Óriási pénzeket bukhat el Magyarország

A Bizottság javaslata alapján Magyarország jelenlegi felzárkóztatási támogatásainak több mint 20 százalékát elveszítené – hívta fel a figyelmet kedden Brüsszelben Martonyi János külügyminiszter, aki szerint ez politikailag elfogadhatatlan.

Jelenlegi kohéziós támogatásainak több mint az ötödét elveszítené Magyarország a támogatások felső határára vonatkozó bizottsági javaslat és a hazánknak megelőlegezett alacsony növekedési prognózis következtében – figyelmeztetett a következő többéves pénzügyi keretnek szentelt keddi brüsszeli miniszteri vitán Martonyi János.

A magyar külügyminiszter a Bizottságnak arra a javaslatára célzott, amelynek értelmében 2014 és 2020 között az egész EU-ban a tagállami GDP 2,5 százaléka lenne a kohéziós és strukturális alapok lehívhatóságának felső határa. Összehasonlításképpen: hazánk a jelenlegi hétéves időszakban GDP-jének maximum 3,6 százaléka körül hívhat le forrásokat. Brüsszel ráadásul rendkívül alacsony növekedési mutatóval számol Magyarország esetében, így a két tényező együttesen halmozottan hátrányos helyzetbe hozza Budapestet. Hazánknak 2007 és 2013 között durván 25 milliárd euró közösségi támogatás jár a felzárkózásra, így egy 20 százalék körüli csökkenés körülbelül 5 milliárd eurós veszteséget jelentene 2014 és 2020 között a jelenlegi időszakhoz képest.

A külügyminiszter az ülést követően hangsúlyozta, hogy azért korántsem annyira sötét a helyzet, az pedig természetesen józanésszel fel sem merülhet, hogy hazánk emiatt 2014 után esetleg nettó költségvetési befizető lehet. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy több területen, így a közvetlen agrártámogatások esetében növekedni is fognak a kifizetések, amelyek 2013-ban érik el a rekordszintet.

Martonyi a BruxInfo kérdésére válaszolva úgy vélte, hogy nem tartja reménytelennek az egységesen 2,5 százalékos támogatási felső határ módosítását, márt csak azért sem, mert a javaslat számos ország számára súlyos következményekkel járna. A külügyminiszter – aki 13 ország kohéziós politikára vonatkozó közös álláspontját is ismertette a keddi vitán – hozzátette, hogy a Bizottság azon érvelése, miszerint a tagállamok gyengébb abszorpciós képessége miatt szükséges a felső határ csökkentése, gyenge lábakon áll. Ezt a véleményét a vitán a balti országok is osztották, Litvánia képviselője például arra hívta fel a figyelmet, hogy országa a pénzfelhasználás tekintetében a legjobban teljesítők között van az EU-ban, ahogy azt októberben Barroso bizottsági elnök is elismerte. Janusz Lewandowski, az EU költségvetési biztosa ugyanakkor szintén a miniszteri vitán arra mutatott rá, hogy az abszorpciós képesség csak a második érv, az igazi érv a maximális támogatási szint csökkentése és a differenciálás megszüntetése mellett, hogy Lengyelország (és Románia) miatt felrobbanna a büdzsé, ha mindenkinek felemelnék a lehívható támogatások szintjét.

Martonyi szerint ugyanakkor Magyarország már 1 milliárd euróval kedvezőbb helyzetbe került azzal, hogy az országok bruttó hazai (GDP) és nem bruttó nemzeti jövedelme (GNI) lesz a viszonyítási alap. Ami a hazánk számára felettébb kedvezőtlen növekedési előrejelzést illeti, a külügyminiszter kevésnek tartja azt a lehetőséget, hogy három év múlva egy felülvizsgálat keretében kiigazításra kerülhet sor, amennyiben a tényleges gazdasági növekedés gyorsabb lesz a Brüsszel által előrejelzettnél. A tárcavezető szerint az országon is sok múlik, ezért fel kell gyorsítani a jelenlegi források felhasználását és a következő 1-2 évben hitelessé kell tenni a magyar gazdasági növekedést.

A vita során a magukat „kohéziós politika barátainak” nevező 13 tagállam (Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Málta, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Magyarország, a tizennegyedik az elnökséget adó Lengyelország) nevében felszólaló magyar külügyminiszter egy a jövőben is erős kohéziós (felzárkóztatási politika) mellett szállt síkra, amelynek a jelenlegi pénzügyi időszakhoz hasonló szintű finanszírozásban kell részesülnie. „Bármilyen változás a kohéziós politika rovására nehézségeket fog támasztani és növelni fogja a régiók fejlettsége közötti különbségeket” – szögezte le.

Martonyi sürgette, hogy a kohéziós forrásokat a legelmaradottabb régiókra összpontosítsák. Véleménye szerint ugyanis a jelenlegi javaslatok alapján a forrásokat a legszegényebbek felől az úgynevezett átmeneti és az EU GDP 90 százaléka feletti fejlettebb régiókba csoportosítanák át. Janusz Lewandowski a miniszterek előtt ugyanakkor azt bizonygatta, hogy a javaslat értelmében az eddigi 51 százalékról 57 százalékra növekedne a legszegényebb, konvergencia régiók részesedése a kohéziós büdzséből.

Magyarország mellett számos tagállam bírálta a felzárkóztatási támogatások különböző feltételekhez kötésére vonatkozó javaslatokat. Mint Martonyi utólag rámutatott, az előzetes feltételességgel nincs probléma, ám az utólagos kondicionalitást már megkérdőjelezi, ráadásul a kettő párhuzamos alkalmazása duplikációkhoz vezethet. Hazánkhoz hasonlóan számos ország elutasította a tervezett makrogazdasági feltételesség alkalmazását, amelynek értelmében a stabilitási és növekedési paktum alapján szankcionálható országokat a kohéziós források felfüggesztésével is tovább szankcionálhatnák.

A Bizottság által javasolt Európai Összekapcsolási Eszköz (ECF) is a kritikák össztüzébe került elsősorban azon kohéziós országok részéről, amelyek a szektoriális alapban kísérletet látnak a kohéziós források csökkentésére és gazdagabb országoknak történő átjátszására.