A Gorilla: krimibe illő korrupciós botrány Szlovákiában

A hagyományos krimi és a kelet-európai politikai-gazdasági árnyoldal minden elemével rendelkezik a Gorilla névre hallgató korrupciós botrány, amely az elmúlt hetekben kerítette hatalmába a szlovák politikát és közvéleményt. Gazdasági oligarchák nyomásgyakorlása, korrupt politikusok, titkosszolgálati lehallgatások, gyanús kiszivárogtatás és lelkes egymásra mutogatás – ezekkel a szavakkal lehetne körülírni az esetet, amely rossz fényt vet szinte az egész politikai elitre. És hogy az oldat robbanékony legyen, hozzáadhatunk egy plusz elemet, mégpedig a március 10-én esedékes parlamenti választásokat.

Még karácsony előtt kerültek nyilvánosságra, azaz a világhálóra a „Gorila” és „Gorila 1” névre hallgató állítólagos titkosszolgálati dokumentumok, amelyekből kiderül, hogy az elmúlt tíz évben kormányzó különböző pártállású politikusok mind egy hatalmas szlovák cégbirodalom, a Penta befolyása alatt álltak. A karácsonyi uborkaszezon és Vaclav Havel halála azonban elterelték a figyelmet az ügyről, igaz, csak rövid ideig, hiszen az újesztendőben többszörös erővel tért vissza, és vált a szlovák közélet talán legnagyobb botrányává.

A politika árnyoldala

A dossziék olyan lehallgatások átiratait tartalmazzák, amelyeket állítólag a titkosszolgálat, a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) végzett 2005 és 2009 között egy pozsonyi „konspirációs lakásban”. A dokumentumok tanúsága szerint itt került sor beszélgetésekre felelős beosztású és befolyásos politikusok és a Penta társtulajdonosa, Jaroslav Haščák között. E beszélgetések rengeteg gazdasági és politikai témát érintettek, állami nagyvállalatok privatizációjától kezdve, közhivatalnokok kinevezésein keresztül, koalícióalakítási forgatókönyvekig.

A The Slovak Spectator című angol nyelvű internetes lap összefoglalójából kiderül, hogy az iratok elárulják miként születtek háttér-megállapodások a 2002 és 2006 között hatalmon lévő második Dzurinda-kabinet gazdaságpolitikáért felelős tisztviselői (pl. maga a gazdasági miniszter, Jirko Malchárek) és Jaroslav Haščák között. Arról is tudomást szerezhetünk miként tervezte a szlovák oligarcha és Robert Fico a 2006-os választások utáni koalíciós forgatókönyveket. A Bumm.sk arról is beszámol, hogy egy ilyen „stratégiai” találkozó alkalmával a cégbirodalom vezetője cinikusan megjegyezte:

A demokrácia szar rendszer. A választó semmiről nem tud semmit, csak a felszínt látja.

Az eset létezése már önmagában alátámasztja, hogy a szlovák demokráciával tényleg valami baj van, ám azt sem szabad elfeledni, hogy Kelet-Európa bármely államában találunk hasonló példákat. A napvilágot látott dokumentumok hitelességét eddig még senki nem támasztotta alá hivatalosan, ám az elemzők zöme egyetért abban, hogy a Gorilla-ügy nem puszta rosszindulatú fikció. Az autentikusságot támasztja alá a Pozsonyi Kerületi Bíróság csütörtöki közleménye is, amely szerint SIS engedély kért a lehallgatások megkezdésére, amelyet a bíróság meg is adott. A Felvidék.ma tolmácsolja a közlemény azon részét is, amely szerint a titkosszolgálat által 2005-ben beadott kérvény száma megegyezik a Gorilla aktában szereplő számmal.

A pozsonyi politikusok sem támasztották alá az átiratok hitelességét, ám kategorikus cáfolatokat is csak ritkán hallhattunk. Egyedül Dobroslav Trnka volt főügyész, jelenlegi főügyész-helyettes tagadta vehemensen, hogy a dolog valódi lenne.  A rosszhírű igazságszolga magabiztossága azonban nem hitelteleníti, hanem épp ellenkezőleg, megerősíti az akták valóságértékét. Erre enged következtetni Daniel Lipšic belügyminiszter, a Kereszténydemokrata Mozgalom alelnökének azon kijelentése is, amely szerint Trnka megpróbálhatja elkendőzni az ügyet. A Bumm.sk beszámolója szerint a politikus úgy nyilatkozott,

több személy is megerősítette a Gorilla-iratokban foglalt információk valódiságát. Tehát az iratoknak van alapjuk.

Iveta Radičová ügyvezető miniszterelnök szintén ehhez hasonlóan vélekedik. Robert Fico, a baloldali Smer elnöke, és a március 10-i választások legvalószínűbb győztese nem volt hajlandó nyilatkozni, hiszen szerinte mindenki kampánytémaként próbálja felhasználni az ügyet. Annyit azonban elmondott a TASR hírügynökségnek, hogy 2006-os hatalomra kerülése után leállította a pozsonyi repülőtér privatizációját, és ezzel megakadályozta, hogy az is, mint sok más állami vállalat, a Penta kezére kerüljön. A nagyvállalattal való asszociáció Ficónak jobban árthat, mint másoknak, hiszen az ő populista politikájának egyik pillére épp a Penta és a hozzá hasonlók elleni küzdelem volt. Márpedig az aktákból egyértelműen kiderül, hogy Fico többször is személyesen egyeztetett Jaroslav Haščákkal.

A héten a Gorilla az első nyilvános áldozatát is elragadta, hiszen szerdán a szlovák kormány visszahívta tisztségéből Anna Bubeníkovát, a Nemzeti Vagyonalap vezetőjét, aki sokszor szerepel a lehallgatásokban úgy, mint közvetítő a privatizációt lebonyolító intézmény és a Penta között. A felfüggesztés mellett, a Hírek.sk szerint, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), a Szabadság és Szolidaritás (SaS), a Híd-Most miniszterei és a kormányfő szavaztak. Radičová saját pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) képviselői, meglehetősen visszás módon, azonban ellenezték az indítványt. Az Új Szó által közölt nyilatkozatában Michal Horský politológus úgy véli, Bubeníková leváltásával a pártok közvetetten beismerték, hogy a dokumentumok nem hazudnak.

Lapozzon, és ismerje meg az ügy magyar vonatkozásait is!

Magyar szálak

A közvetett beismerés a legtávolabbi pont, ameddig a politikusok elmennek. A közvetlen megnyilvánulások szintjén, mint már említettük, mindenki elismeri, hogy lehet valami igazság az egészben, de a saját magukra vonatkozó részt mindenki tagadja. A „mindenki más hibás, csak mi nem” modellje egyébként nemcsak a szlovák, de a magyar nemzetiségű politikusoknál is megfigyelhető. A Gorilla-akták ugyanis őket sem kímélik. Felbukkan például a Most-Híd elnökének, Bugár Bélának a neve is, aki 2007-ig a Magyar Koalíció Pártját (MKP) vezette, és több fontos magyar üzletember is szerepel a lehallgatott beszélgetésekben.

Az MKP jelenlegi elnöke, Berényi József úgy nyilatkozott, már korábban is tudtak arról, hogy a párt által támogatott és kinevezett kormányzati tisztviselők túlzottan a gazdasági körök befolyása alá kerültek. Meglátása szerint a 2006 előtti időszakban ezeket a gyanúkat nem tárgyalták meg az elnökségen belül, és részben ezért is került sor Bugár Béla eltávolítására. Berényi ezzel a Híd udvarába dobja a problémát.

Az MKP választási listáján nincs egyetlen olyan jelölt sem, akinek neve szerepelne a Gorilla dokumentumban, ami legnagyobb riválisunkról, a Most-Hídról nem mondható el – idézi a politikust a Bumm.sk.

Bugár értetlenül áll e kijelentések előtt, szerinte őt is ugyanannyira meglepték a dossziéban olvasottak, mint mindenki mást.

A Gorilla, a központi szimbólum

A politikai elit ilyen kiterjedt érintettsége miatt igen valószínűtlen, hogy a Gorilla-ügyre valaha is pont kerül. Ugyan a belügyminisztérium külön nyomozócsoportot hívott életre, kivéve ezzel a kérdést a Dobroslav Trnka által (még) kontrollált főügyészség fennhatósága alól, ám a siker így sem garantált. Így vélekedik Tom Nicholson oknyomozó újságíró is, aki már évekkel korábban tudott a dossziék létezéséről. A Slovak Spectatornak elmondta, hogy már kétszer, 2009-ben és a 2010-es kormányváltás után is, feljelentést tett az ügyben, ám mindkét esetben valamelyik felelős állami intézmény eltemette azt. Az újságíró tudomása szerint 2006-ban is indult egy vizsgálat, amely szintén kudarccal végződött.

Nicholson szerint félelmetes az a kép, amelyet a Gorilla rajzol meg a szlovák politikai élet egészéről. A politikum ilyen mértékű kiszolgáltatottsága akár a szlovák állam integritását is fenyegeti. Az a mód is érdekes, ahogyan a különböző állami intézmények magát az aktát kezelik. Kocur László, az Új Szóban megjelent publicisztikájában rámutat arra, hogy a botrány kezelése mindenki számára nyilvánvalóvá tette, milyen komoly és kártékony rivalizálás létezik az állam rendfenntartó szervei között, például a rendőrség és a főügyészség, illetve a rendőrség és a titkosszolgálat között.

Ilyen mélységű működési problémák és kiterjedt magánérdekek erdejében nem is csoda, hogyha elveszik az igazság. Egy-két hónapon belül már senki nem fog beszélni a Gorilláról, a vizsgálati anyagok pedig szépen eltűnnek egy bürokrata fiókjának mélyén. Addig azonban az lehallgatások még nagy szerepet játszanak a választási kampányban. Nagy valószínűséggel ezek kerülnek a kampány középpontjába, és ha így lesz, az az egész politikai paletta már megkezdett átrendeződését is betetőzi. Ahogy az már a Radičová-kabinet bukása körül világossá vált, a legnagyobb politikai törésvonal már nem a jobb- és baloldal, a ficói és Fico-ellenes erők között van, hanem a régi és az új generációs pártok között. Tokár Géza az Új Szó hasábjain így írt erről:

A szlovák politika története során először nem a jobboldal és a baloldal, a demokratikus és a kevésbé demokratikus erők csapnak össze, hanem az egész eddigi politikai vezetés életműve kérdőjeleződik meg morálisan. (…) A Gorilla kapcsán a frontvonalak tehát egészen máshol húzódnak: az új elit, azaz a feltörekvő politikusok, és a régi gárda, a tapasztalt, akár évtizedek óta a politikában ténykedő személyek között.

A választókon múlik, hogy ki mellett teszik le a garast. Az összeesküvés-elméletek gyártóira pedig, hogy megválaszolják kinek állt érdekében a dokumentumok kiszivárogatása. A titkosszolgálatoknak? Ficónak? Vagy talán az Emberszabású Majmok Népszerűsítő Alapítványának…