A lengyel belpolitika ütközőpontjai

Lengyelországban 2007 óta négy párt, a kormányzó Polgári Platform (PO), a vele koalícióra lépő Lengyel Néppárt (PSL), az ellenzékbe szorult egykori kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS), valamint az egyetlen és meglehetősen kevés mandátummal rendelkező baloldali párt, a Baloldali Demokraták Szövetsége (SLD) alkotja a törvényhozást. Négy éve az előrehozott választásokat a Jog és Igazságosság elbukta, ám azóta a legerősebb ellenzéki párttá nőtte ki magát. Vasárnap kiderül, hogy a lengyel választók mekkora bizalmat szavaznak neki.

A jobboldali tábor megosztottsága

Az egységes Lengyelország megteremtésében fontos szerepet betöltő katolikus egyház mind a mai napig nagy hatással van a belpolitikai életre. Emellett a szocializmus 1989-es bukását követően hátramaradt gyenge baloldali pártok miatt sincs meg Lengyelországban a baloldal-centrum-jobboldal klasszikus felosztás. A mérleg serpenyője ezért erősen eltolódott a jobboldali pártok, így a PiS és a PO javára.

A baloldali pártokat jelenleg az alig 8 százalékos támogatottságot élvező Demokratikus Baloldal Pártja képviseli, míg a jobboldalt a két nagy párt, a közel egyforma támogatottságot élvező, liberális-konzervatív elveket valló, Donald Tusk vezetése alatt álló Polgári Platform és a konzervatívabb, nemzeti vonalat képviselő Jog és Igazságosság képviseli.

Bár mindkét párt jobboldali, keresztény nézeteket vall, programjuk nagyon távol áll egymástól, a legfontosabb kérdésekben szöges ellentétben állnak egymással, ezért éles törésvonal alakult ki közöttük.

Kisebbségek helyzete – „Lengyelország csak a lengyeleké”

Lengyelország határainak többszöri átszabása következtében a nyugati területeket jelentős német kisebbség lakja. Emellett Lódzban, Krakkóban is számottevő németség él. Ők jelentik a nemzeti-konzervatív PiS-szel szemben mérsékeltnek számító PO biztos választópolgárait. Donald Tusk pártjával szemben az erős nemzeti érdekeket képviselő Jaroslaw Kaczynski vezette PiS-nek már nem egyszer volt összetűzése az opolei és a sziléziai vajdaságban élő kisebbségekkel, különösen a németekkel kapcsolatban. A lengyel-német feszültség főleg a Kaczynski-kormány idején, a 2005 és 2007 közötti időszakban volt jelentős. Kaczynski németekkel és az EU-val szembeni ellenszenve megbénította Varsó és Berlin együttműködését is.

Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. Donald Tusk mind gazdasági, mind kulturális és politikai tekintetben nyitott az együttműködésre, ezzel új fejezetet nyitott a két ország kapcsolatában. Az erős ellenzékiséget képviselő Jaroslaw Kaczynski ebbe továbbra sem nyugodott bele, politikai programjában ezért helyt kapott a lengyel nemzet egységéért folytatott harc is.

Az abortuszháború

A lengyel politika egyik sarkalatos és egyúttal a politikai életben legnagyobb visszhangot kiváltó kérdése a terhességmegszakítás ügye.  A lengyel abortusztörvényt az ír mellett Európa egyik legszigorúbb szabályozásaként tartják számon. A jogszabály kimondja, hogy a megfogant gyermek életét csak három esetben lehet kioltani: ha a születése az anya életét veszélyezteti, ha a gyermek nemi erőszak következtében fogant, vagy akkor, ha a magzatot súlyos egészségkárosodás érte.

A választások előtt egy civil javaslat, a Mariusz Dzierzawski vezette Jog az Élethez Alapítvány fellépése révén robbant ki az abortuszháború. Dzierzawski kezdeményezésére augusztus végén két abortuszra vonatkozó törvényjavaslat is az alsóház elé került, de egyiknek sem volt elegendő támogatottsága ahhoz, hogy a művi vetélésre vonatkozó törvényt megváltoztassák. A lengyel nők így továbbra is külföldön végeztetik el a műtétet: Anglia és Szlovákia vált a beavatkozások leggyakoribb helyszínévé. Egyes becslések szerint az abortuszturizmus 3000 lengyel nőt érint minden évben.

A magzatgyilkosságon felül a témához szorosan kapcsolódó kérdés a szexuális felvilágosítás elterjedésének támogatása, a mesterséges megtermékenyítés ügye, illetve a fogamzásgátlás is. Az SLD a szabályok lazítása mellett áll, míg a lengyel katolikus egyház a születendő gyermek védelmét a fogantatástól számítva kéri, és ez utóbbi véleményt osztja a Jog és Igazságosság is. Az SLD az egyház és az állam szétválasztását szorgalmazza, és úgy látja: a törvény szigorításával csak egy dolog érhető el: „az egyházi világnézet ráerőltetése a nem katolikusokra”.

Nem ez az első eset amikor Lengyelországban az abortusz szabályainak szigorítását kezdeményezik. Az abortuszháború előzményének tekinthető a Lengyel Családok Ligájának 2007-es indítványa, ami szintén az abortusztörvény szigorítására vonatkozott, ennek megszavazásához szükséges kétharmados parlamenti többséget azonban nem sikerült akkor sem elérni, így a korábbi szabályozás maradt hatályban.

A köztársasági elnök, Bronislaw Komorowski nem tartja szükségesnek az abortusztörvény módosítását, ő úgy látja, nem csak a politikát, hanem a társadalmat is megosztja ez a kérdés. Véleménye szerint ez a kompromisszumos állapot – vagyis, hogy három feltétel mellett lehetséges az abortusz elvégeztetése – elégíti ki legjobban mindkét tábor igényeit.

Szmolenszk – egy tragédia utóélete

2010. április 10-én lezuhant a Katynba tartó elnöki gép, fedélzetén Lech Kaczynski elnökkel, feleségével, továbbá a 94 fős, politikai elitet képviselő kísérettel. A tragédia átrendezte a lengyel politikai életet. Az elnök halála előrehozott elnöki választásokat tett szükségessé, melyen az elhunyt elnök, Lech Kaczynski ikertestvére, Jaroslaw Kaczynski helyett Bronislaw Komorowksi lett végül a befutó.

Jaroslaw Kaczynksi politikai lendületét látszólag nem törte meg ikertestvére elvesztése, sőt, az ellenzék vezére a rövid életű és igen csúfos kudarcot valló, alig kétéves PiS-kormányzást igyekszik megismételni most úgy, hogy a szmolenszki tragédiára támaszkodva próbál biztos szavazótábora mellé további híveket szerezni. Nem is eredménytelenül. 

A lengyel tragédia okát, a gép és a fekete doboz kivizsgálását Kaczynski tiltakozása ellenére Donald Tusk az oroszokra bízta, aki ezzel kivívta nem egy választópolgár ellenszenvét. Az oroszok a vizsgálatok alapján a lengyel pilótákat okolták a balesetért, míg Kaczynski az orosz légiirányítókat hibáztatja. Kaczynski azt ígéri, ha pártja megnyeri a választásokat, tovább fogja görgetni az ügyet, és a vizsgálódást a szerinte biztosabb lengyel kézbe helyezi.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lengyel választók elégedetlenségüket kétféleképpen fejezik ki: vagy érdektelenek a politikával szemben és nem jelennek meg a választásokon, vagy büntetésképpen az ellenzékre szavaznak. A szmolenszki katasztrófa egyértelműen a PiS irányába tereli a PO választóit, ugyanis a Polgári Platform nem tud maga mögött olyan biztos szavazótábort, mint nagy riválisa. Kaczynski számára elegendő lehet a választók alacsony részvétele ahhoz, hogy felé dőljön a mérleg nyelve.

Mi a helyzet a többi párttal? Lapozzon és megtudja!

Kihalt a lepperizmus, megjelent a palikotizmus

A lengyel politika egyik legkarizmatikusabb személyisége, Andrzej Lepper 2006-ban koalícióra lépett a PiS-szel, ő volt az akkori kormány mezőgazdasági minisztere, továbbá miniszterelnök-helyettese. A börtönbüntetésére váró, botrányairól elhíresült pártvezetőt 2011 nyarán holtan találták, az Önvédelem így vezetője halála és a párt meggyengülése következtében tovább erősíti a két jobboldali párt pozícióját.

Új színfoltként jelent meg a lengyel politikában a Palikotot Támogatók Mozgalma, melynek alapítója az ismert üzletember, Janusz Palikot, akit kizárt a Polgári Platform soraiból szélsőséges politikai megnyilvánulásai miatt. Palikot különösen a szmolenszki tragédia kapcsán tett bíráló megjegyzéseivel váltott ki nagy felháborodást, de a politikus ezzel maga alatt is vágja a fát, hiszen a repülőszerencsétlenség igen érzékenyen érinti a lengyeleket. A tragédia tisztázásának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezt kampányelemként a PiS fel is felhasználja a választási küzdelemben.

Növekedő GDP a gazdasági krízis közepette

A kormány gazdaságpolitikájának alapkövei az adóreform, az áfakulcs csökkentése, és a szélessávú internet biztosítása országszerte, amivel az ország versenyképességét akarják növelni. A kabinet a nyugdíjreform bevezetése ellenére is fenn tudta tartani a gazdasági növekedést, illetve nagyobb egyenlőséget biztosított a nők számára a munkaerőpiacon az egyenlő munkabérek ígéretével. Ezek a lépések egyértelműen a bizonytalan szavazók megnyerését szolgálták.

A PO-kormány másik sikertörténete a külpolitika. Az erősödő külkapcsolatokat, a weimari háromszöget, vagyis a francia-német-lengyel kapcsolatokat élénkítő találkozókat, az európai integrációt, valamint az oroszok felé nyitást azonban nem nézi jó szemmel a lengyel nemzeti érdekeket és értékeket szem előtt tartó Jaroslaw Kaczynski. 

A kormány hangzatos ígéretei mégsem elegendőek ahhoz, hogy a választópolgárokat meggyőzzék, mert bár a külkapcsolatok élénkültek és a gazdaság is dübörög, az foci EB-re való felkészülés és az autópályák építése csak akadozva halad, ezért komoly támadások is érik Tusk pártját. A PiS biztosabb szavazókört tudhat maga mögött, ugyanakkor Kaczynski pártjának gazdasági téren nincsen semmilyen konkrét elképzelése. Ez egyértelműen a PiS gyengéje. 

Kis pártok útkeresőben

Lengyelországban a lakosság 90 százaléka katolikus. Többségük a PiS-t és a PO-t támogatja, de akik nem jobbra szavaznak, azok elsősorban a Baloldali Demokraták Szövetsége mellett állnak ki. A baloldali párt hozzávetőlegesen 8 százalékos támogatottságot élvez, ezért a Grzegorz Napieralski vezette formáció taktikai koalícióra készül: elsősorban a PO-val szeretnének együttműködni. 

Az SLD a mesterséges megtermékenyítés támogatója, az állam és az egyház szétválasztása és a homoszexuálisok mellett lép fel. Röviden: azokat az értékeket vállalja magára, amit a vezető nagyobb pártok mereven elutasítanak.

Kis pártként jelen van még a lengyel parlamentben a Lengyel Parasztpárt, melynek támogatottsága visszaesőben van, ezért kétséges, hogy eléri-e az október 9-ei választásokon az 5 százalékos bekerülési küszöböt. 

Melyik jobboldali párt győzedelmeskedik október második vasárnapján?

A legfontosabb problémákat, irányvonalakat elemezve feltűnik, hogy mély szakadék van a két nagy jobboldali párt között, és ez teljesen megosztja az országot. A PiS az abortuszvitával, a nemzeti érdekek és a hazaszeretetre való hivatkozás révén, morális úton próbál a választópolgárokra hatni. Ezzel szemben a modernizációra építő PO kész tényeket, a gazdasági eredményeket bemutatva próbálja maga mellé állítani a választókat. 

Az októberi megmérettetés nagy kérédése, hogy a választópolgárok melyik jobboldali pártnak adnak nagyobb bizalmat. Vajon a gazdasági sikerek hozzásegítik-e a PO-t négyéves terminusának meghosszabbításához, vagy koalícióban kell majd vezetnie az országot Donald Tusk pártjának? Esetleg Jaroslaw Kaczynski és a PiS nacionalista retorikája lesz a befutó? Vasárnap választ kapunk ezekre a kérdésekre is.