat-Európának, hogy további akadályokat gördítsen a tárgyalások elé és megleckéztesse Belgrádot. Koszovó függetlensége elismerésének erőltetése a szerbekkel szemben persze furcsán hathat egy olyan szervezettől, melynek egyes tagjai, így Spanyolország, vagy Románia szerint Koszovó nem is létezik. A bizonytalan helyzetben az észak-koszovói szerb vezetők egyre inkább kezelhetetlenné válnak Belgrád számára, Pristina pedig éppúgy tehetetlen az Ibartól északra, ahogy Belgrád a folyótól délre. Koszovói oldalról az egyes államok általi el nem ismertség és az ebből adódó bonyoldalmak nehezítik az állam építését, valamint olyan, a fiatal állam számára létfontosságú célok megvalósítását, mint az európai integráció.

Egyelőre nem lehet tudni, mi fog történni május 6-án, az azonban bizonyos, hogy ebből a helyzetből senki sem fog profitálni. A nemzetközi közösségnek pedig ismét remek alkalma lesz a torzsalkodó feleket megdorgálni, amiért nem tudják kezelni azt a helyzetet, amelyet még a Biztonsági Tanács is csak eszkalálni tudott.