Déli Áramlat kontra ukrán gázpiaci függetlenség

A múlt hónap eseménydús volt az ukrán és orosz gázpolitikát szemlélve. Előbb a Gazprom és három nyugat-európai energiaipari óriásvállalat írt alá részvényesi megállapodást a Déli Áramlat Fekete-tenger alatt kiépítendő részéről, melyre reagálva Kijevben több megoldási javaslat is felröppent, amely megerősíthetné Ukrajna a gázjátszmában megrendült pozícióit. Majd az orosz és az ukrán elnök moszkvai találkozója után tisztulni látszó képet az a török bejelentés dúlta fel, mely szerint az idén lejáró szerződés meghosszabbításáért cserében a török kormány alacsony árakat kíván a Gazpromtól.

2011. szeptember 16-án a szocsi-i Nemzetközi Befektetési Fórumon Vlagyimir Putyin miniszterelnök jelenlétében az orosz Gazprom, az olasz ENI, a francia EdF és a német Wintershall vállalat képviselői aláírták a részvényesi megállapodást a Déli Áramlat tenger alatti részéről – olvasható a Déli Áramlat honlapján.

A megállapodás értelmében a South Stream Transport AG vállalatban való korábbi részesedés megváltozik. A német és francia fél belépésével a Gazprom 50, az ENI 20, a Wintershall Holding és az Électricité de France 15-15 százalékot birtokol a vállalat részvényeiből. A megállapodást követően Paolo Skaroni, az ENI ügyvezető igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a megállapodás egy újabb lépésnek is tekinthető az Európa és Oroszország közti partnerkapcsolatok konszolidációja felé vezető úton. Alekszej Miller, a Gazprom vezetője pedig a két nagy energiavállat csatlakozását a Déli Áramlat létrehozásának szükségességének, illetve relevanciájának nyilvánvaló igazolásaként értékelte.

A Déli Áramlat az orosz Gazprom és az olasz Eni energiaipari óriáscégek a két állam támogatásával 2007-ben létrehozott projektje, melynek célja az Északi Áramlathoz hasonlóan az, hogy alternatív útvonalat biztosítson az Európába importált gáznak. A Déli Áramlat gázvezetéke a Fekete-tenger alatt akár két kilométeres mélységben fekve kötné össze az oroszországi Novoszibirszk melletti Beregovaja kompresszorállomást a bulgáriai Várnával vagy Burgasszal. Ezt követően a vezeték két felé ágazva szállítaná a gázt Görögországon keresztül Olaszországba és Közép-Európába – áthaladva  Szerbián, Magyarországon, Ausztrián és Szlovénián. A 900 kilométeres tenger alatti rendszer kiépítése körülbelül 25 milliárd dollárba kerülne.

Az építés megkezdését 2013-ra tervezik, és 2015 decemberére szeretnék befejezni.  A kelet-európai tranzitországokat teljes egészében elkerülő vezetékek létrehozásának, bár már régóta tervezték őket, lökést a kétezres évek második felében vissza-visszatérő orosz-ukrán gázháborúk adtak, melyek során több ország gázellátása is veszélybe került. Az Északi Áramlat, mely az Európai Unió kiemelt projektje, az oroszországi Viborgot Lengyelországot is elkerülve köti össze az északnyugat-európai tagállamokkal. S míg ebben, a Balti-tenger mélyében húzódó vezetékben heteken belül már gáz fog folyni, déli megefelelője , a Déli Áramlat igencsak kezdetleges szakaszban van.

A Déli Áramlat hatvanhárom milliárd köbméter éves kapacitásával Európa orosz gázimportjának 35 százalékát tudná szállítani, így megvalósítása esetén jelentősen csökkenthető lenne az Európába irányuló orosz export ukrán tranzittól való függése. Most évente körülbelül 110 milliárd köbméter gáz érkezik Ukrajnán keresztül, s ha az ez év októberében átadásra kerülő, évi negyven-ötven milliárd köbméteres kapacitásúra tervezett Északi Áramlat mellett a Déli is működésbe lépne, akkor az ukrán vezetékeken keresztül Európába érkező gáz mennyisége minimálisra csökkenne – írja a Ria hírügynökség. Mindezek fényében érthető az ukránok aggodalma.

Janukovics ötször olcsóbb megoldása

A részvényesi megállapodás aláírására reagálva az ukrán elnök a Jaltai Európai Stratégia (YES) fórumon arra hívta fel a figyelmet, hogy a Déli Áramlat tervezett tenger alatti útvonalának kiépítése nagyon drága lenne, s felajánlotta Ukrajna területét a csövek szárazföldi telepítésére – tudósított az UNIAN hírügynökség. A Déli Áramlat költségeit huszonötmilliárd dollárra becsülik, s ez szerinte az európai energiaárak növekedéséhez is vezetne. 

Janukovics emellett az Ukrajnán keresztül futó vezetékhálózat felújításának szükségességét hangsúlyozta. Ez, véleménye szerint ugyanúgy lehetségessé tenné a tranzitkapacitások növelését, s jelentősen pénztakarékosabban – kettő és tíz milliárd dollár közötti összegből megvalósítható lenne. Korábban Ukrajna azzal fenyegetett, hogy nem költ többet vezetékrendszerének fenntartására, ha Oroszország és az Európai Unió nem ad garanciát arra, hogy a Déli és Északi Áramlatok kiépítése után is folytatódik az ukrán vezetékeken keresztüli szállítás.

Az orosz fél csak akkor lenne hajlandó az ukrán rendszer modernizációjába pénzt fektetni, ha ellenőrzést kaphatna felette – amihez Kijev ilyen formában nem járul hozzá. Kompromisszumos megoldás lenne egy konzorcium létrehozása, melyben Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió egyenlő részesedéssel irányítaná az ukrán gázvezetékrendszer ügyeit. Cserében a rendszer feletti ellenőrzés részbeni átadásáért Ukrajna (a jövő évre tervezett 415 dollár helyett) 190-200 dollárért szeretné importálni az orosz gázt. Kijev már fél éve felül szeretné vizsgálni a 2009-ben Julija Timosenko miniszterelnöksége idején aláírt tizenegy évre szóló szerződést.

Viktor Janukovics szeptember 24-én Moszkvába utazott, ahol találkozott Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel. A találkozó eredményeiről sokáig semmilyen nyilatkozat nem született. Azt, hogy a megbeszélések során két témában is sikerült előrelépést tenni Mikola Azarov miniszterelnök jelentette be a múlt heti kabinetülésén – tudósított az ukrán Zerkalo Nyigyeli ukrán lap. Moszkva hajlandó a Kijevvel kötött szerződést felülvizsgálni. A tárgyaláson elhangzottak szerint Ukrajna az orosz gáz területén való szállításának árát egészen a költségek szintjére csökkentené, s ezért cserében az állami és szociális szféra olcsóbban kapná a gázt Oroszországtól. Azonban ennél pontosabb számokról, mint mennyibe kerül a gáz transzportja vagy mennyivel csökken a gáz ára az ukránok számára, Azarov nem beszélt. 

A tárgyalások másik eredménye az volt, hogy a két ország vezetői megegyeztek a háromoldalú konzorciumról való tárgyalások újrafelvételébe. Várhatóan október közepén az orosz Gazprom és az ukrán Naftogaz vezetői és a két ország minisztériumai részletesen is megvizsgálják a konzorcium létrehozásának lehetőségeit, melyben az ukrán javaslat szerint Ukrajna részesedése 34, míg Oroszországé és az Európai Unióé 33-33 százalék lenne. Ez a konzorcium lenne felelős az ukrán vezetékrendszer felügyeletéért, s ennek keretében megtörténhetne a rendszer felújítása is. 

Azonban nem teljes az egyetértés a konzorcium létrehozásának hatásaiban. Bár az ilyenfajta együttműködés és így az ukrán hálózat modernizációja esetén erősen csökkenne az igény és a szándék az országot elkerülő Déli Áramlat megépítésére, sokak szerint Ukrajna el is veszítené a transzportállam létéből eredő lehetőségeit.

A vezetékrendszer Ukrajna legnagyobb és legértékesebb tulajdona, mely garantálja energiabiztonságunkat. A gázvezetékrendszer több mint 200 milliárd eurót ér, annyit amennyi az ország ötéves költségvetése. És most, feltételezhetően kedvezőtlen gázszállítási szerződésekért cserében lemondunk róla. Én ezt az utóbbi időkben elkövetett legnagyobb bűnnek tartom”- ismertette Julija Timosenko volt ukrán kormányfő nyilatkozatát az UNIAN hírügynökség. 

Az együttműködés létrejöttének esélyei jónak mondhatóak, hiszen az Európai Unióban uralkodó válság miatt nyugati részről is valószínűbb egy olyan program támogatása, mely jóval olcsóbb, mint a Déli Áramlat, melynek projektjével Oroszország Brüsszel szerint az általa preferált Nabucco megépítésének akarja elejét venni. Az UNIAN jelentése szerint Günther Oettinger energiaügyi biztos kijevi látogatása során az EU részéről üdvözlendőnek nevezte a konzorcium létrehozását, s kijelentette, mind a három fél együttes érdeke, hogy ne ismétlődhessenek meg a 2009-es események.

Mégsem lesz Déli Áramlat?

A Déli Áramlat tengeri részét érintő megállapodást nem szabad túlértékelni, hiszen ez még nem jelenti azt, hogy egyszer a Déli Áramlaton keresztül valóban gáz fog érkezni Európába. A megvalósulást csak akkor lehet biztosan kimondani, ha megszületett a végső befektetési döntés. Mindaddig, mint az elmúlt hetek eseményei is megmutatták, Oroszországnak nagy mozgástere van: ha befolyást tudná szerezni Ukrajna gázvezeték-rendszere felett, s mindez ráadásul az Európai Unió által megtámogatva, annak az eshetősége, hogy Ukrajna a gázcsapok elzárásával zsarolná nyugati és keleti szomszédjait minimálisra csökkenne, s ily módon a Déli Áramlat kiépítésének az indítéka megszűnne.

Ha Kijev a fenti feltételekbe mégsem lenne hajlandó beleegyezni, a Gazpromnak a projekt megvalósításához két kulcsfontosságú kérdésben akkor is előrelépést kellene elérnie. A Fekete-tenger alatti vezeték részben Törökország kizárólagos gazdasági övezetén haladna keresztül, s a török kormány mindeddig nem adta meg a csövek ezen területen való lefektetéshez a jóváhagyását. Sőt szeptember 29-én Taner Yildiz Törökország energiaügyi minisztere bejelentette, hogy országa nem fogja meghosszabbítani az idén lejáró szerződését a Gazprommal, ha Moszkva nem csökkenti számára a földgáz árát – tudósított a Kommerszant.

Törökországba ma két úton érkezik az orosz gáz: a Fekete-tenger alatt húzódó Kék Áramlatból, illetve a „nyugati úton” keresztül, mely Ukrajnán, Moldován, Románián és Bulgárián áthaladva Törökország nyugati részének gázellátásáért felel. Az utóbbi útvonalon szállított gázról, eredetileg még 1986-ban hoztak tető alá szerződést, s ma évente 14 milliárd köbméter gáz érkezett ennek alapján Törökországba, a Gazprom második legnagyobb külföldi fogyasztójához. Ankara ma is csak 250 dolláros áron vásárolja a gázt Oroszországtól, mely a 350 dolláros európai átlagárhoz képest olcsónak mondható, s országa energiaellátásának hatvan százalékát orosz gázból fedezi, így a Gazpromnál nem veszik komolyan a török fenyegetéseket. Azonban elképzelhető, hogy a Déli Áramlat megépítésének érdekében Moszkva hajlandó lenne akár húsz százalékos árengedménybe is belemenni – olvasható a Gazeta.ru orosz lap elemzésében.

Ez az esemény is jól mutatja, hogy Oroszország a Déli Áramlat megépítése esetén sem tudna mentesülni a tranzitországoktól való függés alól. Törökország különlegesen jó pozíciókból követelheti a gáz árának csökkentését: az Európai Unió által preferált, Európa orosz gáztól való függőségét enyhíteni célzó Nabucco gázvezeték is területén haladna át, így bármelyik projekt megvalósulása esetén élvezhetné a tranzitállami lét előnyeit, s mint regionális hatalmi pozíciókra törő ország, ezzel elképzelhető, hogy élni is tudna.