Lemondott a japán miniszterelnök

Lemondott Kan Naoto japán miniszterelnök, miután a parlament elfogadta a kormány zöldenergia-támogatási, valamint az állami kötvénykibocsájtást engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatait, teljesítve a kormányfő júniusban megfogalmazott feltételeit. Kan utódjának személyéről hétfőn dönt a kormányzó Japán Demokrata Párt, a szavazáson várhatóan legalább négy politikus száll majd ringbe a pártelnöki és miniszterelnöki székért. Egyelőre kétséges, hogy a kormányfő-csere képes lesz-e politikai stabilitást hozni a továbbra is a márciusi katasztrófa következményeivel küzdő országban.

Pénteken lemondott Kan Naoto japán miniszterelnök, miután a parlament mindkét kamarája elfogadta a kormány zöldenergia-támogatási, valamint az állami kötvénykibocsájtás engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatait. Kan még június elején jelentette be lemondását, miután az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be ellene, távozását azonban később három feltételhez kötötte: a márciusi természeti katasztrófa utáni újjáépítést finanszírozó második pótköltségvetés, egy, a megújuló energiaforrások támogatására vonatkozó intézkedéscsomag, valamint a még márciusban életbe lépett 2011/12-es büdzsé végrehajtásához kulcsfontosságú, a kormányt kötvénykibocsájtásra felhatalmazó törvény elfogadásához. Az első feltételt még július során, míg az utóbbi kettőt e héten, a meghosszabbított parlamenti ülésszak vége előtt néhány nappal fogadta el a parlament. Korábban több elemző is úgy vélte, hogy Kan lemondás helyett feloszlatja a parlament alsóházát és új választásokat ír ki, azonban ezt a merész lépést már csak azért sem tehette meg, mert népszerűsége miniszterelnöksége utolsó napjaira történelmi mélypontra esett, kormánya támogatottsága alig érte el a 16%-ot.

Kan alig több mint egy éves miniszterelnöksége alatt folyamatosan a támadások középpontjában állt. Egy hónappal beiktatását követően, tavaly júliusban pártja elvesztette felsőházi többségét, az ellenzék pedig már a márciusi természeti katasztrófa előtt is élesen kritizálta és akadályozta munkáját. A földrengést és cunamit követően tovább erősödtek a távozását követelő hangok, Kan és kormánya válságkezelését az ellenzék, a lakosság és egyes párttársai is felkészületlennek és esetlennek tartották, míg a legtöbben elégedetlenek voltak a kormányfő vezetői képességeivel is. Annak ellenére, hogy Kan csupán 14 hónapot töltött a kormányfői székben, 2006 óta így is az ország leghosszabb ideig regnáló miniszterelnöke volt, négy elődje közül ugyanis egyik sem húzta tovább egy évnél. Utódja öt éven belül az ország hatodik, egyúttal a 2009 szeptemberében hatalomra jutott Japán Demokrata Párt (DPJ) harmadik miniszterelnöke lesz.

Nehéz helyzete ellenére Kannak a fenti törvények megszavaztatásával sikerült keresztülvinnie legfőbb, a lakosság körében is igen népszerű célját, azaz a megújuló energiaforrások állami támogatásának biztosítását. A felsőház által pénteken elfogadott zöldenergia-törvény értelmében az állam kötelezni fogja a japán szolgáltatókat, hogy geotermikus, nap- és szélerőművekben termelt, drágább áramot vásároljanak, így ösztönözve a megújuló források piacának bővülését. A szigetország energiapolitikájának újragondolása a Fukusima-1 atomerőműben a március 11-i földrengés és szökőár után bekövetkezett baleset miatt került napirendre, miután ezen esemény fényében a lakosság döntő többsége – az Asahi Shimbun augusztus eleji felmérése szerint 70%-a – a nukleáris energia feladását támogatja. Iparági szakemberek szerint ugyanakkor rövidtávon számos problémát vet fel az új törvény, mivel az egyrészt jelentősen növeli majd az áramtermelési és fogyasztási költségeket, ebből kifolyólag pedig érzékenyen érinti majd a globális kereslet-visszaesés miatt amúgy sem a legfényesebb kilátásokkal rendelkező japán ipar versenyképességét; másrészt az ambiciózus terv kivitelezésére a belföldi gyártókat támogató intézkedések ellenére is jelentős szélturbina és napelem importra lesz szükség.

Utódlási harc

Kan utódjáról a kormányzó Japán Demokrata Párt hétfői elnökválasztásán dönt majd, mivel a párt szabályzata szerint a pártelnöki és kormányfői posztot ugyanazon személynek kell betöltenie. Japán sajtóhírek szerint legalább négy, de akár kilenc induló is ringbe szállhat a két pozícióért, mely amellett, hogy nehezen megjósolhatóvá teszi a szavazás végkimenetelét, a párt mély megosztottságát is jelzi. A voksoláson a DPJ 398 parlamenti képviselője szavazhat majd, az induláshoz legalább 20 honatya támogatása kell.

A legesélyesebb jelöltnek Maehara Szeidzsi korábbi külügyminiszter tűnik, aki a héten jelentette be, hogy indul a választáson. Maehara március elején egy relatíve csekély összegeket érintő finanszírozási botrány miatt volt kénytelen lemondani miniszteri posztjáról, ugyanakkor sokan úgy vélik, hogy akkori viharos távozása előnyére válhat a kormányfői versenyben, mivel kimaradt a Kan-kabinet sokat kritizált válságkezelő munkájából. Az igen népszerű 49 éves politikus, aki 2005-ben már volt DPJ-elnök, győzelme esetén Japán legfiatalabb miniszterelnöke lenne. Nyilatkozataiban az újjáépítés és a fukusimai helyzet megoldása mellett a DPJ-n belüli egység megteremtését jelölte meg fő céljaként, ugyanakkor valószínű, hogy sikere esetén az ellenzék újra elővenné a korábbi lemondásához vezető adomány-ügyet. Maehara bejelentése előtt Noda Josihiko jelenlegi pénzügyminisztert tartották a poszt fő várományosának, míg sajtóhírek szerint Kaieda Banri gazdasági és ipari miniszter, Kano Micsohiko mezőgazdasági miniszter, Mabucsi Szumio korábbi közlekedési miniszter és Ozava Szakihito ex-környezetvédelmi miniszter is indul majd a választáson.

Elemzők szerint a végső győztes személye elsősorban a DPJ-n belüli érdek- és szimpátiacsoportok erőviszonyaitól függ, így a királycsinálásban döntő szerep juthat a párt árnyéksógunnak is nevezett erős emberének, Ozava Icsirónak, illetve Kan elődjének, Hatojama Jukiónak is. Habár Ozava párttagságát felfüggesztették, miután finanszírozási botrányai miatt vád alá helyezte a tokiói ügyészség, továbbra is jelentős befolyással bír, az Ozava-csoport különböző sajtóértesülések szerint 120–140 képviselőt számlál, míg Maehara frakciója csupán nagyjából 40 tagú. Ebből kifolyólag az Ozavát korábban élesen kritizáló Maehara, illetve a 30 fős frakcióval rendelkező Noda is az „árnyéksógunhoz” és Hatojamához fordult. Habár az Ozava-csoport nem állít saját jelöltet, egyelőre egyik indulót sem biztosította támogatásáról, míg a Kyodo hírügynökség pénteki jelentése szerint Ozava biztosan nem fog Maehara mögé állni.

Embert kívánó feladat

A párton belüli verseny megnyerésének nehézségei mellett a szigetország következő miniszterelnöke számos ennél is nehezebb feladattal találja majd szemben magát. Egyrészt a Kan-kabinet és a DPJ népszerűségének zuhanórepülését követően a korábban több mint fél évszázadon át (1955–1993, 1994–2009) hatalmon lévő Liberális Demokrata Párt egyes képviselői a kormánnyal való együttműködés helyett újfent a parlament feloszlatását szeretnék elérni, így könnyen lehet, hogy Kan utódja sem tud majd úrrá lenni a megosztott tokiói parlamenten.

Másrészt az újjáépítés és a fukusimai krízis megoldása jelentette fejtörésen túl az ország gazdasági helyreállítása is igen kemény diónak ígérkezik. Habár az elmúlt hetek adatai szerint éledezni látszik az év elején recesszióba süllyedt japán gazdaság, a jen árfolyamának töretlen erősödése továbbra is érzékenyen érinti a márciusi katasztrófa által megtépázott ipari termelést, mely erőre kapását a globális kereslet-visszaesés is hátráltatja. Emellett az adósságfronton is egyre aggasztóbb a szigetország helyzete, miután a Moody’s szerdán kilenc év után először minősítette le a GDP-je kétszeresére rúgó tartozással rendelkező Japánt, elsősorban a politikai bizonytalanságra hivatkozva. Habár Japán továbbra is „Aa3”-as adós, azaz a Moody’s skálájának negyedik fokán helyezkedik el, ez már a szigetország idei második leminősítése, miután januárban a Standard&Poor’s szintén a negyedik lépcsőre, „AA-„-ra módosította a japán kötvények besorolását. A japán adósság kb. 95%-a belföldi befektetők kezében van, ezért egyelőre nem kell jelentős hitelválságtól tartania a szigetországnak, ugyanakkor a társadalom rohamos elöregedése miatt egyre kevésbé lesz tartható a jelenlegi fiskális pálya.

A poszt két legfőbb esélyese, Maehara és Noda külföldön sem népszerű. Az Amerika-barátként ismert Maehara külügyminisztersége idején Kínával kapott hajba a tavaly szeptemberi halászhajó-incidenset követően, míg Noda a japán történelem sajátos értelmezése miatt váltott ki felháborodást Pekingben és Szöulban, miután pár hete úgy nyilatkozott, hogy szerinte a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék által a második világháborút követően háborús bűnök miatt elítélt és a tokiói Jaszukuni szentélyben nyugvó 14 japán tiszt nem tekinthető bűnösnek (mely nézetet egyébként még a Jaszukuniban tett látogatásai miatt sokat kritizált korábbi miniszterelnök, Koizumi Dzsun’icsiro is badarságnak tartotta). Ráadásul úgy tűnik, hogy a külpolitikai ügyekben egyre erélyesebb fellépést tanúsító Kína nem rest kihasználni a szigetország politikai problémáit: a szeptemberi esethez hasonlóan szerdán két kínai hajó ismét belépett Japán parti vizeire a vitatott Szenkaku-szigetek közelében, mely egyes elemzők szerint Tokiónak küldött üzenetként értékelhető.