Magyarul is tud Románia Bajnaija

Új miniszterelnöke lehet Romániának, miután hétfőn reggel a pozíciót 2008 óta betöltő Emil Boc lemondott, és vele együtt távozott az egész kormány. Traian Băsescu köztársasági elnök a negyvennégy éves Mihai Răzvan Ungureanut jelölte ki a magas hivatal betöltésére, akinek az év végre tervezett választásokig kell vezetnie a kabinetet és az országot. A több éves válságkezelés által megviselt Boc helyét egy friss, hiteles és tisztelt arc veszi át, akinek egyetlen gyenge pontja, hogy egyenesen a Külügyi Hírszerzési Szolgálat (SIE) éléről érkezik a kormánypalotába.

Úgy tűnik a Magyarországon már kipróbált Bajnai-formulához hasonló megoldást választott a román jobboldal önmaga megmentésére és az ország ügyeinek irányítására. Bár a párhuzam kétségtelenül több ponton sántít, az új román miniszterelnök-jelölt személye és hétfő esti kinevezése sokban hasonlít Bajnai Gordonhoz és az ő 2009-es kormányfői megbízatásához.

Az igen népszerűtlen Emil Boc hétfő reggeli lemondása után ugyanis egy olyan fiatalos és hiteles politikus kerül az ország élére, akinek csökkentenie kell a társadalomban felgyűlt feszültségeket, kijavítania az eddigi kormány hibáit, és emelnie a kormányzó párt népszerűségi mutatóit is.

Távozik a politikai bokszzsák

A 2008 végén megtartott parlamenti választások után hivatalba lépő Emil Boc-nak egészen idáig sikerült kitartania Románia történetének egyik legnehezebb időszakában. A gazdasági válság következtében bevezetett drasztikus megszorítások levezénylése egyes számú politikai bokszzsákká változtatta a politikust, így távozása már jó ideje ott lengett a levegőben. Boc-nak sikerült megtalálnia a legutolsó momentumot, amelyben még szépszerével léphetett le, ezt a gesztust ugyanis már jó ideje követeli a közvélemény és a média jelentős része.

Hétfő reggeli búcsúbeszédében úgy nyilatkozott, mandátuma visszaadásával csökkenteni szeretné a felgyülemlett „politikai és társadalmi feszültséget.” Az indoklás egyértelműen utal a néhány hete kirobban látványos tüntetésekre, amelyek során több ezer állampolgár nyilvánította ki nemtetszését a hatalom politikája iránt. Az ország történelmében még nem történt meg, hogy egy csúcshivatalt betöltő közszereplő békés demonstrációk következtében mondott volna le, most sem teljesen erről van szó. Az egyenlethez kellett az is, hogy a kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) testületileg kihátráljon a pártelnök-kormányfő mögül, és egy a múlt héten lezajlott viharos gyűlés során követelje a távozását.

A jobboldali demokrata-liberálisok választási év elé néznek, júniusban helyhatósági, novemberben pedig parlamenti voksolásra kerül sor. A közvélemény-kutatásokban húsz százalék körül teljesítő párt felismerte, hogy Boc-kal az élen nincs lehetőségük tovább növelni népszerűségüket, az emberáldozat így elkerülhetetlen volt. Bár a tömörülés patrónusa, Traian Băsescu államfő sokáig nem tette le a garast e végső megoldás mellett, most mégis úgy tűnik meggyőzték őt a PDL-s erősemberek érvei.

A hétfői nap folyamán a köztársasági elnök, alkotmányos kötelezettségeinek eleget téve, konzultált az összes parlamenti párttal, az egyeztetések során két egymásnak gyökeresen ellentmondó álláspont csapott össze. A hét múlt hét eleje óta parlamenti sztrájkban lévő ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) egyfelől Băsescu lemondását követelte, másfelől pedig a parlamenti választások előrehozatalát. Az alaptörvény szerint ilyenre csak akkor kerülhet sor, ha a törvényhozás egymás után két miniszterelnök-jelöltet utasít vissza, ebben az esetben ugyanis az államfő feloszlathatja a parlamentet és kiírhatja az előrehozott választásokat. A balliberális tábor tehát azt követelte az elnöktől, nevezzen ki egymás után két ál-jelöltet, amelyeket utasítson el a parlamenti többség, az alkotmányos színjáték után pedig oszoljon fel a parlament.

A kormánykoalíciót alkotó formációk (PDL, Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség) végső soron elutasították ezt az opciót, habár a délelőtt folyamán a magyar tömörülés még nem zárkózott el az ötlettől. Ez azonban csak tárgyalási/zsarolási stratégiának bizonyult. A kormánypártok tehát egy új kabinet mellett tették le a garast, amelynek politikai összetétele megegyezne a leköszönő testületével.

Este nyolc órakor a köztársasági elnök felfedte az új miniszterelnök-jelölt kilétét, és felkérte Mihai Răzvan Ungureanut, hogy kezdje meg a tárgyalásokat az új kormány összeállítása céljából. Az államfő elmondta, Ungureanu feladata lesz, hogy továbbvigye Emil Boc örökségét, megőrizze és hasznosítsa az elért sikereket, és kiküszöbölje a hibákat. Kijelölte az elkövetkező időszak prioritásait is, melyek között az emberek életszínvonalának növelése, a reformok folytatása és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött szerződés követése szerepelt kitüntetett helyen.

A kijelölt kormányfő előtt nehéz napok állnak, meg kell egyeznie a koalíciós pártokkal az új miniszterek személyéről. Ezután minden tárcavezető-jelöltre parlamenti meghallgatások várnak, végül pedig a törvényhozásnak bizalmat kell szavaznia, csak ezután kezdődhet a tényleges munka. Az ellenzék már bejelentette, nem hagyják abba a sztrájkot, következésképpen nem vesznek részt a bizottsági meghallgatásokon és a beiktatási szavazáson sem. A kormánykoalíciónak azonban megvan a szükséges többsége (nem kényelmes, de elégséges többség), úgyhogy ebből a szempontból nem várhatunk meglepetésekre.

A demokrata-liberálisok zöme most valószínűleg örömmel nyugtázza a hétfői nap fejleményeit, ugyanis reális esélyt láthatnak arra, hogy pártjuk újra növekedési pályára áll. Ebben a tekintetben jó lóra tettek, hiszen csak egy Ungureanuhoz hasonló profilú politikus lehelhet egy kis életet a roskadozó alakulatba. A miniszterelnök-jelölt ugyan hivatalosan pártfüggetlen, ám mind sikerei, mind pedig kudarcai a PDL megítélését fogja befolyásolni. Ebbe az irányba mutat első beszéde is, amelyben világossá tette, számára a kormányzati tevékenység legfontosabb eleme az átfogó politikai-ideológia vízió, és ilyen szempontból ő mindig következetesen jobboldali állásponton helyezkedett el. Ungureanu kinevezésének nem csak a demokrata-liberálisok örülhetnek, hanem Băsescu is, aki az eddiginél következetesebben látja majd képviseltetve saját reformelképzeléseit.

Lapozzon, és tudja meg ki is az új román miniszterelnök?

De ki is ez a lendülettel érkező Mihai Răzvan Ungureanu?

Önéletrajza tekintetében igen különbözik az átlagos román politikus profiljától. Az 1968-as születésű újdonsült miniszterelnök igen intelligens ember hírében áll. Tanulmányait szülővárosában Iasi-ban végezte, itt szerzett egyetemi diplomát történész szakképesítéssel. A kilencvenes években tanult, majd kutatott az Oxfordi Egyetem St. Cross kollégiumában is. Az országba visszatérve a Bukaresti Tudományegyetem történelem tanszékének oktatója lett. Folyékonyan beszél angolul, németül és franciául, amely már önmagában unikummá teszi a bukaresti színpadon, ám ami ennél még különlegesebb az az, hogy magyarul is tud.

Politikai karrierje 1998-ban kezdődött, amikor a külügyminisztérium államtitkára lett. A tárca kötelékén belül maradt 2004-ig, amikor felkérték, hogy vezesse is azt, egészen 2007-ig tehát mint külügyminiszter szolgál Nemzeti Liberális Párt kormányában. 2007-ben az államfő és az akkori miniszterelnök legendás konfliktusának áldozata lett, kirúgták a kormányból, ám rövid időn belül Traian Băsescu kinevezte a külügyi hírszerzés élére, ahol egészen mostanáig dolgozott.

Ez utóbbi munkahelye az egyedüli pont, amelyen az ellenzék támadni tudja. Crin Antonescu, az USL társelnöke rá is mutatott, elfogadhatatlan, hogy egy titkosszolgálati vezetőt nevezzenek ki a kormány élére. Az ellenzék szemében ez is azt az egyébként nevetséges állítást támasztja alá, hogy Băsescu a titkosszolgálatok révén kormányoz (ez utalás a kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu és a hírhedt Szekuritáté kapcsolatára). A vádak annyiban hamisak, hogy Ungureanu mint a titkosszolgálatokat igazgató civil, demokratikus kontroll képviselője dolgozott a hírszerzésnél, vagyis nem hivatásos kém.

A sajtó által lefestett kép szerint Mihai Răzvan Ungureanu egy igen aktív, tehetséges és hiteles figura. A román közéletben igen erősen él a megmentő technokrata mítosza, akinek érintésére minden arannyá változik, és aki majd jólétet és boldogságot hoz az embereknek. Ilyen elvárásoknak kétségtelen, hogy nem tud megfelelni, ám az is tagadhatatlan, hogy az elmúlt húsz évben rövid periódusokban kormányzó technokraták eredményei nettó fölülmúlják a hivatásos politikusokét. Ilyen értelemben tehát optimizmusra adhat okot Ungureanu kinevezése, és ha sikerül kiigazodnia a román politika berkeiben, akkor hosszú távon is sikeres lehet.