Szeptember 11: A mérleg két oldala

Gigantikus megemlékezéssorozat vette kezdetét az Egyesült Államokban szeptember 11. tíz éves évfodulója alkalmából. A ceremónia mögé nézve azonban elénk tárul a számos etnikai, vallási, kulturális és politikai érdekellentét és értetlenség ami a terrorizmus és az ellen folytatott küzdelem mozgatórugóit feszíti.

Amerika emlékezik

Szeptember 11. közeledtével a tíz évvel ezelőtti katasztrófa jegyében sorra jelennek meg a személyes visszaemlékezések, reflekciók és az azóta eltelt időszakot mérlegelő elemzések. A kommentárokat olvasva, jól érzékelhető hogy a több mint 3000 életet követelő trauma lélektanilag ma is ugyanolyan mélyen áthatja az amerikaiakat, és nagy mértékben meghatározza, hogy miként gondolkodnak a saját társadalmukról és a világról.

A mindennapi élet szintjén, úgy tűnik lassan helyre áll a rend. A manhattani üzleti negyed központjában 2001 óta Ground Zero-ként emlegetett helyszín eddig inkább a katasztrófaturizmus színhelye volt. Jókora pénzügyi és politikai csatározások után, a Világkereskedelmi Központ helyén a támadásban összedőlt Északi és Déli Torony kivételével újraépítik a Központ másik öt tornyát. 2013-ra készül el a korábbiaknál is jóval magasabb 104 emeletes irodaház, a One World Trade Center. A mostani megemlékezések alkalmával megnyíló 9/11 Emlékhely és Múzeum részeként az Ikertornyok alapzatából létrehozott két medence állít mementót a pusztításnak.

Nőtt a kultúrák közötti távolság

A helyszín újjáéledése és a körülötte zajló csatározások más szempontból is leképezik azamerikai társadalom dilemmáit. Nagy port kavart, amikor Michael Bloomberg New York polgármestere bejelentette, hogy semmilyen egyházi személy nem vesz részt hivatalosan a ceremónián. Jóllehet ezzel Bloomberg csak tartotta magát az eddigi megemlékezések hagyományához, ahol sem politikai sem vallási vezetők nem vettek részt, konzervatív vallási és kongresszusi vezetők hevesen támadták a polgármestert, mondván döntése vallásellenes. Bloomberg nem először „veri ki a biztosítékot” az amerikai egyházaknál. 2010-ben azzal váltott ki tiltakozási hullámot, hogy jóváhagyta a Ground Zerotól két háztömbnyire egy muszlim kulturális központ és mecset építését. A Park 51 elnevezésű projekt országos tiltakozáshullámot indított el.

A tiltakozók között a 2001-ben elhunyt áldozatok családtagjai kegyeletsértőnek találták az ötletet, de a vita hamarosan a közelgő félidős választások kampánytémájává vált, és olyan konzervatív republikánus vezetők tűzték zászlójukra, mint Newt Gingrich, vagy Sarah Palin. Az indulatok végül iszlamofób hisztériába csaptak át, amikor a floridai Gainesvilleben egy lelkész azzal fenyegetőzött, hogy 9/11 évfordulóján nyilvánosan égeti el a Koránt.

Az amerikai társadalomban sporadikus vallási intolerancia és gyanakvás a zsidókkal és a mormonokkal szemben nem új jelenség. A muszlim amerikaiak – egy 2007-es felmérés szerint összesen mintegy 2, 4 millióan – viszont sokkal inkább szétszórtan élnek az országban, a faji, az etnikai és a vallási összetételük pedig nagyon heterogén. 2001 óta mégis érezhetően megnőtt az iszlamofób hangulat az USA-ban. A muszlim ellenes érzéseket kihasználták a 2008-as választások során is. A Time magazin felmérése szerint az amerikaiak csaknem egy negyede hiszi azt, hogy Obama elnök muszlim.

A félelem tovább erősödött a 2009-es fort hoodi lövöldözés és a Times Square-en meghiusított merényletkísérlet óta. Egy Nidal Malik Hasan nevű palesztin származású katonatiszt 13 társát lelőtte és további 29-et megsebesített a texasi katonai bázison. Szélsőséges iszlám nézeteket vallott, és saját állítása szerint kapcsolatban állt a yemeni al-Kaidával. A pakisztáni születésű amerikai Faisal Shahzad 2010-ben a Times Squaren egy autóban rejtett el bombát. Saját bevallása szerint egy wazirisztáni terrorista táborban képezték ki, ami annál is inkább hihető, mert a merénylet-kísérlet leleplezése után a pakisztáni talibán vállalt felelősséget az incidensért.

Obama elnök egyik deklarált célja az amerikai társdalom etnikai és faji csoportjai közötti viszony javítása volt. A 2011-es felmérések azonban pont az ellenkezőjét bizonyítják

Egy augusztusi közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy az amerikaiak nagyon megosztottak faji, vallási és etnikai kérdésekben. A megkérdezettek 58 százaléka volt jó véleménnyel a muzulmánokról. Ezen belül viszont a republikánus szavazók kevesebb mint fele, a Demokrata Párt támogatóinak viszont kétharmada mondta ezt. A megkérdezettek hasonló arányban különböznek abban, hogy miként viszonyulnának ahhoz, ha muszlim iskola működne közösségükben, mecset állna otthonuk közelében, vagy muszlim öltözetet viselő nőket vagy imádkozó muzulmán férfiakat látnának repülőtéren. Jelentős a törésvonal a különböző korcsoportok között is. A 65 éves és annál idősebb korosztály sokkal szigorúbb, mint a 18 és 29 év közötti amerikaiak az olyan kérdésekben, hogy lehetővé tegyék-e az állampolgárság megszerzését az illegális bevándorlóknak, engedélyezzék-e a melegházasságokat, de a két generáció máshogy viszonyul a feketékhez, a spanyolajkúakhoz, a muzulmánokhoz és az ateistákhoz is.

53 százalék úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Államok most nagyobb biztonságban van a terrorizmustól, mint a 2001. szeptember 11-én végrehajtott merényletek előtt. Ugyanakkor tíz amerikaiból nyolc szerint csökkent a személyes szabadság, és tízből heten úgy gondolják, hogy Amerikát most kevésbé tisztelik a világban mint a 2001-es merényletek előtt.

2011-ben hét százalékponttal 30 százalékra emelkedett azok aránya, akik azt gondolják, hogy az amerikai muzulmánok iszlám törvénykezést akarnak bevezetni az Egyesült Államokban.

A válaszadók 60 százaléka egyetértett azzal, miszerint túl sok amerikai gondolja úgy, hogy minden muzulmán terrorista. Nyolcvannyolc százalék beismerte, hogy keveset vagy semmit sem tud a muzulmán vallásról és előírásokról. A megkérdezettek majdnem 79 százaléka szerint a muzulmán országokban rossz véleménnyel vannak az Egyesült Államokról, de háromnegyedük nem tartja indokoltnak az ilyen nézeteket.

Cikkünk nem ért véget. Lapozzon a folytatásért!

Amerika megítélése az arab és perzsa világban

9/11 után Amerikában sokan feltették a kérdést „Miért utálnak minket?”. Leegyszerűsítve arra következtetésre jutottak, hogy Amerikának javítania kell a külföldi megítélését, különösen az arab és perzsa világban. A közeledés és a párbeszéd volt a célja Obama elnök közel- keleti országokhoz szóló beszédeinek. A politikai gesztusok azonban többnyire megmaradtak a retorika szintjén.  „A térség politikai elitje és a közvélemény számára fontos kérdésekben, mint a palesztin–izraeli konfliktus, az amerikai katonai jelenlét, illetve a szövetséges autoriter rezsimek támogatása, nem történt előrelépés” értékelte N. Rózsa Erzsébet, a térség szakértője. Obama kezdeményezése tehát a térség országai szemében mindössze gesztus maradt, így az Egyesült Államokról alkotott vélemény továbbra is negatív. A George W. Bush vezette adminisztráció legrosszabb mutatóit idézi. Oszama bin Láden „halála jelentős fegyverténynek számít az Egyesült Államokban, de az arab világban– arab származása ellenére – nem váltott ki különösebb reakciót – sem a politikai elitben, mely maga is fenyegetést látott benne, sem a közvéleményben, mely számára külső, idegen tényezővé vált” írja a szakértő.

A palesztin izraeli tárgyalások folytatásával  megbízott kvartettnek – USA, ENSZ, EU és Oroszország – még egymás között sem sikerült megegyezésre jutni, nemhogy tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket.  „Végül, de nem utolsósorban, 2011. május 20-án a Fehér Házba várták Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, akinek feszült a személyes kapcsolata Obamával, és kormánya igen komoly próbák elé állította és állítja az elnöki adminisztrációt. Emlékezetes, hogy éppen Joe Biden alelnök 2010. márciusi látogatásakor jelentették be, hogy újabb 1600 ház építésére adnak engedélyt; hasonlóképpen, Obama beszédével egyidejűleg engedélyezték az izraeli hatóságok újabb 1500 ház/lakás építését a Kelet-Jeruzsálemhez tartozó területeken. … Az „arab tavasszal” megkezdődött a térség „önálló”, saját fejlődésében jelentkező demokratizálódása, mely a klasszikus értelemben vett „grass-root” mozgalmak sorozatában nyilvánult meg. Miközben az autoriter rezsimek vezetői minden rossz forrásaként a Nyugatot jelölték meg, az Izrael-ellenesség a politikai akarat egyetlen engedélyezett kifejezési formája volt, illetve a törzsi, etnikai és vallási különbözőségeket politikai eszközként használták, az „arab tavasz” az USA számára komoly figyelmeztetés volt: azt jelentette, hogy a térség nélküle és akár ellenében is átalakul, ezért ha nem változtat külpolitikáján, az Egyesült Államokat és az arab világot elválasztó szakadék tovább bővül majd” olvasható N. Rózsa gyorselemzésében.

Terrorizmus veszély ma

Amerikai és európai szakértők egybehangzó állítása szerint 2001 óta a terrorizmus elleni küzdelem legjelentősebb eredménye, hogy mára a 9/11-hez hasonló léptékű terrortámadás esélye a minimálisra csökkent. Sietnek viszont hozzátenni, hogy a terrorcselekményeket teljes mértékben megakadályozni lehetetlen. Meg kell tanulunk együtt élni a veszéllyel. Michael Hayden ezredes a terrorelhárításban vezető szerepet játszó CIA és a National Security Agency (NSA) korábbi igazgatója szerint a hálózat fejeként működő Pakisztáni Al-Kaida az USA és szövetségesei támadásának köszönhetően, illetve Oszama bin Láden és több másod és harmad vonalbéli vezető halálával annyira meggyengült, hogy az al-Kaida stratégiát váltott. A hálózat többi központjából indítja a támadásait. Ezek a támadások jóllehet nagyobb számban fordulnak elő, de sokkal kevésbé jól előkészítettek és így kisebb károkat okozhatnak, ha netán nem sikerül őket időben leleplezni, mint például a Times Square esetében. Ezért amerikai szakértők a jövőben inkább a „magányos farkas” típusú elkövetőket figyelnek, akik hosszabb ideje a célországban élnek, illetve ottani home grown állampolgárok. Ugyanezen okokból megszaporodhat a nyugati országok külföldi képviseletei ellen elkövetett merényletek száma is.

Név: Al-KaidaVezető: Ayman al-ZawahiriFőhadiszállás: PakisztánOszama bin Láden utódja további decentralizációt folytat, több szabadságot enged az egyes alegységeknek és társszervezeteknek. Oszama idején prioritás volt az USA felségterületén elkövetett merénylet.

Regionális társzervezetNév: Arábiai al-Kaida Vezetők: Anwar al-Awlaki, Nasser al-WuhayshiFőhadiszállás: Kelet-Jemen2009-ben jött létre a szaúd-arábiai és a jemeni szélsőséges iszlám csoportokból. Célkeresztjében a szaúdi és jemeni olajinfrastruktúra stratégiai pontjai, nemzetbiztonsági erők és külföldi állampolgárok állnak. Fő céljai a szaúdi monarchia és a jemeni kormány megdöntésével egy iszlám kalifátus létrehozása; illetve amerikai célpontok ellenicsapások.

Szövetséges csoportNév: Al ShabaabVezető: Fazul Abdullah Mohamed (nem rég húnyt el)Főhadiszállás: SzomáliaEleinte csak Szomáliára irányult a figyelme. Egyre szorosabb együttműködés fűzi a jemeni al-Kaidához.                                                                                                                                                                                                                                                                           A terrorszervezet jelen van Észak-Afrikában is Maghrebi al-Kaida néven, illetve Irakban működik a Mezopotámiai al-Kaida.

Különösen nagy gondot jelent Pakisztán. A Council on Foreign Relations egyenesen a terroristák új generációjáról beszél. Öt nagy csoportra bonthatók. A szunnita és síita szektáriánus csoportok akik a pakisztáni kormányt akarják megdönteni. Az India-ellenes terroristák, akik a pakisztáni kormány és titkosszolgálat támogatásával működnek. Az Afgán Talibán: az eredeti tálib rezsim, és a kandahari vezető Mullah Mohammad Omar körül szervezdődött csoport. A Pakisztáni al-Kaida: akik főként az afganisztáni-pakisztáni határ mentén levő Szövetségi Adminisztráció Alatt Álló Törzsi Területeken szerveződtek. Egyes elemzők szerint az Oszama bin Láden vezette csoporton kívül itt működik az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom, az Iszlám Dzsihád csoport, és a Líbiai Iszlám Harcosok Csoportja is. Ezen kívül működnek még itt más fegyveres csoportok is, akiket nehéz lenni egységes leírás alapján kategorizálni.

Az iraki és az afganisztáni amerikai csapatkivonások nyomán a térségben felerősödtek az Al-Kaida illetve a talibán által végrehajtott támadások.

Terrorelhárítás

Hayden ezredes elmondta, hogy a terrorelhárítás színvonala sokkal jobb, mint 2001 előtt. Az erre a célra szánt pénzek megháromszorozódtak, megerősítették a terrorelhárítás felderítő pillérét, jobb az együttműködés a különböző amerikai és nemzetközi ügynökségek és bűnüldöző szervek között, és nem utolsó sorban nagy gondot fordítottak a terepen működő ügynökök és a beépített emberek tevékenységére.

Ugyanakkor a terrorelhárítás az egyik legvitatottabb terület a nemzetközi jog és emberi jogok szempontjából. Az intézkedések sok esetben figyelmen kívül hagyják a biztonság és a polgári és szabadságjogok közötti egyensúly kritériumát. Hayden felhívta a figyelmet arra, hogy a CIA titkos börtönök csak és kizárólag addig működtek, amíg a foglyok „információs értéke” magas volt, azaz a vallatás idejére tartották őket itt fogva, és amint lehetett, tovább küldték őket Guantanamóra. Fokozott kihallgatási technikákat csak három fogoly estében alkalmaztak. Az így nyert információk nagyon nagy mértékben hozzájárultak az Al-Kaida vezetők, köztük bin Laden elfogásához illetve likvidáláséhoz. A távlati cél az volt, hogy minél előbb katonai – vagy később akár polgári – bíróságok előtt tárgyalják a vádlottak ügyét. A Guantanamón jelenleg fogvatartott 174  rab további sorsa még mindig rendezésre vár.

Az úgynevezett Foreign Intelligence Surveillance Act biztosítja az engedély nélküli lehallgatásokat és megfigyelést olyan esetekben, amikor az Egyesült Államok területén idegen hatalom által végrehajtott  kémkedés gyanúja áll fenn. 2001-ben kiterjesztették a terrorista gyanús tevékenységekre is, majd 2006-ban és 2008-ban megújították és tovább bővítették. A sokat vitatott PATRIOT Act egyes rendelkezésinek érvényessége lejárt, többet a szövetségi bíróságok érvénytelenítettek, de néhányat 2010-ben meghosszabbítottak

2004 után a nemzetbiztonság és terrorelhárítás terén hozott intézkedések alapját az úgynevezett 9/11 Bizottság 41 pontból álló ajánlása képezte. A kétpárti bizottság volt elnöke, Tom Kean egykori New Jersey-i republikánus kormányzó és a testület volt alelnöke, Lee Hamilton is részt vett a Bipartisan Policy Center nevű agytröszt jelentésében, amely a kormány munkáját értékelte az azóta eltelt időszakban. Az elemzők szerint 9 pont megvalósítatlan maradt. Nem valósult meg egy biometrikus azonosításon alapuló országos be- és kiléptető rendszer kifejlesztése,  sem pedig a polgári szabadságjogok garanciája a megnövekedett végrehajtó hatalommal szemben. Tom Kean sajnálja, hogy Barack Obama elnök mindmáig nem nevezte ki a polgári szabadságjogok Fehér Ház mellé rendelt tanácsának tagjait, amelynek létrehozását szintén a 9/11-es bizottság javasolta.  Szintén nem orvosolták még a 2001. szeptember 11-én az egyik legfőbb problémát az okozó logisztikai hiányosságot, A rendőrség, a tűzoltóság és más sürgősségi szolgálatok nem tudtak kapcsolatba lépni egymással, mert az általuk használt távközlési rendszerek nem ugyanazt a hullámhosszt használták. Továbbá elégtelen a 17 legnagyobb hírszerző ügynökség kongresszusi felügyelete.