Tartanak szomszédai Brazíliától

Dél-amerikai országok korábbi és jelenlegi vezetői gyűltek össze, hogy kifejtsék véleményüket a rohamtempóban terjeszkedő szomszédos óriás, Brazília kül- és gazdaságpolitikájáról. Szóba került a brazil cégek környező országokban történő befektetési gyakorlata, a brazil állami támogatási rendszer átláthatósága és a külpolitikai súrlódások okozta regionális feszültség. Brazília globális aktor kíván lenni, de hogyan viszonyul mindehhez a dél-amerikai térség többi -háttérbe szoruló- nemzete?

Tartanak a szomszédok a “dél-amerikai óriástól”

Dél-Amerika legnagyobb országa, a világ ötödik legnagyobb állama mind területileg, mind lakosságát tekintve. A 190 milliós Brazíliáé az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság, a GDP-mutató alapján jelenleg a hetedik a világon. A kontinens egyetlen portugál ajkú nemzete, Chilét és Ecuadort leszámítva minden dél-amerikai országgal szomszédos. Alapító tagja az ENSZ-nek, a G20-nak, a Mercosurnak, a Latin Uniónak, valamint Oroszország, Kína és India mellett ő a negyedik a legjelentősebb új gazdasági erők – az ún. BRIC-országok – közül. Cukorból, kávéból, narancsból, marhahúsból és baromfiból a legtöbbet exportáló állam, emiatt a “világ kamrájának” is nevezik. 2014 és 2016 Brazília évei lesznek, ugyanis a foci VB-t és az olimpiát is ők rendezhetik. Dél-Amerika vitathatatlan főszereplője, ami többek közt Argentína visszaesésének és az USA csökkenő befolyásának is köszönhető.

Ezek a tények és a számok. A kérdés, hogy profitálhat-e a teljes régió ebből a vezető szerepből, illetve, hogy miként viszonyul maga a kontinens egésze –és a szomszédok- ehhez a dominanciához. A lehetséges válaszok megfogalmazása végett gyűltek össze a szomszédos országok hivatalban lévő és korábbi magas rangú vezetői. A többek közt bolíviai, perui, uruguayi és chilei politikusok alkotta kerekasztal alapvetően pozitív konklúziókat vont le a témát illetően, de érezhető némi bizonytalanság és aggodalom a “dél-amerikai óriással” kapcsolatban.

Mindent magának, semmit a régiónak?

Sokan gyanakvással teli félelemmel követik a brazil expanziót. A szomszédok tartanak tőle, hogy a brazil export és befektetések növekedése veszélybe sodorhatja saját termelőképességüket, valamint nehezebben hozhatnak létre majd munkahelyeket. A folyamat nacionalista kormányok, pártok és mozgalmak malmára hajthatja a vizet, akik gyakran kacérkodnak a populista szélsőjobbal és autoriter nézetekkel. A kis latin-amerikai országok félnek attól is, hogy létrejöhet egy politikai függőség és alárendeltség a térségben. Még az olyan fejlett szomszédok, mint Uruguay esetében is megfigyelhető az egyre erősödő brazilellenes nacionalizmus, amit az utóbbi időben tovább erősít a brazil cégek által történő uruguayi föld felvásárlása.

Az ellenszenvet növeli a brazil befektetések sajátossága, tudniillik, hogy a nagy brazil vállalatok jelentős támogatást kapnak a BNDES-től (Nemzeti Gazdsági és Szociális Fejlesztési Bank, brazil szövetségi vállalat), amit a helyi cégek megszerzésére használnak fel. Ez történt Argentínában is. A vitatott gyakorlat –a brazil terjeszkedés korlátokat nem ismerő gyorsasága mellett- felhívja a figyelmet a brazil állam és vállalatai közt húzódó szoros összefonódásokra. A növekvő brazil jelenlét kevésbé lenne fenyegető, ha a befektetéseket és támogatásokat a brazil vállalatok a helyiekkel –azaz a szomszéd országok vállalataival- valamilyen szinten közösen használnák fel. Egyre több latin-amerikai ország véli úgy –és hasonló következtetésekre jutott a kerekasztal is-, hogy többről van szó, mintsem a térség egyszerű politikai-gazdasági aszimmetriájáról.

A szomszédok szerint egocentrikus, a brazilok szerint nagyvonalú

Ambivalens a megítélése annak, mennyire tartja fontosnak Brazília, hogy külpolitikája a latin-amerikai regió számára is kedvező legyen. Hivatalos állásfoglalásaiban és megnyilatkozásaiban egyértelműen központi szerepet tölt be a kontinens egésze, kétséges azonban –állapítja meg a kerekasztal-, hogy valójában prioritás-e az óriás számára, hogy –amellett, hogy megvalósíthassa ambícióit és globális aktorrá nője ki magát- a régióban is vezető erő legyen. Számos kritika éri a brazil kormányt, amiért az állítólag nem konzultál a többi latin-amerikai kormánnyal, amikor a régiót érintő nemzetközi kezdeményezést terjeszt elő. Ugyanakkor megalkuvást nem tűrően magának vindikálja a “régió képviselője” szerepét a nemzetközi porondon, mihelyst érdeke úgy kívánja.  

Éles kontraszt mutatkozik Brazília saját külpolitikája megítélésében belföldön, valamint az országról szomszédai által alkotott kép között. A dél-amerikai országok gyakran nyomják rá az “egocentrikus” bélyeget, míg a szomszédokkal ápolt gazdasági kapcsolatait illetően –például a fent említett földvásárlások és beruházások esetében- “mohónak” tartják. Ezzel szemben maguk a brazilok értetlenül állnak a bírálatok előtt, mondván, hogy ők rendkívül nagyvonalúak a szomszédok követeléseit illetően, míg a brazil vállalatokat ért támadások kapcsán nagyfokú toleranciát mutatnak.

Természetesen az nem várható el, hogy egy olyan globális szereplő, mint Brazília a szomszédai által alkotott vélemények alapján építse fel külpolitikáját, nem beszélve arról, hogy ezek a vélemények országonként eltérnek. Érdemes viszont megfontolnia egy olyan gondolkodásmód kialakítását –mind a társadalom, mind a kormány részéről-, amely –anélkül, hogy szem elől tévesztené saját érdekeit- kellőképpen figyelembe veszi a regió többi országa által Brazíliáról kialakított képet.