Jaroslaw Kaczynski, a kormánypárt legnagyobb kihívója

A 2011-es lengyelországi parlamenti választásokon az aktuális kormánypárt legnagyobb ellenfele a négy évvel ezelőtti előrehozott választások után ellenzékiségbe vonult Jog és Igazságosság Pártja (Prawo i Sprawiedliwość) lesz. Vezetője az a Jarosław Kaczyński, aki korábban már betöltötte a miniszterelnöki posztot; a konzervatív párt elnöke most újra kormányfőként irányítaná az országot.

A fiatal évek

Jarosław Kaczyński 1949. június 18-án született Varsóban, a mérnök Rajmund Kaczyński, illetve a lengyel filológiát végzett Jadwiga gyermekeként. Ikertestvére Lech Kaczyński, aki később szintén politikai pályára lépett, majd Lengyelország elnöke is lett. Bátyjával a Varsói Egyetemen jogot végeztek, Jarosław Kaczyński 1976-ban doktori címet kapott, miután megvédte „A kollegiális szervek szerepe a felsőoktatás irányításában” (Rola ciał kolegialnych w kierowaniu szkołą wyższą)  című munkáját.

1971-1976 között jogi szakértőként dolgozott a Tudománypolitikai és Felsőoktatási Intézetében (Instytut Polityki Naukowej i Szkolnictwa Wyższego). Később, 1981-től adjunktusként alkalmazták a Varsói Egyetemen, 1982-1983 között az egyetem könyvtárában dolgozott.

A politikai tevékenység kezdete

1980-ban részt vett a Szolidaritás mozgalomban, ahol a Társadalomkutatási Központ (Ośrodek Badań Społecznych) jogászaként tevékenykedett. A 80-es évek elején a Szolidaritás illegális kiadványainak terjesztésével foglalkozott, majd részt vett a Głos című lengyel napilap újranyomtatásában is.  

1982-től tagja a Helsinki Bizottságnak, a 80-as évek közepétől a gdański hajógyár tüntetőinek tanácsadója. 1989-ben résztvevője a lengyel kerekasztal tárgyalásoknak a politikai reformok oldalán.

1989-1990 között a Tygodnik Solidarność (Szolidaritás Hetilap) című, a Lengyel Népköztársaság egyik első független hetilapjának főszerkesztője. 1990-1991 között, Lech Wałęsa elnöksége alatt vezeti az Elnöki Kancelláriát. Lemondott, miután az elnök és Kaczyński pártja, az Egyetértés Centrum (Porozumienie Centrum – a kereszténydemokrata pártot Jarosław Kaczyński alapítja 1990-ig, majd egészen 1998-ig elnöki tölti be az elnöki tisztséget. A párt végül 2001-ben felbomlott) között elkerülhetetlenné vált a konfliktus.

1989 és 1991 között szenátori tisztséget tölt be a lengyel Szenátusban, később a Szejmbe jut be a ’93-as választások során. 1997-ben a „Lengyelország Újjáépítő Mozgalma” (Ruch Odbudowy Polski) tagjanként jut be a Szejmbe.

A Jog és Igazságosság megalapítása

2001-ben ikertestvérével közösen alapítják meg a Jog és Igazságosság pártját, melyben 2003-tól tölti be a pártelnöki tisztséget. A párt hivatalos nézetei közé tartozik a konzervativizmus, illetve a keresztény-demokrata gondolkodásmód. Lech Kaczyński még ez év májusában, néhány hónappal a választások előtt kijelentette, hogy az új párt önállóan indul a voksokért. A 2001 szeptemberi választások során a párt a szavazatok 9,50%-át szerezte meg, amellyel negyedik helyen jutottak a parlamentbe, 44 országgyűlési mandátummal. Már akkor érezhető volt, hogy a sorra felbomló, erőtlen pártok megszűnése idején egyre lelkesebben szervezkedő radikális testvérpár komoly politikai erőt tud majd képviselni. A friss párt ugyan első nekifutásra sem teljesített rosszul, de a négy évvel későbbi választások eredményei a két Kaczyński eddigi legnagyobb sikerét hozták a lengyel politika színterén.

Győzelem és bukás

A 2005-ös parlamenti választásokat megelőző kampány során a következő jelszavakat használták: „Köztársaság – igazságosság mindenkinek”, „A te választásod erős és hatékony állam”, „Biztonságos, boldog család. Lengyelország az egészséges emberek országa”, „A jó tudomány és oktatás kulcs a sikerhez”. A választásokat végül a voksok 26,99%-val a Jog és Igazságosság nyerte, 155 képviselői, illetve 45 szenátusi mandátummal (a Szejm 460, míg a Szenátus 100 fős). Jarosław Kaczyński 2005 szeptember 27-én bejelenti Kazimierz Marcinkiewicz jelölését a miniszterelnöki posztra. Ugyanebben az időben folytak az elnökválasztási kampányok is, s a második fordulóban a PiS  jelöltje, Lech Kaczyński megnyeri az elnöki posztért folytatott küzdelmet. 2005 októberében ugyan Kazimierz Marcinkiewiczet iktatják be miniszterelnöknek, de a párton belüli félreértések következtében Marcinkiewicz már 2006 júliusában lemond, hogy aztán Jarosław Kaczyński kövesse őt a kormányfői székben.

2007 nyarán a miniszterelnök nyomására Lech Kaczyński eltávolítja posztjáról Andrzej Lepper miniszterelnök-helyettest, mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztert, miután korrupciós botrányba keveredik a Központi Antikorrupciós Iroda (Centralne Biuro Antykorupcyjne) nyomozása során. Ezzel a kormánypárt koalíciós partnere, az Önvédelem (Samoobrona) gyakorlatilag ellenzéki párttá válik a szejmben, megfosztva ezzel a kormánypártot a parlamenti többségtől. A Kaczyński-testvérpár csupán bő egy évig tudta élvezni a közös ország-irányítás adta lehetőségeket. A botrányoktól egyáltalán nem mentes Jog és Igazságosság ciklusa végül idő előtt véget ért, 2007 őszére elkerülhetetlenné váltak az előrehozott választások.

A 2007-es előrehozott parlamenti választások során Jarosław Kaczyński első helyen szerepelt a Jog és Igazságosság listáján. Az októberi szavazásokon 273 684 voksot kap, ezzel már csak második a varsói körzetben a későbbi miniszterelnök, Donald Tusk (Polgári Platform) mögött. November 5-én az Elnöki Palotában, illetve a Szejmben is benyújtja lemondását a Miniszterek Tanácsának elnökségéről (Prezes Rady Ministrów), melyet még aznap elfogad az elnök. Jarosław az elveszített választások után is a párt vezetője maradt, s egyúttal a parlamenti ellenzék legmeghatározóbb alakja, melyet a párt kongresszusa meg is erősített 2008 elején (2010 márciusában szintén jelentős fölénnyel újították meg pártelnöki tisztségét). 

Szmolenszk után

2010-ben, a szmolenszki katasztrófát követően Jarosław Kaczyński bejelenti, hogy elindul jelöltként az előrehozott elnökválasztásokon. Sokak meglepetésére azonban a tragédia nem szolgált „kampányfegyverként”, s a szinte biztosra vehető orosz-ellenes megjegyzések is elmaradtak. A kampány hivatalos jelmondata a „Lengyelország a legfontosabb!” (Polska jest najważniejsza) volt, ahol igyekezett mellőzni minden, a bátyját érintő témát. A választásokon végül elbukik a korábbi parlamenti házelnök, Polgári Platform jelölt Bronisław Komorowskival szemben, hogy aztán nagy megdöbbenésre karikacsapás-szerűen térjen vissza a keményvonalas, orosz-ellenes politika hirdetéséhez. 

A 2011-es parlamenti választásokra készülve Jarosław Kaczyński a Jog és Igazságosság élén a kormánypárt legnagyobb kihívója lesz. Kampányprogramjuk a „Modern, szolidáris, biztonságos Lengyelország” címet viseli, konzervatív programjukban támogatják többek között a bűncselekmények elkövetői számára a nagyobb büntetések kiszabását, a politikusok anyagi helyzetének kivizsgálását. A párt ellenzi az eutanázia bevezetését, az abortuszt, a melegházasságot, illetve a könnyűdrogok legalizálását. Gazdaságpolitikáját tekintve a párt privatizáció ellenes, az oktatásban ingyenessé tennék az egyetemi tanulmányokat.

Míg a 2005-ös választásokat követően Kaczyński pártját a koalíciópartner Önvédelem segítette a parlamenti többségre, a 2011-es választásokra nem maradt senki, akivel a Jog és Igazságosság kompromisszumot köthetne. Egy esetleges győzelem után hosszas tárgyalásokra számíthat Kaczyński, ha meg akarja győzni valamelyik kispártot a koalícióról.