Schröder: Putyin hibátlan demokrata

A német lapok oroszországi választásokkal foglalkozó oldalain a választási csalások, a könnyező Putyin, az ellenzéki megmozdulások és Putyin első lépései kerültek a figyelem középpontjába. Németországban kisebb politikai vihart kavart, amikor Gerhard Schröder egy interjúban alaptalannak nevezte a Putyint ért vádakat, s megkérdőjelezte a választási megfigyelők szavahihetőségét.

„Nem voltak tiszták a választások.” „Bár Vlagyimir Putyin 63,6 százalékos győzelme, mely jóval meghaladja a pártja decemberben elért eredményeit, jelentős, azonban nem feltétlenül mutatja az orosz nép akaratát, s még annyira sem képezi le a december óta történteket.” „Putyin sikeresen mozgósította az egész apparátusát, hogy biztosíthassa sima győzelmét.”

Ez volt az oroszországi elnökválasztásokkal foglalkozó német cikkek kiindulási pontja. Minden jelentősebb újság részletekbe menőkig beszámolt a szabálytalanságok és visszaélések különböző formáiról, s a kampány során tapasztalt egyenlőtlenségekről. 

A német sajtót, de legalábbis a bulvárhírekre fogékonyabb részét a visszatérő elnök könnyei is legalább annyira foglalkoztatták, mint a különböző választási trükkök. A nagy kérdés az volt, hogy a mindig rezzenéstelen tekintetű, magát rendíthetetlennek mutató ember valóban sírva fakadt-e, amikor ő volt az, aki biztosan tudta, hogy az őt éljenző tömeg hanyad része gyűlt össze a jeges szélben ünnepelni, s hány az ország messzi végeiről autóbuszokkal hozott ember éltette őt párszáz rubel és némi vodka fizetségért. Putyin a hivatalos álláspont szerint valóban könnyezett, de ezt a hirtelen az arcába csapó jeges szél okozta.

A német politikusok visszafogottan nyilatkoztak Putyin elnökké választásáról, Angela Merkel telefonon gratulált a harmadszor megválasztott elnöknek. Guido Westerwelle külügyminiszter a választásokkal kapcsolatban kijelentette, hogy Moszkvának ki kell vizsgálnia az esetleges visszaéléseket, azonban hangsúlyozta, hogy a két országnak a gazdasági mellett közös biztonsági érdekei vannak, s az európai biztonságot sem Oroszország ellen, hanem Oroszországgal együtt lehet csak elképzelni.

Putyin igazi demokrata

A német sajtóban nagy port kavart Gerhard Schröder a Deutschlandfunknak adott interjújában tett azon kijelentése, hogy ő Putyint hibátlan demokratának tartja. S bár – részletezte Schröder – a választások lefolyásáról nincsenek közelebbi információi, a választási csalásokról szóló jelentéseknek nem kell feltétlenül hinni, mert azok sokszor csak előítéleteken alapulnak. Ezt igazolja az is, hogy Putyin is utasítást adott az esetleges szabálytalanságok kivizsgálására. „Putyin az országát a demokrácia felé kormányozza. S azt, hogy ehhez mi mindent kell tenni, azt senki sem tudja jobban, mint ő”- mondta a volt kancellár, most többek között a Németországot Oroszországot összekötő gázvezetéket építő- és üzemeltető NordStream AG igazgatótanácsának az elnöke. 

Az EBESZ megfigyelői, akik szerint a választási körzetek egyharmadában tapasztalható volt valamilyen visszásság, visszautasították ezen vádakat. Marieluise Beck, akit Schröder név szerint is kiemelt, úgy reagált, hogy Schröder lelkesedése érthető, hiszen nem beszélhet a munkaadója ellen.

Rainer Stinner, az FDP külpolitikai szóvivője a volt szövetségi kancellár demokrácia-felfogását egyenesen sokkolónak, s a kijelentést, mely szerint Putyin egy valódi demokrata lenne, az orosz elnyomó rendszertől szenvedő emberek ezrei számára sértésnek nevezte. A CDU-s Gerhard Hühne pedig egyenesen Putyin legjobban fizetett minnäsengerének nevezte Schrödert. Ugyanakkor a CDU-CSU külpolitikai szóvivője annyiban enyhített a bírálatokon, hogy azt a már-már vallásos buzgalmat, mellyel egyesek Oroszországot kritizálják nyugtalanítónak nevezte. „ Szükségünk van Oroszországra a külpolitikában holnap is”- mondta Philipp Mißfelder.

Steffen Seibert kormányszóvivő is csak visszafogottan bírálta Schröder szavait: a kormánynak semmilyen olyan információja nincs, mely igazolná, hogy az EBESZ-megfigyelőket az előítéleteik irányítanák. Seibert továbbá kritizálta a választások körülményeit is, szavai szerint „nem olyanok voltak, amilyeneket Európa többi részén ismerünk.” 

Putyin győzött – a harc most kezdődik

A másik nagy kérdés, mely a német sajtót foglalkoztatja, az a hogyan tovább. 

Putyin győzött, de legitimitása korlátozott, hiszen azt, hogy egyenlőtlen pályán, nem elfogadható fegyverekkel harcolt, mindenki tudja. A régi-új elnök feladata most az, hogy kiegyezzen az ellenzéki mozgalommal, s valódi reformokat vigyen végbe országában – írja a die Zeit. Ehhez az előttük álló nehézségek miatt viszont bizalomra lesz szüksége Putyinnak, s ez az, amit a december óta tartó tiltakozások ignorálásával aláásott. Bár a választási csalások lényegében nem változtattak a végeredményen, hiszen a Golosz felmérései szerint is elérte a Putyint támogatók száma az ötven százalékot, s tudott dolog volt, hogy ismét Putyin költözik be a Kremlbe, a hitelességét az új elnök már most elveszítette.

A Die Welt is hangsúlyozza, hogy senki nem kételkedett Putyin győzelmében. De ezt a győzelmet beárnyékolja, hogy nyilvánvaló, hogy az új elnök számára nem lesz könnyű ez az előtte álló hat év. Putyin „irányított demokrácia” nevű politikai stratégiája már nem feltétlenül fog működni – az orosz polgárok nem elégednek meg többé a paternalizmussal.

Putyin előtt két nagy feladat áll: a gazdasági és a politikai rendszer megreformálása – írja a Die Welt. Egyik sem könnyű, a gazdasági modernizációhoz éppen arra az értelmiségi rétegre lenne szükség, mely már régebb óta elégedetlen voltak az országban zajló folyamatokkal, s tagjainak jelentős része az utóbbi hónapokban, részben a vezetés ignoranciája miatt végleg elfordultak a putyini kurzustól. Itt azonban az új elnök azzal a dilemmával fog szembesülni, hogy megenyhítésükhöz politikai reformokra, engedményekre lenne szükség, melyek azonban megrengethetik az eddig felépített rendszerét.

 A Süddeutsche Zeitung ennél is tovább ment: „Amikor a győzelem nem győzelem címmel” jelentetett meg cikket, mely szintén a régi-új elnök mozgásterét vizsgálja. A jelenlegi politikában Putyinnak nincs alternatívája, s nem létezett komoly kihívója sem, a választások eredménye előre borítékolható volt. A módszer, ahogyan Putyin célját elérte, kivívta az orosz nép haragját. Korábban nem létezett igazi civil mozgalom Oroszországban, így ha más nem is, de a választási procedúrának – mivel a valós véleményeket nem tudta reprezentálni – annyi haszna azért volt, hogy Oroszország is előrelépett egyet. 

A nem-parlamenti ellenzék képe ma a késő-szovjet éra kibontakozó ellenzékére emlékeztet, melynek kis csoportosulásaiban csak az a közös, hogy mindegyik a putyini rendszer tagadására épül, de felmutatható programjuk még nincsen- írja a Süddeutsche Zeitung. Azonban éppen a heterogenitása miatt nagy lehetőségek rejlenek az új ellenzékben: alulról építkezve sokkal több elképzelést, új ötletet képesek befogadni.

Putyinnak tehát valamit lépnie kell, nem lehet a változásokat tovább ignorálnia. Hogyan fog Putyin az ellenzékkel bánni, hogyan fog a változásokra reagálni? Erre a német sajtó többféle lehetőséget is felvázolt.

Putyin nem a kompromisszumok embere, s ez vidéken még sok támogatója van, akiket a hatalmi apparátusának segítségével még meg tud tartani.  De valóban, az ország képe a decemberi tüntetések hatására megváltozott, s most is változik. Putyin nem akar ezekhez az újdonságokhoz alkalmazkodni, s nem tudja, hogyan kezelje a jelenlegi helyzetet. Így azonban „nem tud többé a remény elnökeként fellépni”- idézte Igor Kaszjanov korábbi miniszterelnököt a Süddeutsche Zeitung.

 A die Zeit által megszólaltatott politológusok szerint annak, hogy Putyin az ellenzékkel szemben a fehérorosz mintát követné, kicsi a valószínűsége. Ugyanakkor arra is kevés esély van, hogy Putyin újra kitalálná magát és a változások élére állna. Ezért várhatóan minden marad a régiben, csak kisebb reformok képzelhetőek el.  Azonban ez ma már nem elég, s elmélyítheti a formálódó, parlamenten kívüli ellenzék és a vezetés közötti szakadékot, s így Putyin, a stabilizátor akár maga rengetheti meg a stabilitást – írja a Zeit.

A német befektetőknek napi szinten valójában mindegy, hogy ki irányítja az országot, írja a Handelsblatt. Számukra a stabilitás, a jó befektetési környezet, s a bürokrácia és a korrupció elleni hatékony fellépés a legfontosabb.  A német gazdaság reméli, hogy Putyin betartja a választási ígéreteit, s valós lépéseket tesz az ország modernizációjának érdekében.

Putyin eszközölt némi változást az elmúlt években, de általánosságban a kontrollt – s elsősorban a természeti erőforrások feletti kontrollt – előnyben részesítette a reformokhoz képest. Célja visszaadni Oroszországnak a Szovjetunió alatt érzett nagyságát, s a hatékony kül- és biztonságpolitikához jól teljesítő gazdaságra van szüksége. Az ország, s így a gazdaság modernizációjának útjában éppen Putyin megosztó személye áll- írta a Neue Züricher Zeitung.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Putyin úgy adja ki magát, mint az egyedüli olyan politikust, aki elég hatalmas ahhoz, hogy a kívánt demokratikus változásokat véghezvigye. Ugyanakkor a demokrácia, szabadság, s jogállam értékei már korábbi elnöki periódusaiban is alá voltak rendelve a stabilitás, s a központosítás céljainak. Kérdéses ugyanakkor, hogy Putyin képes lesz-e megbirkózni az előtte álló kihívásokkal: mert bár programjában sok jó felismerést tett az ország állapotát illetően, azonban a program kimerült a meggyőződés nélküli kijelentésekben és az öndicséretben. Putyin víziói messze állnak a valóságtól, s Hruscsov azon elképzeléseire emlékeztetnek, melyek pár évtizedeken belül paradicsomi állapotokat ígértek a Szovjetunióban.