Simor Andrásék szolgáltatják a mai izgalmakat

Izgalmas körülmények között dönthet ma a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa az irányadó kamatrátáról, hiszen a nemzetközi környezetben egyértelműen borús a hangulat, ami ma jobb híján csak monetáris eszközökkel tompítható, ráadásul az elmúlt fél évben idehaza is most szólnak a legerősebb érvek a lazítás mellett.

Ennek ellenére nem számítunk arra, hogy az MNB hozzányúlna a 6%-os alaprátához, sőt valószínűleg az év hátralévő részében végig a kivárás marad a jelszó. Ami a tartás mellett szól, hogy továbbra sem világos, milyen külső környezetben válik elérhetővé a 3%-os jegybanki inflációs cél, amit az MNB saját terve szerint 2012 végére el is érnénk. Ráadásul a hektikus nemzetközi hangulat miatt veszélyes lenne, ha most váratlan lépésre szánná el magát a tanács, hiszen az könnyen megfordíthatja az utóbbi időben egyébként kedvező hazai kötvénypiaci légkört és megmozgatná a forintot.

Fundamentális oldalról, ami indokolhatja a lazítást, hogy a legfrissebb növekedési és inflációs számok is azt jelzik, hogy mindkét szegmensben a jegybank által jelzettnél alacsonyabb pályán mozog a magyar gazdaság.

Az MNB ezért várhatóan nem is hagyja szó nélkül, hogy a saját növekedési előrejelzése nem teljesül, és, hogy az inflációs fronton is új helyzet alakulhat ki.

Érdemes lesz tehát figyelni a délutáni sajtótájékoztatóra, ahol Simor András valószínűleg értékeli ezt az új körülményt.

Ennél is fontosabb lehet, hogy szeptemberben adja ki az MNB a negyedéves inflációs prognózisát, amiben részletes és talán felülvizsgált gazdasági előrejelzéseket adhat meg. Valószínűleg a növekedési előrejelzésén már most módosítani fog a jegybank elemzői stábja, hiszen az idei 2,7%-os növekedési előrejelzésük várhatóan nem jön be. És inflációs oldalról is úgy tűnik, hogy akár hamarabb, akár már a jövő év közepén elérhetjük a 3%-os célt  (amire egyébként a rendszerváltás óta nem volt példa).

Vagyis, ami a mai döntésnél vízválasztó lehet, hogy az eddigi növekedési és inflációs mérlegben úgy tűnt, inkább magasabb növekedéssel, és ez által nagyobb felfelé ható inflációs kockázatokkal kell számolni, ám mától a jegybank a kommunikációs homlokterébe az alacsonyabb növekedés, és a tompább hatású infláció kerülhet.

A hazai piaci hangulatban gyakorlatilag már most is érződik ez a hangsúlyeltolódás, bármiféle kommunikációs nyomaték nélkül, és nem véletlen, hogy egyes piaci szereplők erősödik a spekuláció, hogy közelebb hozzák a kamatcsökkentésre vonatkozó várakozásaikat, ami miatt többek a hosszú kötvényekbe súlyozzák át a portfóliójukat.

A hatás persze nem túl látványos, alig mozgott 30-40 bázispontot a hozamgörbe hosszú oldala, vagyis, hiába a monetáris szempontból kedvezőbb légkör, látványosan akkor sem képes a magyar eszközök attraktivitása javulni. Ezért elsősorban a magas kockázati szintek okolhatóak, amik főleg a hosszúoldalon szabnak gátat egy jelentősebb hozamesésnek. Ezek a kockázatok pedig nem csak a külső környezet hektikussága miatt ilyen magasak, hanem a magyar gazdaság fundamentumaiból következnek, elsősorban a ritka bizonytalan fiskális pályából, és az egyelőre kiszámíthatatlan államháztartási stabilizációból. Vagyis addig bizonyosan képtelen lesz a jegybank bármit is tenni, amíg ezeken a frontokon nem látunk tisztábban.

A kormány szeptemberre ígérte, hogy részletes tervében mutatja be az új intézkedéscsomagot, amivel az elmaradó bevételeket pótolja az idei büdzsében. Az előrejelzés szerint ez 100 milliárd forintos tétel lesz. Azt még nem tudni, hogy a jövő évi célokhoz mekkora visszatartásra lesz szükség, de becsléseik szerint itt akár 400 milliárd forintos kiigazításra is szükség lehet az alacsonyabb növekedés miatt.