A sajtó helyzete Latin-Amerikában: szabadság vagy halál?

2000 óta közel nyolcvan újságíró halt meg munkájával összefüggésben a latin-amerikai kontinensen. A szakma „kritikus pillanathoz érkezett”, úgy tűnik, még most is küzdeniük kell a teljes sajtószabadságért, s nem csak egyes állami vezetőkkel szemben, hanem bűnözői csoportok ellenében is fel kell venniük a kesztyűt.

Október közepén a perui fővárosban, Limában rendezték meg a sajtó regionális helyzetéről szóló konferenciát, amely során összegezték a problémákat és megoldási javaslatokat fektettek le a jövőre vonatkozóan. A konferenciát az IAPA (spanyolul SIP) nevű Amerikaközi Sajtószövetség szervezte, amely szervezet egyúttal éles figyelemmel követi a sajtót érő esetleges visszásságokat, cenzúrát, újságírókat érintő erőszakos cselekményeket.

Saját bőrükön érzik a problémát

A mostani konferencia az IAPA immáron 67. ilyen rendezvénye volt, amelyen az erőszakra hívták fel a figyelmet, valamint a legális cenzúra különböző változatait vitatták meg, ami az egész kontinensen érinti az újságírókat. Az ötnapos program során államok tekintetében elsősorban Ecuador, Bolívia, Venezuela és Argentína volt a vizsgálódás középpontjában.Az esemény nívóját emelte az is, hogy közismert politikusokat is meghívtak felszólalásra. Így megjelent a konferencián többek között a két exelnök, Alejandro Toledo Peruból és Carlos Mesa Bolíviából. Mindketten országuk sajtószabadsághoz való viszonyáról beszéltek, valamint kitértek arra is, hogy milyen kapcsolataik vannak a jelenlegi politikai vezetéssel.

Exkluzív vendégként Julian Assange, a Wikileaks vezetője egy videóüzeneten keresztül jelentkezett be a konferenciára.  Ő értelemszerűen a Wikileaks helyzetét elemezte, a diplomáciai iratok kiszivárogtatása miatt a szervezetet ért sérelmekről beszélt mind a különböző sajtótermékek, mind a társadalom vonatkozásában.

Az eseményen a hivatalosan meghirdetett témák tárgyalása mellett az IAPA új elnököt is választott a 2011-2012-es periódusra, mégpedig Milton Coleman személyében. Coleman a The Washinton Post szerkesztője. Alelnöknek Jaime Mantillát választották meg, aki az ecuadori Hoy (azaz: Ma) nevű napilap alkalmazottja. Coleman kinevezte továbbá az IAPA bizottságának élére a perui La República nevű lap igazgatóját, Gustavo Mohmét.

Gátat lehet szabni az erőszak terjedésének?

A konferencia témája a cenzúra mellett a nyílt erőszak is. Sajnos e téren is van mivel foglalkozni Latin-Amerikában, hiszen csak 2011 során mintegy 21 újságírót gyilkoltak meg szerte a kontinensen Mexikótól Peruig. De történtek újságírók elleni merényletek például Hondurasban, Brazíliában, a Dominikai Köztársaságban, Kolumbiában, El Salvadorban és Guatemalában is. Például Mexikóban öt újságírót gyilkoltak meg csak az utóbbi hat hétben a különféle bűnszervezetek az ország számos pontján, így Saltillóban vagy Coahuilában. A mexikói Emberi Jogok Nemzeti Bizottsága is foglalkozik a halálesetekkel, tekintettel arra a tényre, hogy csak 2011-ben már tízen haltak erőszakos halált, 2000 óta pedig mintegy 76-an, aminek köszönhetően Mexikó az újságírók számára a világ egyik legveszélyesebb helye. Mindez azt jelenti, hogy relatíve elég kevés olyan ország van egész Latin-Amerikában, ahol az emberi élet veszélyeztetése nélkül lehetne folytatni az újságírói szakmát, ami valóban súlyos aggodalomra ad okot.

Milton Coleman elmondta, hogy a kontinens újságírása „kritikus pillanathoz érkezett”. Az erőszakkal valamint a munkavégzés közbeni hátrányos megkülönböztetés miatt határozottan szembe kell szállni a kihívásokkal, és fel kell hívni rájuk a figyelmet. Coleman a már felsorolt problémásnak ítélt országok listáját tovább bővítette és megemlítette még Nicaraguát és Argentínát is.

Egyúttal kifejezte abbéli reményét, hogy elnöksége alatt a például az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság előtt lévő újságírókkal kapcsolatos ügyek esetében sikerül majd előrelépést elérni. 

A politikai vezetés is vétkes

További fontos és érdekes észrevétel volt Coleman részéről az a megállapítás, amely szerint a latin-amerikai vezetők annak idején 1945-ben egytől egyig elfogadták és aláírták a Chapultepeci Nyilatkozatot. A nyilatkozat tíz pontja világosan lefektette a sajtószabadság alapszabályait, amelyeket a jelenlegi vezetők mára már sajnálatos módon nem igazán tartanak szem előtt.

Gonzalo Marroquín, a guatelamalai Siglo XXI (azaz 21. század) nevű lap igazgatója ennek megfelelően úgy nyilatkozott, hogy jelen állás szerint Latin-Amerikában „egy háború közepén vagyunk, egy háborúban az autoritarizmus és a szabadság között… a kilátások pedig nem túl kecsegtetőek”. Elmondása szerint a régióban a sajtószabadság legnagyobb ellenségei manapság a különböző bűnszervezetek és a totalitárius jegyekkel rendelkező kormányzatok. „A bűnszervezeteket feszélyezik mindazon információk, amelyek leleplezik a tevékenységüket…  és bizonyos kormányzatokat is zavar az újságírók oknyomozása és a korrupciós ügyek felfedezése, amelyek észrevetetik a legravaszabb manipulációikat vagy egyszerűen csak felfedik a tehetetlenségüket” – nyilatkozta Marroquín.

Ezt támaszthatják alá azok az egyes kormányok által alkotott, újságírókra nézve korlátozó törvények, amelyek arra hivatottak, hogy a lakossághoz eljutó információk útját akadályozzák vagy teljesen ellehetetlenítsék, és így maguk a kormányzatok nagyobb biztonságban tudhassák magukat és bizonyos ügyeiket. „A gépezet korlátozza, támadja, zaklatja és elcsendesíti a független sajtót” – mondja az igazgató. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy nem az újságírók a legfőbb áldozatai ennek az eljárásnak, hanem maga a lakosság, aki híján a megfelelő tájékoztatásnak esetlegesen a „totalitárius rendszerek” javára szavaz, és ez által segíti őket a hatalomba vagy tartja hatalmon az ilyen kormányzatokat.

Marroquín neveket is említ, így szerinte például a venezuelai Hugo Chávez, az argentin Cristina Fernández de Kirchner, a nicaraguai Daniel Ortega és végül az ecuadori Rafael Correa sem éppen arról híres, hogy túlzott becsben tartaná a demokrácia és a sajtószabadság alapszabályait. Mint mondja, a felsorolt politikusok kormányzataiban az a közös, hogy akik kritizálják őket, azok az általuk elképzelt demokrácia ellenségei. „Amikor egy elnök megengedheti magának azt, hogy nagy összegű pereket indítson saját személyes érdekei miatt az újságírók ellen, de utasítja a hatóságokat, hogy számára kedvező döntést hozzanak, ugyanakkor más kormányzati emberek médiumokat zárnak be a kívánalma szerint… akkor elmondhatjuk, hogy egy nagy és ambiciózus hatalommal van dolgunk” – mondta Marroquín.

Szavaira természetesen a vádlott oldal is reagált. A talán leginkább elítélt Rafael Correa úgy véli, hogy Marroquín nyilván túlzott demokratizmusa vezette akkor is, amikor pénze segítségével felvásárolt pár újságot Guatemalában – mondta a tengerparti Guayauil városában. Az elnök véleménye természetesen homlokegyenest ellentétes a konferencián megfogalmazottakkal.

Kivételes perui példa

Ecuadortól délre, az idén megválasztott Ollanta Humala perui elnök is a konferencia díszvendége volt az utóbbi napokban. Az elnök elmondta, hogy vezetése alatt az újságíróknak nem kell majd tartania semmiféle restrikciótól, a kormány tiszteletben tartja a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot. Egy perui kormányzati megbízott szerint „szükségünk van arra, hogy kimondjuk az igazságot, amikor tévedünk”.  Ugyanakkor leszögezte, hogy az újságírók nem önös érdekek, hanem az igazság szeretete miatt végzik munkájukat. Mindez azt bizonyítja, hogy Peru talán nem véletlenül lett az IAPA konferenciájának házigazdája, az országban ugyanis egészen máshogy állnak hozzá a sajtószabadság témaköréhez, mint pár szomszédos országban.

A már említett Gustavo Marroquín arra kérte Humala perui elnököt, hogy tegyen a rágalmazási bűncselekmények büntetéseinek enyhítéséért vagy eltörléséért, és szolgáljon „a tolerancia példájaként, hogy erősítse és előmozdítsa az információ szabad áramlását és a perui emberek tájékoztatáshoz való jogát”.

Ecuadornak viszont még van mit tanulnia

Az IAPA a latin-amerikai vezetők közül behatóbban foglalkozott az ecuadori elnök sajtószabadságot érintő tevékenységével is. Rafael Correa ugyanis a múltban már nem egyszer szolgáltatott példát arra vonatkozóan, hogy akár a bíróság segítségével is képes tönkretenni az újságírókat.

Pedro Zambrano, az ecuadori El Diario igazgatója a konferencián elmondta, hogy Correa kormányzata szabályos kampányt folytat a sajtó lejáratása érdekében, és a sajtó függetlensége illetve a véleménynyilvánítás szabadsága ellen. Zambrano a különböző latin-amerikai kommunikációs médiatermékek igazgatói, képviselői előtt elmondta, hogy „Ecuadorban folyamatban van a véleménynyilvánítás szabadságának kiirtása”. Az IAPA Sajtó és Információ Szabadságának Bizottsága előtt minden országról sorra meghallgatták a jelentéseket az újságírás ottani állapotáról, lehetőségeiről, korlátairól.

Zambrano mindezek mellett elmondta továbbá, hogy Ecuador „feljelentések záporát” zúdítja a médiára és az újságírókra, így gyakorlatilag közvetett cenzúrát valósítanak meg. Ennek az eredménye az El Universo nevű újság három alkalmazottjának elítélése, amely során három év börtönbüntetést szabtak ki rájuk és 40 millió dollárnyi büntetés megfizetésére kötelezték őket.

De nem az El Universo ügye volt az első és egyetlen a kis andoki országban. Ecuador részéről a sajtó elleni első támadás 2003-ig váratott magára. Ekkor az El Comercio újságírója, Rodrigo Fierro Benítez tapasztalhatta meg az ecuadori hatóságok kevésbé emberi oldalát. Az akkori elnök, León Febres Cordero jóvoltából az újságíró bántalmazást szenvedett, és az elnök további két év börtönbüntetést kért Fierro számára és egymillió dolláros kártérítést. A bíróság a különböző beadványok és kérelmek alapján végül egy hónapos börtönbüntetést szabott ki, de a végrehajtását felfüggesztette Fierro büntetlen előéletére és arra tekintettel, hogy az újságíró akkor már 70 éves is elmúlt.

Öt évvel a Fierro-ügyet követően, 2008-ban újabb újságíró került az igazságszolgáltatás elé. Freddy Aponte, a Fény és Élet nevű rádió alkalmazottja keveredett bajba az Ecuador déli részén található Loja városában. Itt rágalmazni találta a város akkori polgármesterét, Bolívar Castillót, aki ezért beperelte.  Egy évvel később, 2009-ben a bíróság Freddyt 54 633 dollár (körülbelül 11,6 millió forint) megfizetésére kötelezte. A Fierro-esettel ellentétben viszont ez esetben a bíróság későbbi ítélete súlyosbította az első fokon meghozott döntést. Freddy ugyanis bejelentette, hogy nem tudja kifizetni a kártérítést, ezért még ugyanabban az évben, 2009. augusztus kilencedikén a másodfokú büntetőbíróság öt év letöltendő börtönbüntetést szabott ki rá.

Az utolsó, az ecuadori államot érintő ügy volt a Nagy Testvér-eset még idén. Ez alkalommal a bíróság tízmillió dolláros (2,13 milliárd forint) jóvátételt szabott ki szintén Rafael Correa elnök számára. Az elnök a Christian Zurita és Juan Carlos Calderón alkotta szerzőpárost vádolta meg azzal, hogy A Nagy Testvér (El Gran Hermano) című könyvükben Fabricio Correát, az elnök testvérét említették, amint milliós összegű munkaügyi szerződéseket kötött az ecuadori állammal.

Remények a jövőt illetően

Carlos Pérez, az El Universo egyik megvádolt igazgatója elmondta, hogy az ecuadori kormányzat hozzálátott a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásához. „Correa nyilvánosan ellenségnek minősítette a független sajtót” – mondta. Emellett rámutatott arra is, hogy „ez nem egy probléma, nem csak az újságíróké, nem csak az El Universóé, nem csak Ecuadoré, egy az egész régiót érintő probléma”. Zambrano és Pérez az ecuadori helyzetről tartott jelentését hangos taps és a latin-amerikai médiumok részéről tapasztalt szolidaritás kinyilvánítása kísérte.

Armando González, a costa ricai La Nación részéről elmondta, hogy az Ecuadorban tapasztalható problémák máshol is előfordulnak, más országokban is érik hátrányok az újságírókat. Bízik abban, hogy az IAPA befolyása számos esetben talán rendezni tudja a fennálló problémákat és helyzetet. A szolidaritást Julia Rodríguez Larreta, az uruguayi fővárosban, Montevideóban megjelenő El País nevű lap újságírója is sürgeti, „fontos, hogy segítsünk egymásnak” – mondta.

Az IAPA soron következő konferenciái a brazíliai Săo Paulóban (2012) és az amerikai Denverben (2013) lesznek.