A pénteken kell dönteni a szerb tagjelöltségről

Az állam- és kormányfőkre hagyták a döntést az európai ügyi miniszterek hétfőn Szerbia tagjelölti státusza és Montenegró csatlakozási tárgyalásainak megkezdése ügyében – jelentette be a nem sokkal hétfő éjfél előtt véget ért tanácsülés után a lengyel elnökség.

A legfelsőbb uniós szinten kell meghozni a döntést arról, hogy Szerbia megkapja-e az EU-tagjelölti státuszt, és hogy Montenegró elkezdhesse az uniós csatlakozási tárgyalásokat – derült ki az európai ügyi miniszterek maratoni hétfői ülésén, amelyen hagyományosan – egyebek mellett – az Európai Bizottság őszi bővítési csomagjáról szoktak tárgyalni a tárcavezetők.

Bővítési ügyekben csak egyhangúlag hozhatnak döntéseket a tagállamok, és bár a csomag legtöbb elemében egyetértés volt, Belgrád és Podgorica továbbra is élesen megosztja a 27-eket, következésképpen nem is sikerült miniszteri szinten zöld jelzést adni a két balkáni országnak.

A bővítéssel kapcsolatos hétfői vita nyolc órán keresztül tartott, jóllehet az ülésen részt vevő magyar EU-nagykövet azt mondta, ennek kétharmadában nem is a sokat vitatott Szerbia-Montenegró problémakörrel, hanem a török-ciprusi kérdéssel foglalkoztak a tárcavezetők.

Az ülés után sem az elnöklő lengyel EU-államtitkár, sem a bővítési EU-biztos nem bocsátkozott annak latolgatásába, hogy az állam- és kormányfők pénteken megadhatják-e a tagjelölti státuszt Szerbiának, illetve megfújhatják-e a kezdő sípszót Montenegró csatlakozási tárgyalásaihoz, Györkös Péter EU-nagykövet pedig azt mondta, a maratoni vita alapján nem zárható ki, hogy pozitív döntés születik pénteken.

A magyar támogató álláspont hétfőn délelőtt vált feltétlenné. A szerb parlament ekkor, a tanácsüléssel egy időben fogadta el a rehabilitációs törvényt. Azt a jogszabályt, amely a Vajdasági Magyar Szövetség és a magyar kormány kérésére kiigazította az októberben elfogadott kárpótlási törvényt, amely kizárta volna a vajdasági magyarok nagy részét a szerbiai kárpótlásból, mégpedig a kollektív bűnösség elve alapján.

Martonyi János szerint az elfogadott szöveg megfelel a kormánynak, kikerül a kollektív bűnösség elve a szerb jogrendből, egyéni felelősséget ismer el, de még ebben a körben is lehetővé teszi, hogy valaki mentesüljön a törvény hatálya alól. A kabinet ezzel rendezettnek tekinti a magyar-szerb kárpótlási viszály ügyét, de emlékeztetett arra, hogy enélkül Magyarország nem támogatta volna a szerb tagjelölti státuszt.

Így viszont igen. Sőt, Martonyi János külügyminiszter hétfő délelőtt meg is erősítette, hogy – bár valóban aggályos az észak-koszovói helyzet, de – „ettől függetlenül most meg kell adni a tagjelöltséget Belgrádnak”.

Györkös Péter a BruxInfónak úgy fogalmazott, hogy a két ország kapcsán az ülésen „tisztult a kép, az álláspontok közeledtek egymáshoz, de nem értek össze”. Úgy tudjuk, a bővítést egyelőre ellenző tábor szószólója továbbra is Németország. Az ezzel kapcsolatos berlini politika lényege az, hogy amíg nincs érdemi előrelépés a szerb-koszovói tárgyalásokban, és Szerbia nem bizonyítja kétséget kizáróan a hosszú távú elkötelezettségét a kétoldalú probléma mielőbbi rendezése mellett, addig Németország nem járul hozzá ahhoz, hogy a két ország előrelépjen. Ehhez tartotta is magát a német delegáció hétfőn.

Angela Merkel már múlt pénteken a Bundestagban utalt arra, hogy Szerbia legtöbbször csak az utolsó pillanatban képes az EU-nak tetsző lépéseket megtenni, ez pedig nem a valódi európai elkötelezettség bizonyítéka. Ezen logika alapján az sem hatotta meg Németországot, hogy a hétvégén a brüsszeli közvetítéssel zajló szerb-koszovói tárgyalások újabb körében megállapodtak a felek a két ország közötti integrált határőrizet módjáról, és az észak-koszovói szerbek elkezdték bontani azokat az úttorlaszokat, amelyeket éppen ők emeltek a szerb-koszovói határon, és amelyek az elmúlt hetekben a két állammal kapcsolatos viták szimbólumaivá is váltak.

A magyar küldöttség a szerb esélyekről

„Hétfőn tisztult a kép, az álláspontok közeledtek egymáshoz, de nem értek össze. Mindez alapján nem lehet kizárni, hogy Szerbia pénteken megkapja a tagjelölti státuszt.”

Egyes értelmezések szerint a folyamat egy pontján Szerbia a saját csapdájába esett. Az elmúlt hónapokban ugyanis rendre azt nyilatkozták belgrádi kormánytisztviselők, hogy nincs ráhatásuk az észak-koszovói szerbek cselekedeteire, és mint így, Szerbia nem is felelős a folyamatos határincidensekért. A napokban viszont éppen Szerbia érdeke lett volna a barikádok minél hamarabbi lebontása, az előbbi nyilatkozat miatt viszont ezt nem sürgethették nyilvánosan.

Ellenzi a szerb tagjelöltség megadását Nagy-Britannia és Hollandia is. Ausztria pedig múlt héten fejtette ki ellenérzéseit a szerb tagjelöltséggel kapcsolatban. Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter ezzel kapcsolatos nyilatkozatát pedig az váltotta ki, hogy a két héttel ezelőtti észak-koszovói incidensben – magyarok mellett – osztrák katonák is megsérültek.

Diplomáciai források szerint „nehéz lett volna Bécsben eladni azt, hogy mindössze két héttel az után, hogy észak-koszovói szerbek megsebesítettek osztrák rendfenntartókat, Ausztria hozzájárul a szerb tagjelöltséghez”. Ettől függetlenül úgy tudjuk, Ausztria másnap már támogatásáról biztosította a szerbeket.

Úgy tudjuk, Ausztria támogatnia tudott volna (tudna) egy átmeneti tagjelölti státusz megadásáról szóló döntést. Ennek lényege az lenne, hogy bizonyos feltételek későbbi teljesítésével Belgrád megkaphatná ideiglenesen a tagjelöltséget. Maga Martonyi János külügyminiszter is utalt erre a vita közben, hogy mindez egy jogilag elképzelhető megoldás, van lehetőség a státusz feltételes megadására is.

A múlt csütörtöki külügyminiszteri tanácsülés után meglepetésként hatott, hogy a francia külügyminiszter közölte, a nyugat-balkáni bővítést általában ellenző Párizs a maga részéről támogatni fogja Szerbia tagjelölti státuszának megadását. Egyes szakértők úgy látják, mindez csak blöff volt, Franciaországnak ugyanis elsősorban Montenegróval van baja, és mivel a két országot „csomagban” szeretné kezelni, így egyik sem léphet előre. Mindezzel együtt Podgorica renoméja jelentősen jobb a tagállamok körébe, mint Szerbiáé, pont ezért – forrásaink szerint – több esély is van arra, hogy Montenegró megkapja a zöld jelzést a pénteki csúcson.

Montenegróval szemben Svédország is szkeptikus. Stockholm is úgy látja, hogy a 2006-ban függetlenedett balkáni ország ugyan nagy utat tett meg az EU-ba vezető úton, de a tárgyaláskezdésnek még nincs itt az ideje.

Diplomaták ettől függetlenül utaltak arra, hogy a miniszteri vitából, és az ott elhangzott álláspontokból nem lehet következtetni arra, hogy mi történhet ez ügyben az Európai Tanács csütörtöki és pénteki ülésén. „Az állam- és kormányfői csúcstalálkozók teljesen kiszámíthatatlanok. A hangulatuk, ütemük és logikájuk teljesen más, mint egy miniszteri ülésé, így egy csúcson bármi előjöhet, bármi eldőlhet, de egy látszólag sima ügy is megbukhat egy pillanat alatt a legfelsőbb szinten” – fogalmazott korábban egy szakértő.