Gyermekhalandóság és anyai egészség kéz a kézben jár

A Millenniumi Fejlesztési Célok kidolgozásakor vészharangokat kongattak meg, felhívva a figyelmet a nemek közötti egyenlőtlenségek drasztikus mértékű fennállására, az analfabetizmus világméretű problémájára, a szegénység, éhínség és járványok terjedésére, a veszélyesen nagy gyermekhalandósági arányra, amely szám a kismamák szintén magas halálozási rátájával párosul. Jelenlegi írásunkban ez utóbbi két témával foglalkozunk, a szükségtelen halálokok felszámolásával, társadalmi, gazdasági és népességpolitikai hatásaival afrikai példák tükrében.

A Millenniumi Fejlesztési Célok kidolgozásakor a szándék nem egy minden országban egyformán érvényes program részletes kidolgozásában állt, hanem egyfajta közös útmutatás megfogalmazásában, pontokba szedve a nyolc aktuálisan legsürgetőbb humanitárius problémát, irányelvekkel társítva őket.

A témakörök, noha külön-külön is megállják helyüket, végeredményben csak egységként kezelve tudják elérni kívánt hatásukat. „Az MDG-k egymással egységet képeznek, és ha szeretnénk felgyorsítani a fejlődést a program céljainak elérése érdekében, ahhoz egymást támogató és a célok összességét integráló intézkedéseket kell hozni.” – fejti ki álláspontját Zimbabwe szociális és munkaügyi miniszterelnöke, Paurina Mpariwa.

Nincsen ez másként a negyedik és ötödik céllal sem, amelyeket cikkünkben együtt tárgyalunk, mivel hisszük, hogy a gyermekhalandóság csökkentése és az anyák reproduktív egészségügyi ellátása egymástól nehezen elválasztható egységet képeznek. A családtervezési tanácsadás, a várandós nők egészségügyi ellátása és a szülés szakszerű levezetése, a szülők alapvető gyermekgondozási ismerei mind olyan tényezők, amelyek a gyermek egészségére és életben maradási esélyeire kihatással vannak.

Az anyák túlélési esélyeit érzékeltetendő vessünk egy pillantást az ENSZ 2010-ben közzétett adataira. Ez utóbbiak szerint a szubszaharai régióban átlagosan minden 30. várandós asszony életét veszti szülés közben vagy egyéb terhességgel kapcsolatos komplikáció következtében, míg a fejlett világban ez a halálozási ok 187-szer kisebb.

Az MDG 4. és 5. célkitűzései a következő irányvonalakat vázolják fel:

• 4. Cél: Kétharmaddal csökkenteni az ötévesnél fiatalabb gyermekek körérben a gyermekhalandóságot 1990 és 2015 között.

• 5.A Cél: Háromnegyeddel csökkenteni az anyák halálozási rátáját.

• 5.B Cél: Globálisan mindenki számára elérhetővé tenni a reproduktív egészségügyi ellátást, és kiterjeszteni azon nők körét, akik a terhesség ideje alatt orvosi vizsgálatban részesülnek.

Az MDG ezen pontjai közül három kérdéskör kapott kiemelt figyelmet: tudatos családtervezés és az ehhez szükséges intézményi háttér kialakítása; az egészségügyi ellátás általánosan elérhetővé tétele és színvonalának javítása; és a nemek közötti egyenlőség elősegítése.

Családtervezés

A családtervezéshez szükséges tudnivalók elsajátítása már gyermekkorban elkezdődik, mind családi, mind iskolai környezetben. A nemek közötti egyenlőség mintegy sarokköve a gyermekhalandóság legyőzésének és a jövő generációjának tudatos tervezésének. A lányok oktatása hozzájárul ahhoz, hogy megfelelő ismereteket szerezzenek testük működéséről, a fogamzásgátlásról, a nem kívánatos terhesség és a nemi úton terjedő betegségek elkerüléséről.

A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy rossz gazdasági háttérrel rendelkező és iskolázatlan nők körében alacsonyabb arányú a fogamzásgátlás használata, és emellett kevesebb ismeretanyaggal rendelkeznek olyan gyakorlati kérdéseket illetően, mint a csecsemők ellátása, beadandó oltások utánkövetése, szükség esetén szakszerű segítség igénybevétele. A fogamzásgátlás hiánya nem kívánt terhességhez, a gyermekvállalás kiszámíthatatlanságához és tervezhetetlenségéhez vezet, a család gazdasági erejét csökkentve, a nők házhoz kötöttségét és függő helyzetét növelve. Magas azon nők száma is, akik társadalmi kirekesztéstől félve, vagy egyéb gazdasági, egészségügyi okok miatt nem kívánt terhesség észlelésekor maguk kívánnak véget vetni várandós állapotuknak, esetleg javasasszonyhoz fordulnak, súlyos veszélynek téve ki életüket.

Halálozási okok és előrelépések

A szubszaharai Afrikában a legtöbb terhességgel és gyermekhalandósággal összefüggésbe hozható ok infrastrukturális fejlesztésekkel, gazdasági fejlődéssel és oktatással leküzdhető lenne. Mai napig az alultápláltság, a hasmenés, a tüdőgyulladás, a malária és az AIDS okozzák a legtöbb ötévesnél fiatalabb gyermek halálát, míg a vérmérgezés, elvérzés, illegális abortusz és vérnyomásproblémák az anyák életét veszélyeztetik.

Mindezen okok részben a szegénységre vezethetőek vissza, amely körülmény következtében a terhesség rosszabb életkörülmények között megy végbe, az anyák és a csecsemők táplálása kevés és egyhangú étrenddel történik, a szülés gyakran nem orvosilag ellenőrzött környezetben zajlik le és a csecsemő egészségügyi ellátása sem minden esetben megoldott. Az alultápláltság szintén a szegénység egyik következménye, amely velejárójaként a csecsemők immunrendszere legyengül és a betegségekre fogékonyabbá válik.

A gazdasági növekedés nem egyenesen arányos a lakosság életszínvonalának növekedésével, és a szegénység eltörlésével. Amennyiben ez utóbbi nem jár együtt jobb közszolgáltatásokkal, infrastruktúrafejlesztéssel, több és biztonságosabb, nemek közötti egyenlőségre törekedő munkahellyel, a változás korántsem egyértelműen pozitív. Ha például egy szegény társadalmi rétegből jövő anya olyan körülmények között dolgozik, ahol a gyermekfelügyelet és ellátás társadalmilag nem megoldott, akkor a gyermekhalandóság esélye nő, nem pedig csökken a munkahelyteremtés következtében.

Olyan alapvető szükségletek kielégítése, mint az ivóvíz elérhető közelsége, tiszta edények használata főzéskor, vagy éppen WC-k építése látványos eredményeket hoznak. Ilyen egyszerűnek ható, de létfontosságú kampány zajlott a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Kongói Köztársaságban, Maliban, Nigériában, Zimbabwében és Gabonban, amely során több mint hárommillió moszkitóhálót osztottak szét gyermekek, terhes anyák és menekültek számára a „Nothing but nets” humanitárius program keretén belül, a malária ellenes küzdelem részeként.

Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) és a Nemzetközi Szülésznők Konföderációja (International Confederation for Midwives) által létrehozott kezdeményezés a világon 15 országban kívánja növelni a szülésznők számát, biztonságosabbá téve a szülés folyamatát. Ugandában, Ghánában és Észak-Szudánban látványos sikereket ért el a program.

Az immunizáció terén is javuló tendencia mutatkozott az elmúlt években, különös tekintettel a kanyaró elleni oltások széles körben hozzáférhetővé tételében. Szakemberek mindeközben felhívják a figyelmet arra, hogy az oltások elterjedését azok ingyenes és támogatott volta segítette elő. A támogatások esetleges megszűnése egyben újabb járványok veszélyét vetíti elő.

A támogatások fontossága megmutatkozik a fogamzásgátló készítmények elterjedésében is. Minthogy az iskolázatlanság, a rossz életkörülmények és a magas születésszám a szegényebb területeket jellemzi leginkább, itt a legfontosabb, hogy a fogamzásgátlók ingyenesen hozzáférhetőek legyenek, megnyitva az utat a tervezhetőbb jövő felé. A kevesebb születésszám egyúttal az anyai szervezet egészségügyi állapotának a javulásához vezet, hiszen a gyakori és kis időintervallummal kihordott terhességek jelentős veszélyeket jelentenek az anyák testi épségére nézve.

A kórházak és a rendelők megközelíthetősége, az ambuláns ellátás fejlesztése, mentőautók vásárlása mind olyan infrastrukturális fejlesztéseket jelentenek, amelyek nélkül hosszútávú eredményt elérni nem lehet. Az elmúlt évek során csökkent a különbség a terhességi ellátás területén vidék és város között, de a fejlődő országokban még mindig csupán minden harmadik vidéken elő nő jut megfelelő egészségügyi ellátáshoz várandósága idején. Ezen asszonyok kórházaktól távoli helyeken hozzák világra gyermeküket, esetleges komplikációk esetén szakszerű segítség nélkül maradnak.

Az anyák egészségének védelme nem csak a terhesség alatti egészségügyi ellátásról, hanem a megelőzésről és az utánkövetésről is szól. Minthogy különböző társadalmakban más-más a várandósághoz, az anyákhoz és a gyermekekhez való viszony, eltérőek a hiedelmek és a szokások, ezért az MDG céljait minden esetben az adott ország gazdasági és társadalmi lehetőségeit figyelembe véve kell adaptálni.

A túlnépesedés elkerülése és az életmentés összeegyeztethetősége

Az ENSZ becslései szerint ez év október 31-én az emberiség elérte a hétmilliárdos lélekszámot, komoly kihívásokat jelentve a Föld ökológiai egyensúlyára nézve. A túlnépesedés és az MDG célok összeegyeztethetőségéről beszélgettünk Simonyi Gyulával, a BOCS alapítvány elnökével, amely szervezet többek között a Millenniumi Fejlesztési Célok témakörével is aktívan foglalkozik. Simonyi Gyula felhívja a figyelmet az MDG 5.B pontjának központi szerepére, amely mintegy irányelvként jelenik meg a programban, kiemelve a nemek közötti egyenlőség és a nők döntéshelyzetének erősítését a fogamzásgátlás és a családtervezés területén. A nők oktatásával és a fogamzásgátlás széles körben hozzáférhetővé tételével hosszútávon bizonyíthatóan csökken a születésszám, hiszen azáltal, hogy a nők saját testük felett döntési lehetőséghez jutnak, a család meghatározhatja, mikor és hány gyermek szülessen meg, csökkentve a nem kívánt terhességek és az abortuszok számát, jobb körülményeket biztosítva a megszületendő gyermekeknek. Mindez gyakorlatilag a nemi élet és a családtervezés szétválasztását jelenti, és egyben hozzájárul ahhoz, hogy a nők visszanyerjék mobilitásukat, fokozva a munkavállalási kapacitásukat. A BOCS alapítvány elnöke hozzáteszi, a születésszám csökkenése megfelelő intézményi háttérrel és felvilágosító kampánnyal azonnal bekövetkezik, mivel a családok arra vágynak, önmaguk tervezhessék meg jövőjüket. Ilyen módon az MDG olyan követendő irányelveket határoz meg, amely a fenntartható fejlődés egyik alappilléreként működik, ahol a halálozás szabályzásával a születésszabályozás is együtt jár, tiszteletben tartva az alapvető emberi jogokat.

A Millenniumi Fejlesztési Célok sikerei

Az ENSZ eme terve, noha rövidtávúnak mondható, hiszen 15 év alatt kívánt elérni ma már láthatóan globálisan nem teljesíthető célokat, számos jelentős sikert tudhat a háta mögött. Az Overseas Development Institute (ODI, Tengerentúli Fejlesztési Intézet) adatai szerint jelentős előrelépések történtek a gyermekhalandóság megfékezése terén, azonban az eredeti célkitűzés elérése nem valószínű a program 2015-ös lejártáig. Az 1990-es adatokhoz viszonyítva (12,4 millió haláleset), 2009-re számottevő előrelépést sikerült elkönyvelni, évente egyharmaddal visszaszorítva az ötévesnél fiatalabb gyermekek halálozási arányát (8,1 millió). A szubszaharai övezetben is javuló tendenciát figyelhetünk meg, itt 1990 és 2008 között 180-ról 129-re csökkent az 1000 főre jutó gyermekek halálesetének a száma az ENSZ közleménye szerint. A várandós anyák és a kismamák halálozási adataiban szintén pozitív változások figyelhetőek meg az 1990 és 2008 közötti időszakban, 870-ről 640-re szorítva le a 100 000 főre jutó halálesetek számát a szubszaharai régióban. Ezek az eredmények, noha elmaradnak az eredeti kihívásoktól, nevezetesen a gyermekhalandóság kétharmaddal, az anyák halálozási rátájának pedig háromnegyeddel történő csökkentésétől, bizakodásra adnak okot.