Véres merényletben csapott le a FARC

A napokban megint hallatott magáról a már megtörtnek hitt kolumbiai gerillaszervezet. Miután megölték egyik legfőbb vezetőjét, és miközben a kormány a békéről és amnesztiáról tárgyalt velük, addig a szervezet vezetői jól összehangolt támadássorozat kivitelezésén dolgoztak. A végrehajtott robbantások számos emberéletet követeltek, és még több sérültet szállítottak kórházba. Az elnöknek tehát van miért aggódnia, hiszen amit a gerillák kapcsán korábban már félig-meddig megoldottnak vélt, az még égetőbb probléma lehet a jövőben, mint eddig volt.

A gerillák újra támadásba lendültek

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök korábban diadalittasan nyilatkozhatott a médiának arról, hogy sikerült megölniük tavaly novemberben az országában félévszázada jelen lévő és aktív gerillaszervezet, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia, FARC) parancsnokát, Alfonso Canót. Akkor is felvetődött a kérdés, hogy mi lesz a szervezet jövője, miután lefejezték. Cano mellett ugyanis nem egy, magas rangú társa állt, akik készek voltak átvenni a gerillák vezetését és biztosítani a szervezet további működését.

Ez sajnálatos módon sikerült is nekik, mivel a héten példátlan és kiválóan szervezett támadássorozatot hajtottak végre a dél-amerikai ország egész területén. A három hullámban kivitelezett merényletek összesen 18 halottat és 77 sebesültet hagytak Kolumbia utcáin kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt.

Santos a belügyminiszterrel, Germán Vargas Llerassal együtt álszentnek nevezte a gerillákat, akik egyszer még a békéről tárgyalnak, másszor pedig terrorcselekményeket dolgoznak ki és hajtanak végre szerte az egész országban. Az elnök szerint rögtön elfogtak két embert, akiket alapos gyanú szerint kapcsolatba lehet hozni a tumacói robbantásokkal. A többi helyszínen történt támadások elkövetőinek rendőrkézre juttatásáért pedig magas jutalmat tűztek ki.

Az elnöknek fájhat a feje

Santos azonnal 300 fős rendőri erősítést vezényelt ki az érintett három helyszínre, hogy a közbiztonságot fenn tudják tartani. Bosszúsan kijelentette továbbá, hogy a továbbiakban nem hajlandó tárgyalni semminemű békéről a gerillaszervezettel, az elérendő cél ezen túl a FARC mielőbbi megsemmisítése lesz. Ez egyszersmind a legfőbb elvárás Santos elnökségével kapcsolatban, hiszen a közbiztonság növelését óhajtja a kolumbiai nép – és az Egyesült Államok is.

Wahington a korábbi években rendszeres támogatásban részesítette Bogotát annak érdekében, hogy minél hamarabb sikerüljön úrrá lenniük a kábítószer-csempészet következtében elharapódzott erőszakon. A támogatásoknak köszönhetően Kolumbia szabadkereskedelmi keretek között beléphetett az amerikai piacra, és külpolitikai értelemben is az Egyesült Államok legközelebbi szövetségesévé vált egy olyan regionális környezetben, ahol ez az amerikaellenes latin-amerikai vezetők (köztük Hugo Chávez venezuelai, Rafael Correa ecuadori, Evo Morales bolíviai és Daniel Ortega nicaraguai elnökök) miatt egyre nagyobb ritkaságszámba ment az utóbbi években.

Nem véletlen hát, hogy Santos kormányának azonnal nyilatkoznia és határozottan lépnie kellett. Az elnök mellett a védelmi miniszter, Juan Carlos Pinzón is félredobta az előre megbeszélt programjait, és a támadások egyike által érintett, fentebb nevezett Tumacóba sietett. Az ország délnyugati részén, a szomszédos Ecuadorral határos Narińo körzetben fekvő tengerparti városban egy kerékpárra erősítették a robbanószerkezetet, amelyet egy rendőrőrs előtt helyeztek el. Az itteni robbantás volt a három közül az egyik legkegyetlenebb, mivel Tumacóban egy halálos áldozat mellett a támadássorozat sebesültjeinek nagy része, 61 fő itt sérült meg, akik között civilek és rendőrök is voltak.

A Youtube videómegosztóra felkerült élő felvétel a tumacói robbantás utáni percekről

Pinzón úgy véli, hogy az itteni merényletben a FARC mellett szerepe volt az egyik, szintén kábítószer csempészettel foglalkozó helyi bűnszervezetnek, a Los Rastrojosnak is. A védelmi miniszter szerint a két szervezet egymás szövetségese, és ennek megfelelően mindkettőt egyformán terheli a felelősség a sérültekért és halottakért. A narińói kormányzónak, Pedro Vicente Obandónak is komoly fejfájást okozott eddig is a szervezett bűnözés, de most még rosszabbra fordult a helyzet a rábízott körzetben. Elmondása szerint a tumacói közbiztonság állapota katasztrofális, amit súlyosbít, hogy a helyi lakosság is lassan rettegésben kényszerül élni az ehhez hasonló terrorcselekmények miatt.

A másik két detonáció közül az egyik szintén Kolumbia délnyugati részén következett be, a caucai körzetben lévő Villa Rica nevű településen, míg a másik az ország központi részén fekvő tolimai Cajamarca városában. Amíg előbbiben hatan haltak meg és 12 sérültről érkezett jelentés, addig utóbbi helyen egy nő halt meg és négyen sérültek meg, számolt be a caucai kormányzó, Temístocles Ortega. A kormányzó nyilatkozata alapján nem tudta, hogy pontosan kit terhel a felelősség, és felszólította a gerillákat, hogy azonnal hagyjanak fel a caucai civilek elleni támadásokkal. Ortega ugyan nem nevezett meg felelőst, de ezen Pinzón egy pillanatig sem gondolkodott, és rögtön a FARC-ot tette meg bűnbakká, mint bűnszervezetet, amely „kapcsolatba hozható a kábítószer csempészettel, terrorizmussal és civilek megölésével”.

A robbantások harmadik helyszínén, Cajamarcában is cselhez folyamodtak a támadók. A városban található Nevado Hotelben történt a detonáció, ahol ráadásul az egyik vendég helyezte el a robbanószerkezetet. Disraeli Labrador Forero, a tolimai körzet hivatalnoka szerint a pokolgép egy konyhában dolgozó nőt ölt meg, míg másik négy vendéget megsebesített.

Nem sikerült megtörni őket

A három robbantás mellett a FARC további akciókat is végrehajtott. Még az előző támadások sokkhatása alatt megtámadtak egy őrjáratot Remediosban. Az északnyugati Antioquía körzetben fekvő városban egy rendőrt megöltek, míg társát sebesülten szállították kórházba. José Gerardo Acevedo ezredes szerint az itteni pokolgép egy motorkerékpárra volt helyezve, és akkor robbant fel, amikor a két rendőr hozzáért a járműhöz.

A kolumbiai gerillák támadása sok szempontból hasonlatos a világ többi terrorszervezetének akciójához. Mivel az ország több olyan pontján robbantottak, amelyek egymástól távol fekszenek, ezért feltételezhető, hogy a kivitelezést komoly és alapos szervezőmunka előzte meg. Ki kellett figyelniük azokat a helyeket, rendőrségeket, ahol a legtöbb áldozatot szedhetik bombáikkal. Ezzel a taktikával felhívták a figyelmet magukra és bebizonyították azt, hogy a FARC Cano halála után is ütőképes erő maradt az országban, amivel Santos elnöknek a jövőben is számolnia kell.