Magyar nyelvű feliratok nyomában Kárpátalján

Kárpátalján gyakorta tapasztalható, hogy csupán államnyelven vannak feltüntetve a fontos, közérdekű információk. Dr. Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnöke szerint nem a törvényekkel van baj.

– Ukrajna jogszabályai a nyelvi jogok tekintetében valószínűleg világviszonylatban is a legliberálisabbak közé tartoznak – fejtette ki dr. Tóth Mihály. – Ez az ide vonatkozó nemzetközi kötelezettségeiről is elmondható. Az ország 2003-ban csatlakozott a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájához. Ennek egyik alapelve kimondja, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek alkalmazása mind a magán-, mind a közélet területén a személyek elidegeníthetetlen jogát képezi. Az alkotmány 10-ik cikkelye szerint Ukrajnában garantált a kisebbségi nyelvek fejlődése, alkalmazása és védelme. Az 1989-es nyelvtörvény és az 1992-es kisebbségi törvény arról rendelkezik, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzetiséghez tartozók tömbben élnek, az adott kisebbség nyelve az ukrán mellett hivatalos formában használható. S megemlíthetem, hogy az 1998-ban elfogadott önkormányzati törvény szerint az önkormányzat eldöntheti, hogy tevékenysége során és hivatalos közleményeiben az államnyelv mellett milyen más nyelvet használ még.

– A jogszabályok csak az államnyelv használatát illetően tartalmaznak kötelező jellegű előírásokat, ugyanakkor a kisebbségek nyelvével kapcsolatosan csak a lehetőséget adják meg, tehát ilyen kötelmek nem vonatkoznak sem az állami hivatalokra, sem az önkormányzatokra vagy egyéb közületekre, vállalatokra. Valamely kisebbségi nyelv használatáról, alkalmazásáról az adott szerv, személy, cég stb. önállóan hozza meg döntését. Magyarán szólva semmilyen szabályt nem sért és nem is vonható felelősségre, ha például egy magánvállalkozó egy zömében magyarok által lakott településen nem tesz ki magyar nyelvű feliratot – nyilatkozta az UMDSZ tiszteletbeli elnöke.

Az UMDSZ tiszteletbeli elnöke elmondta, a 2000-es évek elején számos, az ukrán nyelv kizárólagosságát rögzítő jogszabály született. Ezek közül az emberek számára a reklámokról szóló törvény volt a legszembetűnőbb. Ennek egyik rendelkezése szerint a nyomtatott, illetve a televízióban, rádióban elhangzó reklámok kizárólag ukrán nyelvűek lehetnek. A számos hangzatos, de lényegét tekintve senkit semmire nem kötelező kisebbségbarát jogszabály megléte ellenére az ilyen jellegű rendelkezések miatt Ukrajnában a jogszabályi környezet a nyelvi jogok tekintetében ma már nehezen minősíthető kisebbségbarátnak.

Az e területen meglévő visszásságok kiküszöbölését, a nyelvi egyenjogúság legalább részleges biztosítását tűzi ki célul a Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov parlamenti képviselők által beterjesztett nyelvtörvénytervezet, mely már a hivatalos parlamenti vitát megelőzően az ország egynyelvűségét szorgalmazók kereszttüzébe került.