Cameron a közösségi média ellenőrzését fontolgatja

Az angliai zavargások okait felderítő vizsgálatok során felmerült a közösségi média szerepe is. Ennek kapcsán David Cameron felvetette annak a lehetőségét, hogy letiltsanak bizonyos személyeket, amennyiben azok illegális tevékenységeket szerveznek ezek segítségével, illetve, hogy blokkolják ezen szolgáltatásokat zavargások idején. A legfőbb kérdés, hogy melyik opció éri meg? Az információ szabad áramlásával a londonihoz hasonló események nagyobb kockázata, vagy a fokozottabb ellenőrzés által garantált biztonság?

A közösségi média szerepe a zavargások során

A brit parlament eheti ülésén többek között a zavargások okait kutatta, ennek kapcsán került napirendre a különféle közösségi médiumok és üzenetküldő szolgáltatások szerepe az elmúlt hét zavargásai kapcsán.

David Cameron parlamenti felszólalásában külön kiemelte:

Mindenkit, aki figyelemmel kísérte ezeket a szörnyű eseményeket, meglepte, mennyire nagy szerepet játszott a közösségi média ezek szervezésében.Az információ szabad áramlását jó célokra is fel lehet használni. De ugyanígy rosszra is. És amikor az emberek a közösségi médiát alkalmazzák erőszakos események szervezésére, meg kell állítanunk őket.

Cameron a közösségi média fogalma alatt a Facebookot, a Twittert, és bizonyos technológiákat ért, csakúgy, mint a szöveges üzenetküldő szolgáltatások. Kiemelendő a BlackBerry okostelefonokon megtalálható BlackBerry Messenger (BBM) üzenetküldő szolgáltatás, amelyet jelentős mértékben használtak a rendbontók kommunikációjuk során.

A BBM abban tér el az egyszerű SMS-szolgáltatásoktól, hogy titkosítja az üzenetforgalmat. Így a megmozdulás résztvevői folyamatosan tudtak kommunikálni, anélkül, hogy félniük kellett volna, hogy a rendőrség azonosítaná őket, illetve eléggé időben megfejtené az üzeneteket ahhoz, hogy reagálhasson.

Ám nem csupán a szervezés az egyetlen, jelen esetben nyilvánvalóan negatív szerepe a közösségi médiának. Az álhírek minden olyan társadalmi helyzetben, amikor az sérülékenyebb, jelentős károkat tudnak okozni. A különbség a közösségi média korában csupán az, hogy az információ sokkal gyorsabban terjed, és így nehezebb kiszűrni a téves vagy eleve megtévesztőnek szánt információkat. Több brit város rendőrsége, így például a norfolki hatóságok is nyilvánosan bírálták a Facebook és Twitter azon felhasználóit, akik „fiktív és rosszindulatú üzeneteikkel” elhitették a helyiekkel, hogy városukban is történnek megmozdulások.

Korlátozzuk a közösségi médiát?

David Cameron korábban idézett parlamenti felszólalása során kijelentette, együttműködnek a rendőrséggel, a hírszerzéssel és a szolgáltatókkal annak érdekében, hogy megvizsgálják, „jogos lenne-e, hogy eltiltsunk embereket ezen oldalak és szolgáltatások használatától, amikor tudomásunkra jut, hogy erőszakos, rendzavaró és törvénybe ütköző cselekményeket szerveznek.”

Emellett kijelentette, hogy az ügy kapcsán érintett három nagy cégnek (a Facebooknak, a Twitternek és a RIM-nek) nagyobb felelősséget kellene vállalnia a hálózataikon megjelenő tartalmakért, sürgetve őket a nem megfelelő tartalmak eltávolítására. Theresa May brit belügyminiszter az elkövetkező néhány hét során tervezi, hogy tárgyalásokat folytat a fentebb említett vállalatokkal.

Az üzenetküldés szabályozása zavargások idején valószínűleg inkább a közösségi médiára fog koncentrálódni, mint a mobilszolgáltatókra, ugyanis a rendőrségnél nincs egyszerű eljárás arra vonatkozóan, hogy egyéni felhasználókat rövid időn belül leválasszanak a hálózatról.

A Vodafone kommunikációs igazgatóját idézve, „nem lehetséges egy egyéni előfizető hozzáférését megszüntetni, ha a rendőrség az illető személyazonosságát sem ismeri, ami nagyon valószínű abban az esetben, amikor egy tüntetés közben maszkos fiatalok százai futkároznak az utcákon.”

A mobilszolgáltatók tekintetében már létezik az Egyesült Királyságban és több más országban lehetőség arra, hogy elrendeljék teljes hálózatok vagy egyéni adóállomások leállítását, ezáltal korlátozva a forgalmat egy adott területen. Természetesen ez csak mint végső megoldás szerepel a forgatókönyvekben.

A miniszterelnök a fentebbiek mellett arról is beszélt, hogy a nagy médiaszolgáltatóknak, többek közt a BBC-nek és a Sky Newsnak, kötelessége lenne a felhasználatlan anyagokat a rendőrség rendelkezésére bocsátani. Ezzel kapcsolatban még szerdán Fran Unsworth, a BBC hírbeszerzési osztályának vezetője nyilatkozott: szerinte ha önként beszolgáltatnák a felhasználatlan anyagot a hatóságoknak, akkor sérülne a médium függetlensége.

A rendőrség ígéretet tett arra, hogy lenyomozza azokat, akik a Twitteren szították az indulatokat, bár állításuk szerint a zavargások szervezése főként a már korábban említett BlackBerry Messenger szolgáltatás viszonylag privát világában folyt.

Pro és kontra

A David Cameron által megfogalmazott tervek éles visszhangot váltottak ki Nagy-Britannián belül, s új lendületet adtak a modern média szabályozása körül folyó vitának.

A miniszterelnök javaslata támogatásra talált a munkáspárti ellenzék részéről is. Ivan Lewis, a munkáspárti árnyékkormány kulturális minisztere a BBC-nek így nyilatkozott:

A szólásszabadság központi értéke a demokráciánknak, de ugyanígy a közbiztonság is az. Támogatjuk a kormányzat döntését, hogy felülvizsgálja, szükséges-e olyan intézkedések bevezetése, amelyek megelőzik a közösségi média felhasználását olyan csoportok által, amelyek törvényellenes akciók szervezői és résztvevői.

Ám ellenzéki oldalról is vannak, akik szkepticizmussal közelítik meg a javaslatot. Egyrészt annak megvalósíthatóságát kérdőjelezik meg, másrészt a polgári szabadságjogokat sértő részeit kifogásolják.

Az ellenzők tábora lényegesen nagyobb. Mike Conradi, a londoni DLA Piper ügyvédi iroda telekommunikációs specialistája három fő ponton bírálja a tervet.

Úgy tűnik, hogy amit David Cameron akar, az egy rendőri erő, amely üzenetek millióit böngészi át – ideális esetben valós időben –, hogy megelőzze az esetleg tervezett bűncselekményeket. Nem hiszem azt, hogy ilyen erő létezne, és nem is nagyon szeretném, hogy létezzen. A parlamentnek ehhez új törvényt kellene elfogadnia, és én ezt nem nagyon tanácsolnám, mivel ez felborítaná az egyensúlyt a szólásszabadság és a biztonság viszonylatában. Emellett mindenképpen nehéz helyzetbe hozná az Egyesült Királyságot azokban a szituációkban, amikor az autoriter országok vezetését próbálja meggyőzni arról, hogy ne korlátozzák ugyanezen hálózatokat.

John Bassett, aki korábban a kormány Kommunikációs Központjának (GCHQ) vezető tisztviselője volt, a Reutersnek úgy nyilatkozott, nem javasolja Cameronéknak, hogy „lecsapjanak” a közösségi médiára.

Szerinte hatékonyabb lenne, ha a különféle közösségi csoportokat és egyéneket arra bátorítanák, hogy jelentsék, amennyiben megmozdulásra történő felhívással találkoznak az interneten. Emellett javasolja, hogy biztosítsák a rendőrség számára az eszközöket, hogy információkat szerezhessen a közösségi médiából.

Számos emberi jogvédő csoport is ellenezte a tervezett lépéseket. Jim Killock, az Open Rights Group jogvédő csoport elnöke szerint az első kérdés: ki dönti el, hogy az adott üzenet rendbontásra uszít, avagy sem? Állítása szerint az egyetlen működő megoldás, ha a bíróságoknak kell erről döntenie, bírósági eljárás keretében, ellenkező esetben „egyhamar visszaéléseket tapasztalhatunk a magáncégek és a rendőrség részéről.”

Hozzátette:

Az állampolgároknak joguk van a biztonságos kommunikációhoz. Az üzleti élet, a politika és a szólásszabadság is a biztonságon és a diszkréción alapul. David Cameronnak vigyáznia kell, hogy ne korlátozza ezeket az alapvető igényeket egy kisebb csoport cselekedeteinek vitathatósága miatt.