Sokismeretlenes kongói kampány

Teljes fordulatszámra kapcsolt a kongói választási kampány, noha leghamarabb november végén tarthatják a parlamenti- és elnökválasztást. Soha nem volt nyíltabb a küzdelem, ellenzéki összefogás nélkül azonban a jelenlegi elnök nagy valószínűséggel behúzza a győzelmet. Már csak azért is, mert leginkább ő tudja elcsalni a választásokat.

Csalással és bénázással tarkított regisztráció

Hivatalosan nincs még kampányidőszak, az majd csak október végén kezdődik, ennek megfelelően a törvény betűje szerint politikai gyűléseket sem szabad tartani a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ez azonban nem sokakat érdekel. Mára a korábban az ellenzéki összejöveteleket rendre szétverő rendőrség is nyugodtabb tempóra váltott, így az összes párt nagyobb sebességre kapcsolva próbálja megszólítani a választókat. Ez első pillantásra kicsit korainak tűnhet a november 28-i választási időpont ismeretében, a cél azonban az, hogy a pártok már a választási regisztráció időszakában ismertté és vonzóvá tegyék magukat.

A választói lista összeállítása le is zajlott, noha nem problémamentesen: 2006-hoz képest lényegesen lecsökkentették a regisztrációs központok számát, a szükséges dokumentumok késése és a technikai problémák (számítógépek és nyomtatók sorozatos bedöglése) mind-mind akadályozták a hatékony ügymenetet.

Visszaélésről is érkezett nem egy bejelentés: ezek szerint sok gyermeket, idegent és „szellemet” (fiktív személyt) regisztráltak az űrlapokon. A legaranyosabb történet kétségkívül egy ugandai ENSZ-hivatalnoké, akinek családja a vízumuk lejárta ellenére az országban maradt. Amikor ez kiderült, a diplomata inkább lefizette a hatóságokat, hogy ne kelljen a jóval nagyobb összegű bírságot kifizetnie, így a család gyerekestül-feleségestül kongóiként lett elkönyvelve.

A regisztráció befejezésével azonban még nem dőlhet hátra a választási bizottság, hiszen a listának megfelelően újra kell osztania a választási körzetek maximálisan elnyerhető mandátumait, márpedig ehhez módosítani kell a választási törvényt. Az idő sürget, és már több NGO is felvetette, hogy a jobb felkészülés érdekében el kellene tolni a választás időpontját. Az ellenzék azonban ezt nem támogatja, ők ragaszkodnak az alkotmány szövegéhez, amely szerint Joseph Kabila elnök mandátuma legkésőbb december 6-án lejár.

Béna kacsa ellenzék

Az ellenzék azonban jobban tenné, ha tettleg is együttműködnének, nem csak hangzatos nyilatkozatok formájában. Az év elején módosított választási törvény ugyanis eltörölte a második fordulót, így nem elegendő az első forduló után észbe kapni és közös jelöltet állítani. Aki az első fordulót nyeri – sok jelölt esetén akár csak 15-20 százalékos támogatottsággal –, az lesz a Kongói Demokratikus Köztársaság következő vezetője. Ez egyértelműen Kabila elnöknek kedvez (nem véletlenül lépte meg a módosítást, nyilván), az ellenzék azonban csak magának köszönheti majd, ha nem sikerül közös erővel letaszítaniuk a trónról a hatalmon lévő államfőt.

Bár megindultak a tárgyalások egy esetleges közös jelöltről, ezek elég nyögvenyelősen haladnak. Vital Kamerhe, az UNC vezetője ugyan többször jelezte, hogy háttérbe húzódna, ha cserébe megkapná a miniszterelnöki posztot, ám másik két fajsúlyos politikustársa kevésbé hajlandó kompromisszumokra. A nagy öreg, Étienne Tshikesedi (UPDS) köti az ebet a karóhoz, hogy ő „az ellenzék vezetője” – ezzel a titulussal haknizta körbe az USA-t és Európát az utóbbi hetekben –, Kamerhét pedig nem is tartja igazi ellenzékinek, hiszen néhány éve még Kabila kampányfőnöke és jobbkeze volt.

A Jean-Pierre Bemba vezette MLC-vel sem könnyű tárgyalni. A volt hadúr, aki a 2006-os tárgyalásokon 42 százalékot szerzett, jelenleg a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) előtt felel háborús és emberiesség elleni bűntetteiért, amiket csapataival még 2002-ben követett el a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságban. Ennek ellenére indulna a kongói elnökválasztáson, amit jogszabály ugyan nem tilt, de a személyes vagyona befagyasztása miatt kevésbé kecsegtetők a lehetőségei, mint öt évvel ezelőtt. Az sem segít rajta, hogy pártjából sorra dezertálnak a tagok, sokaknak nem tetszik ugyanis, hogy Bemba még Hágából is zsinóron rángatja a pártvezetést.

A volt hadúr egyébként valószínűleg az ICC történetének legfurcsább kérésével állt elő: szeretett volna ugyanis inkognitóban Kinshasába repülni – akár csak egy órára –, hogy saját kezűleg adja le elnökjelölti nyilatkozatát. A Büntetőbíróság azonban a kérést végül elutasította, a precedens hiányára és a szökés veszélyére hivatkozva.

Kabilának rengeteg eszköze van

Noha a 2006-os reménykedést egyértelműen a kiábrándultság légköre váltotta fel, Kabila még így is simán behúzhatja az elnökválasztást, ha okosan taktikázik. Az eszközei mindenesetre megvannak hozzá, és azokat nyugodt szívvel be is fogja vetni, ahogy azt már az alkotmánymódosítás kapcsán is láttuk.

Kabila esélyeit nem csak az egyfordulós választás és az ellenzék megosztottsága növeli, hanem a kormányzati források bősége is. Az állami bevételek saját hatalmi érdekek szolgálatába állítása kétségkívül nem etikus, de ez nem fogja megakadályozni Kabilát abban, hogy a lehető legtöbb szavazatot vásárolja meg különböző kisebb ajándékok segítségével. A billegő tartományok nagygyűlésein megjelent kongóiak így készpénzt, pólókat és sapkákat remélhetnek a jelenlétükért és lelkesedésükért cserébe, emellett a helyi vezetőket (polgármestereket, tanácsnokokat, tradicionális törzsfőket, lelkészeket, tanítókat) is ajándékokkal halmozták el annak reményében, hogy megnyerve őket maguknak a híveik is automatikusan rájuk szavaznak majd.

Az is biztos, hogy ha valaki, akkor leginkább Kabila tudja elcsalni a választásokat. És láthatóan nem is riad meg ettől a lehetőségtől: a regisztráció közben végbement csalások nagy része vélhetően az ő malmára hajtotta a vizet (a legtöbb központban egyáltalán nem ült ellenzéki felügyelő), az állami TV-ben és rádióban az ellenzék alig jut szóhoz, a katonaság és rendőrség remek eszköz a kormányzattal nem szimpatizálók megfélemlítésére, a választási bizottságot pedig kormánypárti tagok dominálják. A választás napján is bőven lehet csalni – a választás akadályozásával bizonyos kritikus körzetekben, a választók helyszíni lefizetésével, hamis választási cédulák alkalmazásával, a választási eredmények utólagos meghekkelésével, vagy éppen a választási visszaélések kivizsgálásának megfúrásával.

Baljós árnyak

Az idei elnökválasztás éppen attól izgalmas, hogy óriási a bizonytalanság. Senki nem tudja egyelőre még csak megjósolni sem, ki lesz a befutó, hiszen nincsenek megbízható felmérések a választói preferenciákról. Az viszont bizonyos, hogy az ellenzék szétaprózódása esetén Kabilának megnyílhat az esély az újrázásra. Nem kis lehetőség ez: amíg az ellenzék összes fő jelöltje magát gondolja legnépszerűbbnek, nem lesznek hajlandóak visszalépni a másik javára, ez világos.

Ez a makacsság leginkább Tshikesedi-re igaz. Egy belgiumi interjújában hangsúlyozta, hogy „Kabila semmiképp nem nyerheti meg a választás”, az államfő azonban épp ellenkezőleg, azt nyilatkozta, hogy bármi is történjen, ő fog győzni. Ezek a mondatok azt sugallják, hogy egyik fél sem lesz hajlandó elismerni a másik győzelmét, ami viszont az elefántcsontparti rémálom baljós árnyát vetíti előre.