Kína az ENSZ klíma csúcs kulcsjátékosa

Az elmúlt napokban zajló ENSZ klímatalálkozón méretéből és befolyásából adódóan kulcstényezővé vált Kína szerepvállalása, mely a csúcs sikerének, avagy sikertelenségének záloga lehet. A világ második legnagyobb gazdaságának képviselői úgy nyilatkoztak, hajlandóak belemenni egy jövőre vonatkozó, jogilag is kötő megállapodásba, amennyiben az ő elvárásaiknak is eleget tesznek. Az EU és más, a klímaváltozás hatásainak erősen kitett országok ragaszkodnak egy, a kiotói megállapodáshoz hasonló egyezmény mihamarabbi tető alá hozásához, melyért cserébe hajlandóak lennének 2020-ra üvegházhatásúgáz-kibocsájtási szintjüket az 1990-ben mértnél 20%-kal alacsonyabbra visszafogni.

Egyéb tehetős államok, például Norvégia, Svédország és Ausztrália csatlakoznak a kezdeményezéshez, míg mások, mint Japán, Oroszország és Kanada nem szívesen vennének részt benne. Kína feltétele egy új, jogi kötőerővel bíró egyezményben való részvételhez az, hogy az „EU és társai” a Kiotói Jegyzőkönyvben maradjanak, az azonban nem került tisztázásra kiket értenek „társak” alatt. Amennyiben Kanadára, Oroszországra vagy Japánra gondolnak, szinte elképzelhetetlen a sikeres megállapodás.

Ennek ellenére Hszie Csen-hua (Xie Zhenhua), Kína klímapolitikáért felelős minisztere nem zárkózott el a lehetőségtől. „A 2020-at követő évekre egy jogilag kötő megállapodásra van szükség, vagy egyéb hasonló dokumentumra” – nyilatkozta egy sajtótájékoztatón. Az EU képviselői azonban szkeptikusak a kijelentéssel kapcsolatban: „Kína mindig is támogatta a jogilag kötő egyezmények létrehozását. A kérdés igazából az, Kína kötve lesz-e benne?” Ehhez társultak azok a nyilatkozatok, melyek szerint Kína a nyilvánosság előtt „megjátszott” rugalmassága a zártkörű tárgyalásokon egyáltalán nem mutatkozik meg. „Én elhiszem, hogy rugalmasak próbálnak lenni, de ugyanakkor azt is, hogy ez a színjáték csak arra való, hogy ne őket hibáztassák később az eredménytelen csúcsért” – nyilatkozta egy magát megnevezni nem kívánó résztvevő a BBC-nek.

Így a helyzetet érintő vélemények és a találkozó kimenetelével kapcsolatos jóslatok alapvetően két csoportra oszthatóak: a bizakodókra és a kevésbé optimistákra. Ahogy az a klímaváltozással kapcsolatos kérdéseknél lenni szokott, most is tény, hogy legyen bármennyi probléma is, elméletben mindenre lehet megoldást találni, gyakorlatban azonban már nehezebb a helyzet. Sok, a klímaváltozás hatásainak erősen kitett ország képviselője úgy látja, a találkozó végkimenetelétől függetlenül a káros anyagok kibocsátásának mértékét nem lehet elég gyorsan a megfelelő szinte csökkenteni.