Az utolsó mohikán trükkjei: Berlusconi újra bizalmat kapott

Lehajtott fejjel előre. Mindenkivel is mindennel szemben. Akkor is, ha többsége megdőlni látszik. Berlusconi azokra a japánokra emlékeztet, akik bunkerjeikből még évekig képesek vívni egy olyan harcot, ami már réges-rég véget ért.

Kedden a Berlusconi kormány kiütéssel bukott meg az állami zárszámadáson. Összeomlás, kihátráltak mögüle – ilyen megjegyzésekkel illették a szavazást. A Berlusconi elleni lázadók úgyis össze fognak omlani –vélik a Berlusconi-pártiak. Hogy elbukott  a kormányfő a szavazáson, azt egyszerűen parlamentáris balesetnek fogják fel, melynek nincsenek következményei. A rebellis ellenszavazó kormánypártiak jelenségét csak az olasz parlament elbalkanizálódásaként kezelik a kormánypártiak. A helyzetet meg lehet menteni egy bizalmi szavazással? A válasz az lehetne, hogy a kormányt igen, de Olaszországot már nem. 

A kormány a pénteki bizalmi szavazást megint csak megnyerte. A meccs pontban 13 óra 34 perckor dőlt el, amikor Denis Verdini – Berlusconi egyik szürke eminenciása – berontott az ülésterembe és egyetlen gesztussal jelezte, hogy minden rendben van. Szürke eminenciás, aki soha nem szólal meg semmilyen szakpolitikai ügyben, de ha valami botrány van a kormányfő körül, akkor mindig ő takarítja el  utána a romokat. Jellemzőek a sajtó kommentárjai: míg a Corriere della Sera  szalagcíme ’A kormány kiállta a próbát’, addig a Repubblica szalagcíme; ’Berlusconi megmenekült’. Az ellenzéki ’Espresso’ így véleményezte az eseményt: „És ha ebben az országban valóban értékelnék és lenne becsülete  a tehetségnek, akkor mondhatnánk, hogy Berlusconi igazi trónörököse Verdini. Már csak azt a kérdést kell feltennünk: megérdemlünk egy ’Verdusconi’ kormányt?” Az ellenzék taktikája az lett volna, hogy távol maradnak, hogy ne legyen meg a szavazás érvényességéhez szükséges létszám, de a radikálisok végül mégis megjelentek, így szavazni kellett. Ha a kormány nem kapott volna bizalmat, előrehozott választásokat kellett volna tartani, az meg semelyik parlamenti erőnek jelenleg nem érdeke.

Berlusconi szerint az ellenzék lejáratta magát, míg ő maga továbbra is optimizmusával tüntet. A kormányfő azt ígéri, hogy mostantól beköltözik a munkahelyére, a parlamentbe, hogy a kormány reformjai törvénnyé alakulhassanak át.

Lucia Annunziata, a Rai Tre csatorna műsorvezetője szerint Berlusconi pozíciója addig nincs veszélyben, amíg mögötte áll az Északi Liga. (De Umberto Bossi már láthatólag rosszul tűri koalíciós partnerét.) Úgy gondolja, a kormányfő távlati célja kihúzni januárig, majd hosszútávon a köztársasági elnökség biztonságos és védett pozíciójába vonulna vissza. Az új választási törvénnyel ennek sikere is reálisnak tűnik.

Berlusconi igyekszik visszaszerezni többségét és a magát a ’12 felelősnek’ nevező képviselőházi csoportosulás például úgy látszik mögötte is áll. Ezzel szemben, parlamenti csoportjának két prominens személyisége Claudio Scajola és Giuseppe Pisanu alkotnak egy rebellis tömörülést. Ők Berlusconi lecserélését és a parlamenti többség biztosítását tartják legfontosabbnak úgy, hogy szövetkeznének a kereszténydemokratákkal és a ’Szabadságot és Jövőt Olaszországnak Párttal’. Berlusconi és pártja 2012 áprilisában előrehozott választásokat szeretne. Ennek érdekében már el is kezdett egyfajta B listát kreálni, melyet az alábbi fellengzős jelmondattal reklámoz: „Olaszország – örökre.”Az is lehetséges, hogy a kormányfő úgy próbálja a választási sikert magának bebiztosítani, hogy egyszerre két listát indítana, de csak az egyik kötődne az ő személyéhez közvetlenül, a másik, a B lista lenne az előbb említett jobboldali „Olaszország-örökre”.

De az esetleges választás sikere is kétséges, mivel úgy látszik, hogy az olasz kormányfő egyre inkább elveszíti maradék társadalmi támogatottságát is. Egyes hozzászólók ’felhőkereskedőnek’ nevezik a kormányfőt, akinek ez év szeptemberében már az is kicsúszott a száján, hogy ’Olaszország, szar ország’. Egy kommentelő szerint most az új szlogen alapján azt is mondhatná, hogy ’Olaszország egy szar ország,..és örökké az is marad!’

Emellett a gazdasági válság hatásai kezelést igényelnének. A pénzügyi szakemberek sürgetik a kormányt, hogy hozzanak létre egy válságkezelő csomagot, mert már a megléte is javítana a pénzpiacok hangulatán. A kormány tagjai mindamellett nem látják szükségesnek egy szakértői kormány létrehozását. A gazdasági miniszterrel, Giulio Tremontival se a legfelhőtlenebb a kormányfő kapcsolata, aki például elfelejtett megjelenni a keddi szavazáson. Sokan az utóbbit látják a kormányzás igazi kerékkötőjének. 

Berlusconi szerint az ő demokratikus legitimitással bíró kormánya több eszközzel rendelkezik a válság megoldására, mint egy szakértői kormány. Valóban nem lenne más alternatíva? Az ellenzék csak Berlusconi-ellenességében lenne egységes? A demokrata Rosí Bindi szkeptikus:” Néha azt kérdezem magamtól, vajon hányszor kell még ekkora megaláztatást elszenvednünk?” 

Mindenesetre Berlusconi szerint  a zárszámadási törvény meg nem szavazása nem egyenlő a bizalmi válsággal. A kormány újabb zárszámadást fog beterjeszteni. De az nyilvánvaló: a parlamenti erők huzakodása nem kedvez sem Olaszországnak, sem a válságkezelésnek. Jelenleg nem is az az igazi kérdés, hogy van- e bizalmi válság vagy nincs, hanem az, hogy kinek van ereje megvonni a bizalmat a kormánytól és ezzel egy időben elfogadható alternatívát felmutatni.