Egyre többen tüntetnek a Wall Street ellen

Egyre több amerikai városra terjed ki a Wall Street „elfoglalásának” szándékával kezdődött tüntetéshullám. A résztvevők köre is egyre szélesebb. Több szakszervezet is csatlakozott a tiltakozásokhoz. Szerdán New Yorkban az eddigi legnagyobb megmozdulást tartották. A példát az egyiptomi Tahrir térről és Spanyolországról vevő demonstrációk követelései nem egyérteműek, de ez inkább csak növeli vonzerejüket. Ezzel párhuzamosan a feszültség is nő: szombaton a Brooklyn hídon több mint 700 tiltakozót tartóztattak le.

Egyes becslések szerint 15-20 ezer ember is részt vehetett szerdán New Yorkban a harmadik hete zajló megmozdulások eddigi legnagyobb demonstrációján. Az eredetileg a Wall Street „elfoglalását” meghirdető mozgalom szeptember közepén táborozott le a közeli Zuccotti Parkban, ahol folyamatosan tartanak tiltakozásokat. Kezdetben alig pár száz ember részvételével zajlott a tüntetés, amely azonban a szakszervezetek csatlakozásával szerdára széles társadalmi mozgalommá nőtte ki magát. Ennek világos jele, hogy csütörtökön már Barack Obama is megszólalt, és kijelentette: megérti a tiltakozók és az amerikai közvélemény aggodalmait a pénzügyi rendszer működésével kapcsolatban.

A tiltakozáshullám országosan is terjed: az ABC News szerda esti beszámolója szerint már közel ötven városban volt hasonló megmozdulás. Ilyet tartottak többek között a Los Angeles-i városháza közelében, a Federal Reserve Bank chicagói épülete előtt és Boston belvárosában is.  A különböző helyszíneken demonstrálók olykor külön célokat is megfogalmaznak. A fővárosban tartott „Occupy DC” tüntetésen például a nagyvállalati lobbicsoportok túlzott politikai befolyása ellen emeltek szót.

A New York-i tüntetés fő célját már jóval nehezebb lenne meghatározni. A nagyvállalati kapzsiság, a javak egyenlőtlen elosztása, vagy olykor csak egyszerűen a munkanélküliség ellen utcára vonulók eddig valójában meg se fogalmaztak követeléseket. Így persze a felgyülemlett elégedetlenség hatására még többen csatlakozhatnak, hiszen mindenki saját elképzeléseit láthatja bele a mozgalom szándékaiba. A kairói tüntetések által inspirált, kezdetben főképp fiatalok részvételével zajló megmozdulások a közvetlen demokrácia jegyében szerveződnek. Ez persze a közös célok kifejezését megnehezíti; az eddigi egyetlen, egyhangúan elfogadott nyilatkozat – amit a magát Közgyűlésnek nevező szerv adott ki – nem is áll másból, csak egy hosszú panaszlistából, illetve a gyülekezés szabadságának kifejezéséből.

A magát a „99%”-nak nevező tömeg úgy látja, hogy a leggazdagabb 1% túlságosan aránytalanul részesül a javakból, és nem veszi ki igazságosan részét a terhekből. Napok alatt népszerűvé vált a „mi vagyunk a 99%” címmel indult blog, ahol a tiltakozók rövid fényképes üzenetekben írják le panaszaikat. Igaz, az egyik legnagyobb visszhangott kiváltott bejegyzés éppen a megmozdulások kritikájaként is felfogható. Eszerint az Egyesült Államokban most elégedetlen „99%”-os többség globális viszonylatban még mindig többnyire a legszerencsésebb 1%-hoz tartozónak vallhatja magát.

A megmozdulásokat egyaránt nevezik „Wall Street-i Woodstock”-nak és sajátos baloldali Tea Party-nak. Ezek az elnevezések azonban nem teljesen találók. Bár kétségkívül van némi hippi jellege a megmozdulásnak, de most a fiatalok jóval szervezettebb módon, elsősorban politikai-gazdasági kérdésekben nyilvánulnak meg. Másrészt miközben a Tea Party-hoz hasonlóan alulról jövő, establishment-ellenes elégedetlenségből táplálkozó mozgalomról van szó, a mostani tüntetéseket – kevésbé egyértelmű céljai miatt – jóval nehezebb elhelyezni a pártpolitikai térben. 

Különböző indíttatásból ugyanis egészen heterogén társaság gyűlik össze a Wall Street környéki utcákban, parkokban. Hagyományos szakszervezeti képviselőktől fiatalokig és diákokig, a városba kifejezetten a tüntetésre érkezőktől New York-iakig, szocialistáktól anarchistákon át libertáriusokig terjed a paletta. Van, aki a teljes pénzügyi rendszert ellenzi; mások hangsúlyozzák, hogy nem a kapitalizmus ellen vannak, hanem csak annak bizonyos jelenségeivel nem értenek egyet. 

Ugyanígy egészen vegyes képet mutat a szimpatizáló politikusok és hírességek listája is. Nem meglepő módon több demokrata képviselő csatlakozott, és a demokrata kötődésű Soros György is együttérzéséről biztosította a tiltakozókat, akik szerinte érthető módon ellenzik a bankok állami megsegítését. De támogatását fejezte ki például Ron Paul republikánus elnökjelölt is, aki leginkább a – jegybanknak megfelelő – Federal Reserve-t hibáztatta azért, hogy a „rendszer elfogulttá vált az átlagemberrel szemben”. Egy másik republikánus jelölt, az utóbbi hetekben népszerűségét gyorsan növelő Herman Cain viszont éles hangon bírálta a demonstrálókat, akik szerinte „maguk tehetnek arról, hogy nem gazdagok és nincs munkájuk”.

A tüntetések gyors növekedésével párhuzamosan az is kérdésessé válhat, hogy megmarad-e a megmozdulások elsősorban békés jellege – igaz, eddig sem volt már felhőtlen a demonstrálók és a rendőrök közti viszony. Az elmúlt hétvégén a Brooklyn hídon áthaladó menetből több mint 700 embert tartóztattak le rövid időre a „közlekedés akadályozása” miatt – miközben a tüntetés szervezői szerint éppen a rendőrok irányították őket az úttestre.  A lényegében békés szerdai tüntetést követően este pedig már paprikasprayt is bevetett a rendőrség azokkal a fiatalokkal szemben, akik a Wall Streetet védő kordonokat akarták megrohamozni. Michael Bloomberg, New York polgármestere már a múlt héten tett arra vonatkozó utalásokat, hogy nem feltétlenül foglalhatnak vég nélkül el egy belvárosi parkot a demonstrálók. A feszültség tehát könnyen növekedhet a következő hetekben, és egyúttal arra is választ kaphatunk, múló epizódról van-e szó, vagy valóban új társadalmi mozgalom született.