A nyugdíjrendszer átalakítására készül a kanadai kormány

Stephen Harper kanadai kormányfő január végén Davos-ban a Világgazdasági Fórumon elmondott beszédében bejelentette, hogy országa a következő hónapokban fontos átalakításokat fog végrehajtani többek között az energiaszektor, a bevándorlás, a tudományos és technikai beruházások és a nyugdíjak támogatási rendszerén. Ezek közül legfontosabbnak az egyre növekvő költségekkel járó nyugdíjrendszer megreformálását nevezte. Az, hogy pontosan milyen intézkedésekre fog sor kerülni, március végén a következő pénzügyi év költségvetésének ismertetésekor fog kiderülni. Az ellenzék máris hangot adott aggályainak a nyugdíjak esetleges megcsonkítása miatt.

Stephen Harper Davos-ban arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés fenntarthatóságáért, a jelenlegi és a következő generáció érdekében kormányának reformokat kell végrehajtania az öregségi támogatási rendszeren. Ezt a növekvő demográfiai nyomás teszi szükségessé, ahogy az ún. baby boom generáció tagjai közül egyre többen fognak nyugdíjba vonulni, vagyis egyre kevesebb aktív dolgozónak kellene mind-mind több nyugdíjból élő idős embert eltartania.

A kanadai nyugdíjrendszer főbb elemei

A probléma megértéséhez érdemes áttekinteni a jelenlegi kanadai öregségi támogatásokat. Az állami nyugdíjrendszer két fő elemre épül, az első egy általános, a jövedelemmel arányos társadalmi biztosítás (CPP), amelynek járulékát minden 18. évét betöltött kereső köteles fizetni. Ezt a központi kormány szociális szolgáltatásokért felelős intézete (HRSDC) kezeli a tartományok és területek nevében, Québec-et kivéve, ahol ennek megfelelőjeként egy külön nyugdíjalap működik (QPP)

A kanadai alkotmány értelmében a nyugdíjak a tartományok felelősségi körébe tartoznak, vagyis azok bármikor létrehozhatnak egy saját alapot az öregségi biztosítás céljára. Ahhoz azonban, hogy a fent vázolt általános biztosítási rendszert megváltoztassák, a tartományok kétharmadának hozzájárulása szükséges, további követelmény pedig, hogy ezek a tartományok a teljes lakosságnak is a kétharmadát képviseljék. A nyugdíjprogram pénzügyi helyzetéről háromévente jelentés készül a ottawai parlamentnek.

Az állami támogatás másik fő pillére egy öregségi biztonsági program (OAS), amelynek igénybevételére a 65 év feletti kanadai lakosság nagy része jogosult. Az adóköteles havi szociális juttatáshoz bizonyos feltételeknek meg kell felelni, így a jogosultaknak az igénylés pillanatában vagy pedig azt megelőzően kanadai állampolgársággal kell, illetve kellett rendelkezniük, vagy  igazolniuk kell, hogy bizonyos ideig, minimum tíz évig (törvényesen) az országban tartózkodtak. Az OAS nyugdíjat ezek alapján megítélhetik teljesen, vagy részlegesen is. Ez a biztonsági program  is a már említett humán erőforrás és szociális fejlesztésért felelős intézet kezelési körébe tartozik.

A nyugdíj-jövedelmek harmadik tartóoszlopát az egyéni úton félretett pénz jelenti (RRSP), amely számos forrásból származhat, például megtakarítási számlákból, befektetési jegyekből, kötvényekből. Az ezekre vonatkozó szabályokat a kanadai jövedelemadóról szóló törvény határozza meg.

Milyen változtatásokat tervezhet a kormány?

Stephen Harper davos-i beszédéből nem derült ki, milyen konkrét intézkedésekre készül a kabinet. A konzervatívok elsődleges célpontja valószínűleg a szociális biztonsági program, az OAS lehet, melynek jogosultsági korhatárát 65-ről fokozatosan 67 évre emelnék. Az ellenzéki pártok azonban hevesen elleneznek mindenfajta reformot, amely szerintük idős emberek megélhetését lehetetlenítené el. 

A miniszterelnök kijelentette, hogy a központi elem, a CPP nem szorul változtatásra, de arról, hogy mi az, ami igen, még a kormányon belül is nagy viták folynak. Az OAS átalakítását az teszi szükségessé, hogy annak finanszírozásárát nem külön kezelik, mint a nyugdíjjárulék-befizetéseken alapuló CPP-ét, hanem a kormányzati bevételekből fizetik. Vagyis ennek költségeit  megsokszorozza a következő két évtizedben a nyugdíjas népesség folyamatos növekedése, és egy idő után fel fogja vetni a program fenntarthatóságának kérdését is.

A korhatár-emelés az egyik várható lépés tehát a kabinet részéről, de számítani lehet rá, hogy a megoldás több hozzájárulást követel majd a dolgozóktól is. Stephen Harper már arról is beszélt, hogy a képviselők nyugdíját is érinteni fogják a változások, ám egyelőre nem tudni, mennyivel csökkennek majd. Néhány héten belül azonban kiderülnek a részletek, a következő költségvetési évről szóló tervezetet ugyanis március 29-én ismertetik.