Vihar utáni csend Romániában

A tizenkét napja tartó tüntetéssorozat mérséklődni látszik Romániában, ám a politikai válsághelyzet még továbbra sincs megoldva. A helyzet kezelésére összehívott rendkívüli parlamenti ülés válaszokkal nem, csak több kérdéssel szolgált. Közben a kormány feláldozta az első áldozati bárányt a tömegek oltárán, ám sokak szerint ez túl kevés. Sem a hatalmon lévők, sem az ellenzék nem képes kellőképpen válaszolni az utca hangjára. A patthelyzet egész ősz végéig elhúzódhat, ám a háttérben mégis érik egy nagy fordulat.

A román nagyvárosokban január 12-én kirobbant tüntetések az elmúlt tizenkét nap során sokat veszítettek intenzitásukból, de még távol állnak attól, hogy kileheljék lelküket. Kedden, a Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülését ünneplő eseményekre újra több ezren vonultak ki a kormány és Traian Băsescu államfő távozását követelve. Az ellenzék politikusait sem kímélték a felháborodottak, igaz, az ellenük irányuló indulatok messze elmaradnak a kormányerők iránt érzett ellenszenvtől.

Mint arról már beszámoltunk, egy új egészségügyi törvény tervezete kapcsán kirobbant demonstrációk hamar átcsaptak a kormányzó politikusok elleni fellépésbe. Az események szikrájaként Raed Arafat, a nagy tiszteletben tartott egészségügyi államtitkár lemondása szolgált, melyre azután került sor, hogy a köztársasági elnök durván kirohant a palesztin származású orvos ellen. A tiltakozó megmozdulások eredményeképpen az törvénytervezetet jegelték, a napokkal korábban kirúgott Arafatot pedig visszahívták korábbi pozíciójába.

Mindezek ellenére a feszültség tovább nőtt, a harmadik naptól kezdve utcai harcokra került sor a rendfenntartó erők és a demonstrálók fiatal szegmensei között. A rohamrendőrségnek sikerült ugyan az erőszak további kialakulását megelőzni, és távol tartani a futballhuligánokat a békésen tüntetők soraitól, ám az utcákra mégsem tért vissza a nyugalom. Múlt csütörtökön az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) is hadba szólította híveit, ám a „független” és a pártkönyves táborok közötti kémia nem sugallt sok jót a balliberálisok számára sem.

Parlamenti szócsaták

Múlt heti felszólalásában Emil Boc miniszterelnök társadalmi párbeszédre szólított fel mindenkit, és nyitottnak mutatkozott a követelések meghallgatására. Ugyanekkor született egyezség a rendkívüli parlamenti ülésszak összehívásáról is. A felfordulást közvetlenül kiváltó Traian Băsescu másfél héten keresztül, egészen tegnapig nem szólalt meg, sokak rosszallását váltva ki ezzel.

A hétfőn összeült törvényhozás néhány órás szócsatában merült ki, a kormányfő saját kabinetje eredményeit védte, az ellenzék pedig lemondásokat követelt. Emil Boc elmondta, az elmúlt évek drámai megszorításai stabilizálták az országot, ennek a terheit azonban az egyszerű polgároknak kellett viselni. Véleménye szerint, ami az utcán történik, az az egész politikai elitről állít ki szegénységi bizonyítványt, és nemcsak a kormányt érinti. Épp ezért összpárti konszenzus meghozatalát javasolta, amely révén az elmúlt évek vérverejtékes vívmányait megőrizhetik. Egyúttal bejelentette, hogy kirúgja Teodor Baconschi külügyminisztert, amiért sértő megjegyzésekkel illette az utcára vonultakat. A miniszter „ostoba és sorba állított söpredéknek” nevezte a tüntetőket, amiért joggal vívta ki saját párttársai elítélését is. Elemzők szerint azoban Baconschi feje igen jelentéktelen áldozat, ennél több kellene a katarzishoz.

Az ellenzék egyet ért ebben, és továbbra sem tágít követeléseitől. Az egész kormány és az államfő lemondását kérik, illetve előrehozott választások megtartását. Az utca eddigi hangja azonban nem győzte meg a kormányzó Demokrata-Liberális Pártot (PDL) ennek szükségességéről, a szoclib koalíció ezért drasztikusabb eszközökhöz folyamodna. Csak éppen nem tudnak megegyezni, hogy melyek legyenek ezek. A Nemzeti Liberális Párt az ellenzéki képviselők tömeges lemondásához ragaszkodik, a szociáldemokraták azonban csak „parlamenti sztrájkot” hirdetnének. A székeikhez ragaszkodó honatyák ellenállását ismerve nem valószínű tehát, hogy tényleg kiürítenék a törvényhozást

Politikai patthelyzet

A másfél hetes tüntetéssorozat után tehát mindkét oldal még mélyebbre ásta magát a lövészárkokban, a patthelyzet előállt. És ez akár az év végére tervezett parlamenti választásokig is elhúzódhat. Az állóvizet azonban még felkavarhatja egy-két dolog. Egyrészről a tüntetők játszanak fontos szerepet. A tizenkettedik nap estéjén még több százan voltak a központnak számító bukaresti Egyetem téren. Ha a demonstrációk sokáig maradnak, esetleg az utcára vonulók száma újra megnövekszik, akkor Emil Bocnak nem lesz más választása, mint távozni. Egyébként ezt nemcsak a tüntetők és az ellenzék szeretné, de az elemzők zöme is ezt tartaná a legjobb megoldásnak. A kormányfő azonban erre még nem hajlandó, ahogy tavaly sem volt az.

Nagy valószínűséggel azonban az utca hangja fokozatosan elhal a következő napokban. Ahogy arra a 22 című magazinban Dan Tapalagă rámutat, a kormány több olyan lépést is tett, amelyek lecsendesíthetik az embereket. Ilyen például az autók regisztrációs adóját drasztikusan növelő törvény alkalmazásának elnapolása, a közhivatalnokoknak korábban jogtalanul odaítélt juttatások visszafizetési kötelezettségének a megszüntetése, és az 1989-es forradalomban részt vevők juttatásainak újbóli folyósítása. Ezen lépések által a kabinetnek sikerült lenyugtatnia az elégedetlenek egy nagy szegmensét.

Az összeroppant államfő

A patthelyzet feloldásának másik lehetősége az államfői hivatalból érkezhet. Másfél hetes, már-már szégyenteljesnek nevezhető hallgatása után, Traian Băsescu kedd este végre megszólalt. A kirúgott Baconschi székét öröklő új külügyminiszter, Cristian Diaconescu beiktatási ceremóniáján elmondott beszéde egy kiábrándult és megkeseredett politikus képét mutatta. Sírástól elcsukló hangon felrótta az ellenzéknek, hogy a jogosan elégedetlen állampolgárok hátán akarják káoszba taszítani az országot. (A sírástól elcsukló hang egyébként az elnök egyik politikai védjegyévé vált az évek során.)

Beszéde a karizmájának eltűnésére ráébredő politikus beszéde volt. Azt már megszokhattuk, hogy néhány ilyen „pszichés” válság után mindig újult erővel tér vissza, és konfirmálja újra meg újra, hogy még mindig ő az alfahím a román politikum dzsungelében. Az elkövetkező napokban egy ugyanilyen visszatérésre számíthatunk, amely révén sikerülhet egy átfogó kormányátalakítás vagy az egész kormány lemondásának kikényszerítése. Ez a lépés mind a tüntetések, mind pedig az őszi voksolás szempontjából bölcs lépés lenne.

Kétségtelenül az elmúlt napok tüntetései példa nélküliek az ország 1990 utáni történetében, ezért komoly kihívások elé állították az egész politikai elitet. A felmérések szerint történelmi mélypontra süllyed a politikusokba és az állam legfontosabb intézményeibe vetett bizalom. Mindazonáltal sem a kormányzóknak sem az ellenzéknek nem sikerült megfelelő válaszokat adniuk az emberek problémáira. A volt Szekuritáté emberei által kontrollált hírtelevíziók tudatosan próbálják borzolni a kedélyeket, és az államfő ellen szítani a polgárokat, ám ez utóbbiak bizalma a médiában is megrendült. Az évtizedek során kialakult bizalmi válság, amelyért talán a most kormányzók a legkevésbé felelősek, nem rendelkezik egyszerű megoldásokkal. Így a közeljövőben tüneti kezelés lesz csak a kulcsszó.