Fekete-Afrika utolsó királyának napjai meg vannak számlálva

Afrika második legkisebb állama, ugyanakkor itt a legmagasabb az AIDS-betegek aránya. A lakosság 40 százaléka munkanélküli, az abszolút monarchia fejének ellenben számos felesége és palotája van – nem beszélve a luxusautóiról. Az ellenzék egy ideje már éledezik, ám a központosított hatalom erős hagyománya és az általános szegénység nem túl sok jóval kecsegteti a demokráciáért küzdőket. Elemzésünkben Szváziföldet mutatjuk be.

Az alábbiakban bemutatjuk Szváziföld apró államát, rámutatva, hogy hol rejtőznek a fő problémák. Elöljáróban elég leszögezni, hogy a szváziföldi király, az Oroszlán becenévre hallgató III. Mswati 14 feleséggel, rengeteg luxusautóval és palotával büszkélkedhet, ugyanakkor népe nagy része szegénységben él, és már az boldoggá teszi őket, ha napról napra jut étel az asztalukra. Az irigylésre méltó sorsú királynak azonban talán uralkodása legnagyobb kihívásával kell, hogy szembenézzen – az ellenzék megunta a despota önkényuralmát.

Bíztató jelek, majd keserű csalódás

A Foreign Policy 2007-ben egy olyan elemzést adott közre, melyben a világ uralkodóit vette számba, azt boncolgatva, hogy vajon mennyire stabil a hatalmuk. Eszerint Szváziföld királyának hatalma megingathatatlan: a lakosság többségének megfelelő, ha van mit ennie, nem törődnek ők a politikával. Így bármilyen változás csak külső nyomásra volt elképzelhető.

Az elemzés végeredménye nem véletlen: III. Mswati a kilencvenes években igen sűrű diák- és munkástüntetések miatt különböző politikai reformokat hajtott végre, aminek a csúcsa az volt, hogy 2006-ban alkotmányt adott országának. Azonban az utóbbi években ezeket a demokratikus eredményeket is sikeresen párologtatta el. Sőt, már 2006-ban is érezhető volt, hogy az alaptörvény inkább csak látszatintézkedés: a demokratizálódáson felbuzdulva ugyanis az Afrikai Egyesült Demokratikus Párt (African United Democratic Party) be akarta magát jegyeztetni hivatalos pártként, de ezt nem engedélyezték. Ugyanis az alaptörvényben nincs tisztázva a politikai pártok jogi státusza. A mai napig nem egyértelmű, hogy ez baki vagy szándékos húzás volt, azonban abból kiindulva, hogy ezt azóta sem javították ki, valamint hogy a király az alkotmány kihirdetése után gyakorlatilag azonnal nekiállt a lassan csöpögtetett demokratikus reformok eltüntetésének, valószínű, hogy tudatos lépés volt.

A hagyomány: abszolút monarchia

A Szváziföldi Királyság a 19. század elején jött létre. A zuluk és a Dél-Afrikában egyre erőteljesebben terjeszkedő európaiak szorításában az egyik nguni törzs, amit egy bizonyos Sobhuza vezetett, úgy döntött, a menedéket nyújtó hegyekbe költözik. Az új királyság nevét a törzsfő fiáról, Mswaziról kapta. Az így létrejövő szvázi nép mellett még szotók alkották az ifjú állam lakosságát. A biztonságos környezetben prosperáló közösség jött létre, azonban a gyarmatosítás elsöprő hullámának ők se tudtak ellenállni: 1902-re Szváziföld is a kialakuló Brit Birodalom része lett. A protektorátusi jogviszonyt kapó kisállam a megroppant Brit Birodalomból 1968-ban szakadt ki. A még csak kialakuló demokráciát II. Sobhuza király sikeres blokkolta azzal, hogy 1973-ban az alkotmányt egyszerűen hatályon kívül helyezte és valamennyi politikai pártot betiltott, így autoriter módon kezdett uralkodni.

Politikai berendezkedése ma is a király abszolutisztikus hatalmát szimbolizálja. Ugyan ötévente tartanak választásokat (legközelebb 2013-ban), de ekkor a nép csak az alsóház hatvanöt tagját választhatja meg (sőt, csak ötvenötöt, tíz képviselőt ugyanis a király jelöl ki). Ráadásul azt, hogy kire lehet szavazni, a királytól függő helyi tanács dönti el, mivel nincsenek politikai pártok. A minisztereket a király ajánlja, a miniszterelnök kinevezését a király hagyja jóvá. Röviden tehát: a kormányalakítás csak és kizárólag a király szája íze szerint történhet, aminek köszönhetően a végrehajtó hatalom mellett a törvényhozót is a kezében tudja, azaz maximálisan autoriter módon tud kormányozni.

A problémák

Ha az ember végigtekint a Szváziföldet sújtó különböző nehézségeken, akkor azokhoz képest szinte marginális, hogy arányait tekintve itt él a világon a legtöbb HIV-vírussal fertőzött betege. A lakosság negyede, 180 ezer ember szenved ebben a betegségben, és ennek köszönhetően a születéskor várható élettartam is itt a legalacsonyabb a kontinensen, mindössze 32 év.

A szváziföldiek 40 százaléka munkanélküli, míg 69 százalékuk naponta két dollárnál is kevesebből tud gazdálkodni, azaz hivatalosan is a szegénységi küszöb alatt él. Az egyik legnagyobb baj azonban az, hogy – Afrika sok államához hasonlóan – míg a népesség nagy része (70 százaléka) a mezőgazdaságban dolgozik, addig ez az ágazat a GDP-nek csak a 7,4 százalékát adja, míg az ipar 49,2 százalékát, a szolgáltatási szektor pedig a 43,4 százalékát. Azaz a bruttó hazai termék eloszlása ijesztően aránytalan, az ország igazi gazdasági képességét nem tükrözi.

Pénz, pénz, pénz – de nem mindegy, mire

A kis királyság büdzséje tavaly 950 milliárd amerikai dollár volt, amiből az országra alig 1,5 milliárdot fordított az uralkodó. III. Mswati ugyanis mániákusan gyűjti a különböző csecsebecséket. A feleségekről szólva elég, ha csak azt említjük, hogy 2009 augusztusában azzal haragította magára a nemzetközi közvéleményt, hogy a királynékat európai, közel-keleti és ázsiai bevásárló-körútra küldte, aminek során az akkor még csak 13 nő 4 millió fontot (nagyjából 1,2 milliárd forintot) vert el az államkasszából, ezen belül pedig elsősorban a nemzetközi segélyekből. Ennek ellenére egyébként már régóta illetik őt azzal a váddal, hogy a fiatal lányokat beleegyezésük nélkül veszi el, gyakorlatilag elrabolja őket.

Mswati szeret hatalmas palotákat is építtetni, amik aztán hitvesei szálláshelyeként funkcionálnak. A király autómániája is közismert: 2009-ben történt, hogy a király, megünnepelendő országa függetlenségének és egyben saját (negyvenedik) születésnapját, húsz teljesen páncélozott Mercedes-Benzt vásárolt, amiknek értéke egyenként 150 ezer font (tehát összesen 3 millió font, közel egymilliárd forint) volt.De ez csak egy eset: mániájához sorolhatjuk akár azt a projektet is, mely során 100 millió dollárért kíván építeni egy repteret, ami Boeing 747-eseket képes fogadni.

Pedig nem is szorulna az államkasszára: bevételei – melyek elődei befektetéseiből származnak – évente 10 millió font körüli összegre rúgnak, miközben személyes vagyona 145 millió font (majdnem 46 milliárd forint) magasságában lehet.

Hogyan tovább?

Így hát nem csoda, hogy ellenségeinek száma folyamatosan növekszik. Egyre többen szeretnék visszaállítani a többpártrendszert. Először 2010-ben, aztán 2011 márciusában, és legutóbb 2011. április 12-én, az alkotmány 1973-as visszavonásának 38. évfordulóján tüntettek a fővárosban. Az egyébként békés demonstrálókat a rendőrség brutális eszközökkel, könnygázzal és gumibotokkal verte szét, több aktivistát pedig őrizetbe vett. A tüntetéssorozat június végén csúcsosodott ki, ekkor már az uralkodó lemondását követelték. Erre reagálva a király azzal vádolta meg a „terrorszervezeteknek” titulált civil szervezeteket és a külföldi diplomatákat, hogy lepaktáltak „az ellenséggel”.

A gondokat csak tetézi, hogy Szváziföld a Dél-Afrikától kapott kölcsönök nélkül már rég csődbe ment volna. a királyság azonban egyelőre nem képes törleszteni, ezért Mwsati úgy döntött, a közszféra fizetéseit visszatartja, és ezzel próbálja a pénzügyeket rendezni. Szváziföld nagyon rá van szorulva Dél-Afrikára, amit mi sem mutat jobban, mint hogy importjának 90 százaléka Dél-Afrikából érkezik és exportjának 60 százaléka Dél-Afrikába irányul. Azonban a szomszéd is megunta a király cselekedeteit, és valószínűleg nem akadályoznák meg az uralkodó megdöntését.

A mai napon újrakezdődő ellenzéki mozgalomnak azonban sok buktatója van. A király erősen markában tartja a fegyveres erőket, így az eszköze adott egy esetleges felkelés leverésére. Az emberek félnek is, sokak szerint egyenesen öngyilkossággal ér fel a rendszert kritizálni. És ne felejtsük el azt sem, hogy az átlagember királyságban nőtt fel, sokak nem tudnak más rendszert elképzelni. Úgyhogy messze nem biztos a demokratikus átalakulás, mindenesetre a mai nappal a mozgalom elkezdődött, és a tervek szerint hétvégére már eredménye is lesz. Kíváncsian várjuk.